2024. március 28., csütörtök

MagyarZó Pistike messéi

Úgy tűnik, hogy a nagyok irtó ráérnek ezen a nyáron, mert a héten megest beleélték magukat az oktatás megszervezésébe, aminek köszönhetően egyelőre annyi a bizonyos, hogy fogalmuk sincs: szeptember elsejétől mi lesz velünk, lurkókkal. Minden áldott nap megmondják a tutit, másnap meg a még tutibbat, lassan már több lesz a zoktatási zakértő, mint a diák. Azt rebesgetik, hogy majd egyik héten bejárunk a suliba, a másikon pedig káo itthonról tanulunk. Aztán egyesek majd reggel mennek iskolába, mások dél körül, megint mások délután. Később cserélünk. Ha jól értem, akkor a koronavírus az ötödik órán támad a legveszélyesebben, merthogy csak négy tanóránk lehet naponta. Annyi tűnik biztosnak, hogy amikor bent leszünk a suliban, akkor védőmaszkot kell majd viselnünk, különben megbüntetnek bennünket. Eddig jutottak a zokoskodásban! Képzeljék el, annyi maszkos egy épületben, úgy festünk majd, mint a héten megalakult új összetételű parlament. Nem lesz nehéz elrejtőzni az osztálytársak között, vagy a tanítók mögött. Majd megmondom amamának, hogy nekem két egyforma maszkot vegyen. Az egyiket odaadom a Zokos Tóninak, hogy időnként feleljen helyettem is, a tanító néni most már úgysem az arcunkról, hanem a maszkjainkról tart majd bennünket számon.

– Áruld már el, Tematild – értetlenkede atata –, számodra világos, hogy melyik osztály mikor megy majd suliba?

– Attól tartok, Tegyula, hogy ez egyelőre még senki előtt sem kristályosodott ki teljesen – sóhajta az öreglány.

– Én azt javaslom, hogy sorsoljanak – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd –, mint a lottószámok vagy a focicsapatok párosítása esetében. Az egyik kalapból kihúzzák a III/A-t, a másikból pedig azt, hogy 11 ÓRA, és ez azt jelenti majd, hogy a III/A osztály a következő héten 11-re jár suliba. Vagy kihúzzák, hogy VII/B és TÁVOKTATÁS, ami annyit tesz, hogy az adott osztály diákjai a következő héten majd otthonról fognak tanulni. Mit szólnak hozzá?! – lelkendeze a Zacsek. – Minden szombaton lebonyolíthatnának egy húzást, amit élőben közvetítene a tévé. A nézők közben izgulva szurkolnának. Ki tudja, lehet, hogy még a kladionicák is felismernék ebben a bizniszt, és lehetne majd fogadni, hogy melyik osztály hogyan tanul majd a következő héten.

– Őszintén, zomzéd – csóvála a fejét a fater –, én szóhoz sem jutok ettől az ötlettől, de mivel Zerbia a lehetőségek országa, egyetlen eshetőséget sem szabad kizárni. Csak azt nem tudom, zegény szülők hogyan terveznek majd, és a munkaadóik mennyire örülnek majd annak, hogy egyes dolgozóknak hol délelőtt, hol délután, hol meg egész nap odahaza kell lenniük a gyerekkel.

– Nekem úgy tűnik, hogy az utóbbi időben alkalmazott oktatási módszerrel az oktatási rendszer túlságosan nagy terhet helyez a szülők vállára – töprenge a muter. – Amivel az a gondom, hogy nem tudom, vajon a gyerekeink megszerzik-e a szükséges tudást a boldoguláshoz az életben, vagy a későbbiekben is a szülők segítségére szorulnak majd.

Amiről a Zacseknek a következő vicc jutott az eszébe.

Állásinterjú folyik egy állami cégnél.

– Miért szeretne nálunk dolgozni?

– Jaj, apu, ugyan ne csesztessél már!

– Amilyen zörnyű jövőt jósolnak minden téren a járványhelyzet miatt – hüledeze amama –, még száz szerencse, hogy a körülményekhez képest a gazdaságunk egyike a lehető legjobban működő gazdaságoknak Európában.

– Honnan szeded, Tematild, hogy a gazdaságunk ennyire jól működik?! – kérdé meglepetten az öreg.

– Ana kormányfő mondta a napokban – felele magabiztosan a muter –, hogy a zerbiai bruttó hazai össztermék második negyedévi csökkenése Litvánia után a legalacsonyabb Európában! Magyarán, másokkal ellentétben mi még derekasan tartjuk magunkat!

– Ha ez ilyen egyszerű lenne, zomzédasszony – vakará a fejét a Zacsek. – A zakemberek szerint az, hogy Zerbia GDP-je kevésbé esett vissza, mint más európai országoké, nem az állam jó gazdaságpolitikájának az eredménye, hanem a gazdaság szerkezetéé, amely nagymértékben olyan ágazatokon alapul, amelyek nem szenvedtek jelentős visszaesést a járvány következtében. Ilyenek például a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. Meg hát, Zerbiában eleve olyan alacsony a termelés, hogy nem is lehet nagyot zuhanni.

– Ennek kapcsán egy tanmese fogalmazódott meg bennem – mondá sejtelmesen a fater. – Dicsekszik az erdei kupaktanácson a teknős, hogy az elmúlt időszakban, amikor mindenki lelassult, az erdő összes lakója közül az ő gyorsasága csökkent a legkevésbé. Korábban 6 kilométer per óránkénti sebességgel haladt, mára pedig ez a sebesség mindössze csak 5,5-re csökkent. Ehhez képest a nyúl, aki korábban 65-tel futott, ma már alig tudja elérni az 55 kilométer per óránkénti sebességet!

– Szegény nyuszi! – sajnálkoda amama.

– A gyorsaságról jut eszembe! – így a Zacsek. – Olvastam valahol, hogy a japánok azt hiszik, hogy Zerbia akkora, mint Kína.

– Biztos azt gondolják, hogyha ezentúl kínai rakétákkal védjük majd a zerb eget, az azt jelenti, hogy a zerb ég is akkora, mint a kínai – spekulála atata.

– Egyáltalán nem erről van szó, zomzéd – rázá a fejét a Zacsek.

– Akkor meg honnan szedik ezt a butaságot?! – zörnyülköde az öreg.

– Onnan, hogy Belegrádtól Nišig a vonat állítólag kilenc óra hosszát megy – válaszola a Zacsek.

– De már nem sokáig! – ujjonga amama. – Merthogy bejelentették, hogy a fővárostól déli irányba is gyorsvasút épül, akárcsak Budapest felé, és három éven belül szűk másfél óra alatt meglesz a 240 kilométer Belegrádtól Nišig!

– Én nemrég leellenőriztem, hogy meddig megy a vonat Zabadkától Noviszádig – dicsekede a fater. – Mint kiderült, 2 óra 50 percre volt neki szüksége, hogy az észak-bácskai városból befusson a dél-bácskai metropolisba. Azért gyúrni kell majd arra, hogy határátlépéssel együtt 2 óra 45 perc alatt meglegyen a Belegrád–Budapest táv, ahogyan ígérték.

– Haladunk hát! – nyugtáza a Zacsek.

– Ahogy mondja, zomzéd! Meglehetősen haladó ország lett a miénk – állapítá meg az öreg –, az utak teli vannak gyorsan száguldó autókkal. Én azonban mégiscsak előnyben részesítem a biciklit.

– Ezekben a járványterhes időkben sokan így vannak ezzel, Tegyula – bólogata a muter –, a járványügyileg veszélyes közösségi közlekedés helyett a jóval biztonságosabb kerékpárt választják. Nem csak munkába igyekvő felnőtteket látok egyre többet kerekezni, hanem kölköket is drótszamáron bandázni.

– Jó, hogy a gyerkőcök nem csak a szoba sötét sarkában a laptop, a tablet és a zokosteló képernyőjét bámulják, hanem olykor kint vannak a friss levegőn, mozognak és társalognak – jegyzé meg helyeslően a Zacsek.

– És ezek a gyerekek, akik egész nyáron együtt társalognak, őszre majd nem mehetnek egymáshoz közel a tanteremben, a szünetben maszkban fognak ácsorogni, a naaaagyon fontos tornaórán pedig majd mind teniszeznek, vagy ritmikus gimnasztikát űznek egymástól legalább kétméteres távolságban?! – dünnyöge atata. – Néha az a benyomásom, hogy az oktatásügyről döntők soha nem láttak még gyereket.

– Ha jobban belegondolok, Tegyula, felesleges ezekkel a kérdésekkel túlságosan terhelni magunkat – legyinte amama –, ki tudja, lehet, hogy majd a tanügyi dolgozók minden most felmerülő dilemmát megoldanak azzal, ha a tanév kezdetén sztrájkba lépnek.

Pistike, drótszamáron száguldozó kisokos