Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

„Olvassa el mindenki e könyvet”

Lábadi Károly: Vörösmart a mart alatt

Mák Ferenc

2020. augusztus 10., 18:19

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A közösségüket és a szülőföldjüket szerető magyar férfiaknak és nőknek pompás sereglete található Lábadi Károly legújabb várostörténeti monográfiájában, a Vörösmart a mart alatt (2020) című könyvében. Jeles néprajztudósunk egyedülállóan szép monográfia-sorozatában az elmúlt évtizedekben sorra vette az értékeket őrző drávaszögi magyar településeket, Vörös Márta egykori otthonának leírása méltó koronája ennek a hatalmas vállalkozásnak. Kijár a tiszteletadás a legendás úrnőnek, még akkor is, ha a maga korában rettegett zsarnoka volt a vidéknek. Mátyás király jobbágyai panasza hallatán fenyítette meg őt, mire a legenda szerint a zordon szívű asszonyság félelmében „Kiskőszegnél beleugrott a Dunába, és a mai Vörösmartnál vetötte űtet ki a víz. Azért hívik máma is Vörösmartot Vörösmart néven” – őrzi az emlékezet a régi történetet. Kiskeőszeghy Márta balladáját Ujlaki Kornél Dezső darázsi plébános 1905-ben megjelent Leányvára című verses művében is megénekelte. Amikor a vár úrnőjének jelentik a király érkezését, ő rémületében hintajába vetette magát és elmenekült. Ekkor így teljesedett ki a balladai történet:

Villám villámot ért, megeredt a zápor,

A szívverés elállt az Úr haragjától,

Czikkázva, bömbölve lecsapott eléjük,

A kocsis a hintó bakjáról leszédült.

Márta sikoltozott, a lovak rohantak,

Lábuk alatt látszott tajtékja a habnak.

Lezuhant a hintó a zajló Dunába.

Térdre bukva nézett a kocsis utána.

Balladás vidéknek állított emléket Lábadi Károly, amikor történeti-néprajzi munkássága során vagy negyven kötetbe gyűjtötte össze – és foglalta okos monográfiákba – a táj kallódó-veszendő és féltve őrzött forrásait, emléktöredékeit, alakjainak sugárzó fényeit. Vörösmart esetében kétezer év emlékeivel vetett számot a szerző: a Dunához közeli Várhegyen az első században emeltek erősséget, castellumot a rómaiak, amelyet az antik források Ad Novasként emlegetnek. A népvándorlás kori évszázadok zavaros világának a magyar honfoglalás vetett véget, Árpád bejövetelét követően szerveződött meg a közösségi élet, melynek a török hódoltság közel két évszázada vetett szomorú véget. Emberöltők munkájának értéke veszett akkor a lápvilág rettenetébe. Lábadi Károly szerint nem volt különb a fölszabadító háborúk kora sem, a keresztény hadakat alkotó osztrák, francia és német szövetséges csapatok garázda katonái ugyancsak siralmas időket hoztak a Drávaszög népére, fölvonulásaik során mindennaposak voltak a fosztogatások, a rablások, váltságdíjas túszejtések, s a települések felégetése. A császári katonák „teljesen felélték a vidéket”. 1687. augusztus 12-én a Nagyharsánynál lezajlott csatában a Lotaringiai Károly herceg vezette keresztény hadak azonban végzetes vereséget mértek a törökre, a Drávaszöget és Szlavónországot immár végképp visszafoglalták a fényességes Portától. A végső ütközet azonban még hátra volt: Savoyai Jenő táborszernagyot a bácskai Kollut közelében, 1697. július 5-én kinevezték az egyesült császári seregek főparancsnokának, innen indult a jeles hadvezér, hogy 1697. szeptember 11-én a zentai csatában győzelemre vezesse a seregét. Jutalmul hatvanhét falujával – köztük Vörösmarttal – a császártól megkapta a Drávaszöget, s lett belőle Savoyai-uradalom.

A XVI. században, a reformáció térhódítása nyomán jelentős fordulat következett be a Drávaszög településein, Sztárai Mihály és követői hirdetni kezdték az evangéliumi tanokat. A katolikus egyház hanyatlását a református tanítás térnyerése követte, majd az ellenreformáció keltett újabb hitbéli vitákat. Ez utóbbinak ékes szószólója a falu szülöttje, a magyar barokk prózairodalom egyik mestere, Vörösmarti Mihály volt. Gyimóti István református lelkész emlékét is híven őrzi a falu, Földvári Sámuel sellyei prédikátor 1776-ban lemásolta Nagytiszteletű Gyimóti István egykori baranyai szuperintendens életének folyása című biográfiáját. Az értékes emlékiratot Lábadi Károly most újra a történeti érdeklődés fénykörébe emelte. A település református egyházának történetét, és a lelkészek nevét Fábián Zoltán örökítette meg A vörösmarti református egyház története (1547–1910) című 1911-ben Bezdánban megjelent munkájában. Könyvének ajánlása is elbűvölő: „Olvassa el mindenki e könyvet, aki remény és kétség között hányattatik, aki a bajok, küzdelmek s az élet hányattatásának hullámzó tengerén még a hitnek horgonyát nem lelte volna meg: olvassa el mindaz, aki vallását, hazáját szereti, hogy erőt, lelkesedést, vigasztalást, buzgóságot merítsen e lapok soraiból, s határozza el mindenki magát arra, hogy az új élet magvait ülteti szívébe.” Fábián Zoltán, a baranyai egyházvidék alesperese huszonkilenc esztendei szolgálat után, 1935-ben a bácskai Pacsérra költözött.

Hozzá fogható híve volt népének Apostol János néptanító, akit 1863-ban szigorúsága miatt a daróciak eltanácsoltak, ezt követően két évig Harasztiban tanított, majd 1865-ben érkezett Vörösmartra. A jeles honfiúnak, ottjártakor maga Jókai Mór adta át kézjegyével ellátott fényképét, melyet ma is a vörösmarti református egyházban őriznek, s amelyet maga Lábadi Károly fedezett fel az érdeklődők nagy örömére. Mint ahogyan valamikor Kossuth Lajosnak is két fényképét őrizték lelkes hívei a faluban: az egyiket Vörösmart jeles fia, Béni Izsák Ferenc kapta magától az idős forradalmártól, amikor 1885-ben meglátogatta őt Torinóban, a másik pedig, az egykor oly nevezetes Ellinger-fénykép, ugyancsak féltve őrzött kincse a református közösségnek.

A Vörösmartról szóló történetek középpontjában a maga szelíd derűjével ott áll Baranyai Júlia, a Tanárnő, aki Vízbe vesző nyomokon (1977) című könyvével örök emléket állított a Drávaszög népének. Akár ő is írhatta volna: „Lassú hervadással halnak a virágok, / Viaszsárga színbe vonja a világot / A közelgő ősznek haláltszövő újja, / A búcsúztatót az éjszaki szél fújja, / Keblén hervadt levél-bokrétát viselve. / A réten elsuhan az ökörnyál selyme. / Fent a magasságban darvak költözködnek, / S érzik reggelenként holtszaga a ködnek.” Pedig csak a darázsi plébános, Újlaki Kornél Dezső siratta e sorokkal a fényességes idők elmúlását, miközben fölötte a lombok között kakukkmadár rikkantotta világgá olthatatlan derűjét.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége