Az elmúlt héten Goran Vesić, Belgrád polgármester-helyettese harcot hirdetett a főváros azon utcái ellen, amelyek az egykori Jugoszlávia városainak, településeinek nevét viselik. „Nem normális, hogy nekünk Belgrádban van Zagorje, Zágráb vagy Zadar utca” – nyilatkozta Vesić a Večernje novostinak.
Zimonyban az eddig a horvátországi Zagorje régióról elnevezett utca már meg is kapta új nevét. A városi képviselő-testület döntése értelmében az utca ezentúl Blagoje Jovović nevét fogja viselni. Emellett egy információs táblát is elhelyeznek az utcában. Kedden Vesić Facebook-oldalán már két képet is megosztott a tábláról. Az egyiken a polgármester-helyettes látható, kezében a táblával, a másikon pedig a maga tábla, amely – mint, ahogy Vesić a képeket kísérő bejegyzésében fogalmazott – „Blagoje Jovovićnek és hősi tettének” állít emléket.
De ki is volt Blagoje Jovović és mi volt az a „hősi tett”, amivel utcát és emléktáblát érdemelt a fővárosban?
Jovović 1922-ben a montenegrói Kosić faluban született. 1941 júliusában csatlakozott a partizánokhoz. Hamarosan azonban kiábrándult a mozgalomból, és átállt a csetnikekhez. 1944 szeptemberében egy csetnik küldöttség tagjaként Kotorból az olaszországi Tarantóba hajózott, hogy a szövetségesekkel folytassanak tárgyalást. A csetnikek itt tudták meg, hogy a szövetségesek politikája megváltozott, és már kizárólag csak Titót és partizánjait támogatják. Jovović ezután emigrációba vonult. 1947 szeptemberében az argentin fővárosba, Buenos Airesbe költözött. 1957-ben megtudta, hogy a Független Horvát Állam egykori vezére, Ante Pavelić Buenos Airesben rejtőzködik. Ekkor rokonával, Jakov Jovovićtyal és Mile Krivokapićal elhatározták, hogy merényletet követnek el az usztasa vezető ellen. Tettüket 1957. április 10-én, az FHÁ megalakulásának évfordulóján követték el. Este 9 órakor, miután Pavelić kiszállt egy autóból, Blagoje Jovović és Krivokapić az usztasa vezér nyomába eredtek. Pavelić észrevette, hogy követik, megfordult, elővette pisztolyát és leadott néhány lövést, de nem talált. Ekkor Jovović is leadott több lövést, kettő eltalálta Pavelićet. A merénylők elmenekültek és elrejtőztek. Pavelić túlélte a támadást, de abból már soha nem épült fel, ugyanis cukorbetegségben szenvedett. A merénylet után elhagyta Argentínát és a biztonságosabb frankói Spanyolországban telepedett le. Itt is érte a halál 1959. december 28-án, a lövések okozta szövődmények következtében. Blagoje Jovović 1998-ben tért vissza Montenegróba. Ekkor fedte föl először, hogy merényletet követett el Pavelić ellen. 1999. június 2-án hunyt el Argentínában.
Blagoje Jovović merényletét így méltatja a fent említett információs tábla: „Bírósági eljárás és törvényes büntetés hiányában Blagoje Jovović, néhány barátjának segítségével, saját kezébe vette az igazságot, és merényletet követett el, amelynek következményeitől Pavelić később meghalt. Ily módon Blagoje szimbolikuson igazságot szolgáltatott és megbosszulta azon szerbek százezreit, akik az usztasa Független Horvát Állam áldozatai lettek.”
Az utcanév-változtatást és az információs tábla tartalmát azonban számos történész illette kritikával. Különösen az okozott visszatetszést, hogy Blagoje Jovović piedesztálra emelését nem előzte meg szakmai egyeztetés. Srđan Cvetković történész, a belgrádi Jelenkori Történeti Intézet tudományos szakmunkatársa a Blic napilapnak nyilatkozva felhívta a figyelmet arra, hogy a történészek számára nem áll rendelkezésre kellő számú bizonyíték, ami alátámasztaná, hogy valóban Blagoje Jovović követte volna el a merényletet. Egyelőre mindösszesen Jovović állításából, valamint Pero Zlatar publicistának az esetről írt könyvéből tudható meg a fent ismertetett történet. Cvetković hozzátette, az UDBA-nak tudomása volt arról, hogy párhuzamosan két emigrációs csoport is megfigyelés alatt tartotta az usztasa vezért, és tervezte a megölését. Jovović csak később állt elő azzal, hogy ő adta le a két lövést. Cvetković problémásnak tartja, hogy eddig egyetlen történésznek sem volt betekintése az állami levéltár merénylettel kapcsolatos irataiba, egyedül Zlatar láthatta azokat. Tény, hogy Pavelić ellen merényletet követtek el, és az ott kapott sérülésekbe halt bele, de azt, hogy a végzetes lövéseket valóban Blagoje Jovović adta-e le, még tisztázni kellene.
A történészek közül Dubravka Stojanović viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy az utcanév-változtatás erkölcsi aggályokat is felvet.
„Utcát nevezni el erről az emberről, azt jelenti, hogy Belgrád támogatja, hogy saját kézbe vegyük az igazságot, ünnepli a vérbosszút, a gyilkosokat és az erőszaktevőket. Ante Pavelić szörnyű tetteiért sajnos nem felelt bíróság előtt, de ünnepelni a gyilkost, méghozzá a főváros utcáin, azt az üzenetet közvetíti, hogy ha az igazságosság nem érhető él, jogunk van azt egyedül megvalósítani fegyverrel a kezünkben” – nyilatkozta a Nova.rs portálnak Stojanović.
