Tisztelt Pósa atya!
Nagy örömmel olvasom kedves szavait, melyet az olvasóknak ad át írásain keresztül, ebben a rohanó, anyagias és szennyezett világban. Nekem ez nagyon hiányzott: egy lelki táplálék ez nekem.
Az utóbbi időben sok szomorúság, bánat és gyász ért. A gyermekem meghalt. Maradt egy unokám. Mindketten erős depressziót és ideg összeroppanást kaptunk, szóval padlón voltunk. Sajnos, ebben a helyzetünkben a szűkebb családunkra nem számíthattunk, hiszen csak a szemrehányást, sértegetést és a megalázást kaptuk, tehát semmi jót, csak gyűlöletet. De nem maradtunk magunkra, mert az Úr és a gyermekem barátai mellénk álltak. Jóindulatú emberek ezek, akik a saját ügyes-bajos dolgaikon kívül velünk is törődtek. Ők a nagybetűs emberek, teli kiváló emberi értékekkel, akikből kevés van a földön. Nagy segítség voltak számunkra, és mára már pozitív irányba haladunk. A negatívumokat kiiktattuk az életünkből, és így jobban is érezzük magunkat. Megjegyzem, ők máig mellettünk vannak, ezért hálás köszönet nekik.
Tisztelt atya, azért is írok, mivel egyik barátunknak köszönhetően olvastam egy nagyon jó cikket, „Megszabadulni a gyűlölettől!” címmel, és szeretném, ha erről is írna. Szerintem nagyon is aktuális téma ebben a mostani gyűlölettel teli időben.
Maradok tisztelettel: Rózsa
Tisztelt Olvasónk!
Az említett cikket olvastam, egy lelki terápiás útról van benne szó, arról, hogy Isten segítségével hogyan gyógyíthatjuk be lelki sebeinket. Én ezeket a dolgokat nem ismételném, inkább arra válaszolok, hogy mi is a gyűlölet, és hogyan szabadulhatunk meg a gyűlölettől és maguktól a gyűlölködőktől.
A gyűlölet irtózás a másságtól, iszonyodás attól, ami más, ami másmilyen. A gyűlölködésnek számtalan fajtája van. Például a fajgyűlölet, a más bőrszínű emberek utálata, vagy az idegengyűlölet, a xenofóbia, a más etnikumoktól való idegenkedés, a bevándorlóktól, a migránsoktól, a jövevényektől való szörnyülködés. Ahány féle lény van, annyi féle gyűlölet létezik. Ugyanis mindenki másságának van ellensége, mindig van, aki ezt az adott másságot ki nem állja. Az egészséges irtózik a betegtől, és fordítva; a szép a csúnyától, a gazdag a szegénytől, a vallásos a vallástalantól, és fordítva! És ennek nincs vége!
Az irtózás oka nem valami bűncselekmény (mint a harag, a bosszú esetében), hanem egyszerűen a másság, ami lehet pozitív (például siker) vagy negatív (például fogyatékosság). Amikor az ember valami pozitívumtól irtózik, akkor a gyűlölködés irigységgé fajul (elkívánja a másik javát olyan módon, hogy azt tönkre akarja tenni, például hamis tanúságtétellel, rágalmazással, gyűlöletbeszéddel). Amikor valami negatívumtól idegenkedik, akkor a gyűlölködés megvetéssé, lenézéssé, utálattá alacsonyul, és löki, taszítja, távolítja magától a „gyalázatost, a szennyest, a leprást, a nyomorultat.” Csak egy gondolat ostromolja a gyűlölködőt: „Elveszíteném egy kanál vízben, ha tehetném!”
A gyűlölködés kiváltó oka tehát nem valami rossz, hanem éppen valami jó: a másiknak a léte, a másfajta lénye, ami önmagában mindig jó. (Isten csak jót teremtett: „Látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó.” – Ter 1, 31) Éppen ez az, amit a gyűlölködő utál: „Ki nem állhatom! Szervileg iszonyodom tőle!” Amikor valaki érzi, látja, hogy gyűlölik, mindig azt kérdezi: „Mi rosszat tettem, mivel érdemeltem ezt ki?” A válasz az, hogy erre semmi okot nem adott, a megvetőjének csak az a baja vele, hogy ő van, hogy ő létezik. Míg a harag bosszúra, büntetésre, gyilkolásra indít, addig a gyűlölet a legmesszebbre megy, arra, hogy teljesen eltaszítson, hogy nyomtalanul eltüntessen, hogy kiirtson a létből, eltöröljön a föld színéről: „Tűnjön el, ne legyen, ne létezzen többé!”
A harag rémüldözést, feszültséget, türelmetlenséget vált ki az emberből, a gyűlölködés ettől rosszabbat: irtózatot, émelyítő undort, taszító idegenkedést. Az irigység és megvetés „rosszmájúvá”, rosszindulatúvá teszi embert: epésen gúnyol, kárörvendően ócsárol, szenvedélyesen rosszat híresztel, és nem nyugszik, míg a „népirtást” nem viszi végbe. A gyűlölködőkben maga a sátán (az ellenség, minden létezőnek az ellensége) lakik, akik minden létezőnek a halálát akarja. („A sátán irigysége révén a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.” Bölcs 1, 13). A gyűlölködők ezért közveszélyes bűnözők, a legártalmasabb, a leggonoszabb emberek: minden jónak a legádázabb ellenségei és pusztítói. Ők akarják megsemmisíteni az emberiséget és elpusztítani a földgolyót.
A gyűlölködés a leghalálosabb rákbetegség: felemészt mindenkit és mindent. Felemészti magát a gyűlölködőt, a irigykedőt, a rágalmazót is. A rosszmájúság, mint epe, szétmarja belülről az embert. Kiöl belőle minden életörömet, megfagyasztja a szívét, elsötétíti az értelmét, maximálisra emeli a vérnyomását, szétrobbantja az ereit. Ez a legártalmasabb, legpusztítóbb vírus: korunk vírusa! Jézus éppen a mi korunkról jövendölte meg: „Mivel megsokasodik a törvénytelenség, sokak szeretete kihűl; sokan megromlanak, elárulják és gyűlölik egymást.” (Mt 24, 12. 10.)
Hogyan szabaduljunk meg a gyűlölettől és a gyűlölködőktől?
A gyűlölködőktől mi nem tudunk megszabadulni. Maga a sátán van bennük (mint Júdásban, akibe „miután a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán.” Jn 13, 27), aki „a világ fejedelme” (Jn 14, 30), „az egész világ az ő hatalmában, a Gonosz hatalmában van.” (1 Jn 5, 19), és aki az egyházban is uralkodik: „Az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.” (2 Tessz 2, 3–4) Őt csak az Úr Jézus tudja elpusztítani, ahogy Pál apostol mondja: „Akkor majd megjelenik az a gonosz, akit az Úr Jézus elpusztít szájának leheletével, és megsemmisít eljövetelének fényességével.” (2 Tessz 2, 8).
A gyűlölködőktől mi magunkat nem tudjuk megszabadítani, mert azok úgy vannak köztünk, mint „a konkoly a búza között” („az ellenség konkolyt vetett a búza közé” Mt 13, 25). „A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai.” (Mt 25, 38) Ezek megmaradnak egymás mellett a világ végéig.
Nem távolíthatjuk el őket, de meg kell védeni magunkat tőlük. A védelem az, hogy Jézusba költözünk: „Maradjatok bennem és az igéim maradjanak bennetek! (Jn 15, 7) Akkor én megőrizlek titeket (Jn 17, 12) és Atyám megóv titeket a gonosztól!” (Jn 17, 15). A legerősebb védelem pedig az, hogy Jézust magunk közé költöztetjük, ahogyan ezt ő maga mutatta meg: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt, 18, 20)
Magától a gyűlölettől, az irigységtől, az idegenkedéstől meg kell szabadítanunk magunkat és ezt le kell gyöngítenünk az ellenségben. Hogyan?
Úgy, hogy örülünk mindenkinek és mindennek. Az öröm ellentéte az gyűlöletnek, az örvendezés ellentéte az irigységnek, a társulás ellentéte az idegenkedésnek.
Isten örömét leli minden teremtményében: „És látta Isten, hogy jó.” (Ter 1, 10) Jézus örvendezett az embernek: „Gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni.” (Péld 8, 31) Nézzünk mindenkit Isten szemével: Isten ajándéknak teremtett minket egymásnak! Mindenkit másmilyennek teremtett, mindenkinek más értéket adott, hogy így gazdagítsák egymást az emberek. Jézus még az áruló Júdást is „barátomnak” (Mt 26, 50) szólította meg. Apostolokat megverették, ők „pedig örvendezve távoztak, mivel Jézus nevéért gyalázatot szenvedhettek.” (ApCsel 5, 40–41). Ha tudunk örülni, akkor teljesen kiírtjuk magunkból a gyűlölködés minden gyökerét. Ezért mondja Pál apostol: „Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek!” (Fil 4, 4).
Az örömmel leállíthatjuk, lebéníthatjuk a gyűlöletet az ellenségben. Én magam sokszor tapasztalom, hogy amikor őszinte örömmel (Jézus örömével!) lépek oda az ilyenhez, és ránevetek, akkor ő előbb meghökken, aztán ő is visszanevet. Abban a pillanatban nem tud gyűlölni. Nem tér meg ugyan, mert a sátán fogva tartja, de éppen a sátán veszti benne az erejét. Ha ezt többször meg tudom tenni neki, akkor a végén a sátán elveszti benne minden erejét. Ettől kezdve nem képes többé ármánykodni, félni kezd tőlem, és eltávolodik. Ekkor megszabadulok tőle.
Ezt az utat tanította Jézus: „Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Adjatok, és adnak majd nektek is! Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek!” (Lk 6, 27. 38).
Kedves Olvasó, én is maradok tisztelettel: László atya
