Az öttusának (modern pentathlon, amelynek versenyszámai a lövészet, a vívás, az úszás, a lovaglás és a terepfutás) Magyarországon óriási a hagyománya, így ebben a sportban páratlan sikerek születtek. Hosszú a nemzetközi porondon érmesek névsora, és ezek között is kiemelkedő hely illeti Török Ferencet, aki kétszeres olimpiai és négyszeres világbajnok. 1935. augusztus 3-án Csillaghegyen született, és aktív sportolói pályafutásán kívül edzőként, sportveztetőként, ügyvédként és politikusként is ismert volt.
Török 1952-ben kezdett öttusázni a Budapesti Honvéd csapatában. Ifi nemzetközi sikereket még nem érhetett el, hisz akkor korosztályos világversenyeket még nem rendeztek. Első hazai sikerét az 1956-os országos bajnokságon jegyezte, amikor csapatversenyben bronzérmes lett. Három évvel később egyéni országos bajnok, majd 1960-ban egyéniben és csapatban is magyar bajnok. A római olimpián ennek ellenére még nem csapattag, hisz a Németh Ferenc (egyéni arany), Nagy Imre (egyéni ezüst), Balczó András (csapat arany) trió élvezett bizalmat. Első nemzetközi sikere az 1961-es moszkvai vb volt, ahol a csapat második lett. A következő esztendőben a mexikóvárosi vb-n csapatezüst és egyéni bronz volt Török mérlege. A vb-ken, 1967-tel zárva, négy csapataranyat, két csapatezüstöt, egy egyéni ezüstöt, és három egyéni bronzot nyert. Legnagyobb sikerét 1964-ben, a tokiói olimpián aratta, ahol egyéniben győztes, csapatban bronzérmes lett, négy évre rá Mexikóvárosban, Balczó és Móna István társaságában csapatversenyben nyert olimpiai bajnokságot. A magyar bajnokságokon összesen 9 arany-, 3 ezüst- és 6 bronzérmet nyert, egyéniben ebből 3, 1, 4 a mérleg. Török nagyszerű vívónak számított, amit igazol, hogy kétszer (1965 és 1970) volt a magyar bajnok párbajtőr csapat tagja.
A testnevelési főiskolán Török 1966-ban szerzett szakedzői diplomát, így adott volt, hogy 1970-es visszavonulása után a sportágban marad. A szakedzői nem az egyetlen képesítése, hisz 1953-ban felvették az Eötvös Lóránd Tudományegyetem jogtudományi karára, ahol 1957-ben szerzett doktorátust. Öttusázó pályája mellett a szakmában dolgozott, hisz előbb bírósági fogalmazó volt, majd bírósági elnöki titkár, 1966-ig bírósági ügyvéd, majd ügyvédi munkaközösségek tagja. 1988-ban az MLSZ jogtanácsosa volt, majd 1992-től önálló ügyvédi irodát működtetett.
Az öttusában 1976-ban kapta az első tisztséget, amikor szövetségi kapitánynak választották. Edzősége alatt az 1988-as szöuli olimpián Martinek János egyéniben és csapatban is aranyérmet nyert. Kapitánysága idején a magyar öttusázók összeszen 7 arany-, 10 ezüst- és 4 bronzérmet nyertek. 1989-ben a Magyar Öttusa-szövetség elnökévé választották, 1996-tól tiszteletbeli elnök. Volt a Nemzetközi Öttusa-szövetség egyik alelnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja, valamint 2011-től a Magyar Sportolók Egyesületének alelnöke.
A rendszerváltás után belépett a Szabad Demokraták Szövetségébe, és a parlamenti választásokon szerzett egyéni madátumot. 1998-ban kilépett a pártból.
