Valójában a rutin és a napirend már születésünktől kezdve, egészen kis kortól, igen fontos helyet tölt be az életünkben. Különböző életkorban más-más rutin kerül előtérbe. Gyermekeik esetében a szülők megtapasztalják, hogy mennyire fontos az alvási és az evési idő, hiszen szinte percnyi pontossággal jelzik a kisbabák, hogy itt az ideje az evésnek vagy az alvásnak.
A rutin és a napirend felnőttként is jelentősek, mert kiszámíthatóvá teszik az életet, és segítik a célok, a feladatok elérését. A felnőtt maga tervezi meg a napi vagy heti teendőit, míg a gyerek még erre nem képesek, ezért a szülő, a felnőtt teszi ezt meg helyette. A gyerekek számára a keretek, a napirend és a rutin, egy adott életritmus igen fontos, mert biztonságot, érzelmi stabilitást, kiszámíthatóságot, egyfajta állandóságot nyújtanak nekik. A gyerekek életében, és ezzel együtt a családban is, vannak reggeli, nappali és esti rutinok. Általában a gyermekek nagyon ragaszkodnak a megszokott rutinhoz, és megesik, ha kimarad egy-egy lépés, követelik a szülőktől, hogy pótolják. Valójában a rutin kialakításába minden lépésének szerepe van. Például az esti rutin esetében a fogmosás, a fürdés, a pizsama felhúzása, a meseolvasás és az alvás. Ezen lépések betartásával a gyerekek pontosan tudják, hogy mi várható napról napra. Ez adja meg a stabilitást, a kiszámíthatóságot és az állandóságot. A családkutatások során megállapították, hogy például, azok a gyerekek, akik állandó pozitív eseményeket élnek át, jobban tudnak alkalmazkodni, amikor valamilyen oknál fogva (válás, költözködés, haláleset, vagy más negatív életesemények esetében) felborul a család egyensúlya. A pozitív élmények jobb alkalmazkodó készséget jelenthetnek.
Azt is megállapították, hogy a családi rutinok állandósága „magasabb akadémiai funkcionalitással, alacsonyabb internalizációs és externalizációs viselkedéssel jár együtt”. Egyszerűen a stabilabb családi környezet jobb funkcionalitást von maga után. Más kutatások esetében, például az Albániai Egyetemen (2016-ban), a stabil családi környezet és az alkalmazkodás közötti kapcsolat vizsgálatakor (gyermek-, serdülő- és atalkorban) kevesebb depressziós és szorongásos tünetet, kevesebb viselkedési problémát, jobb önkontrollt és egészséggel kapcsolatos viselkedést könyveltek el. Megállapították, hogy ehhez a konzisztens és kiszámítható családi rutinok (étkezési, lefekvési rutin, barátokkal eltöltött idő) jelenléte is hozzájárult.
Egy másik, szintén 2016-ban végzett kutatásban az egyetemisták között végzett felmérés, amely a gyermek- és serdülőkori aktivitásokra, rutinokra kérdezett rá a rendszeresség szempontjából, megállapította, hogy a stabilabb családi környezet jobb időbeosztással és kevesebb gyelmi problémával jár, hogy általában a napi rutinok elősegíthetik azokat a készségeket, amelyek az önkontrollhoz kellenek, elsősorban az időmenedzselés területén. A napi rutinok kialakításával és betartásával csökkenthetőek a felnőttkori gyelmi problémák is.
Azt a paradoxális tényt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a stabilitás fenntartásához rugalmasságra és válaszkészségre is szükség van, mivel a családi rutinoknak alkalmazkodniuk kell a gyermek, gyermekek fejlődési stádiumához, és persze a család igényeihez is. Nem ugyanazok a rutinok a kisgyermekes és a serdülőkorú taggal rendelkező családban, de egyes élethelyzetekben sem, például amikor a család nyaral.
Szóval az óvoda, az iskola, a munkahely egyfajta állandóságot jelent mindenki életében, de vannak a hétben olyan napok is, amikor nincs ez a fajta rutin, zavar, káosz jelentkezhet, amit a családi szokások, a családi ritmus, a rutin, ez a fajta állandóság orvosolhat. A közös reggelek, a közös étkezések, a közös indulás (amibe belefér egy kis beszélgetés is). A reggeli rutinhoz tartozhat a bepakolás a táskába, az öltözködés, az elindulás az iskolába, az egymástól való elköszönés is. Utána lehetnek délutáni programok, a többszörös közös ebéd és vacsora, valamint az esti készülődés. Nem a percre való pontosság a fontos, hanem a keret, amit a gyerekeknek biztosít.
Ezekre a rutinokra, elsősorban az estiekre, szükség van a gyerek lelassulásában is, mert ha kiszámítható számára a napi rutin, akkor kevesebb stressz, izgalom éri, számára kiszámíthatóvá válnak a következmények is, és ha minden rendben folyik, a nap végeztével könnyebbé válik a pihenés is. Érdekes tény, hogy az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége egy úgynevezett Korai Agy- és Gyermek Fejlesztési Programot (EBCD) dolgozott ki, amely öt M elsajátítását ajánlja a családnak a gyermekük első 1000 napjára. Ezek lennének a MESE, a MONDÓKA, a MINDENNAPI RUTIN, a MEGBECSÜLÉS és a MELEG CSALÁDI HÁTTÉR. Azon a véleményen vannak, hogy téves az a szemlélet, mely szerint a gyerekek attól lesznek boldogok, ha az életben minden meg van nekik engedve és nincsenek tiltások. Ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat, határokra van szükségük, melyeknek erős alapját képezik a kiszámítható kis napi rutinok és ritmusok. Persze a kiszámítható dolgok közé tartoznak a gyerekek körül lévő emberek, a szülők, a nagyszülők, a testvérek, az otthoni és a jól ismert környezet, a család szokásai és napirendje is. Ha nincs keret az életükben, meghatározott napirend és tiltások, akkor nincs fogódzójuk, kapaszkodójuk, ezért magatartási problémák, zavarok merülhetnek fel. Ha a határok, rutinok, szabályok, szóval megvan az állandóság, akkor rend van a világukban, és nekik is megvan a helyük benne. Ebben tud pozitívan fejlődni a viselkedésük is.
