Krisztus előtt 7250 körül készülhettek azok a kis agyagemberkék, amelyeket néhány évtizede ástak ki egy útépítés alkalmával. Ain Gazal lakói és leszármazottaik idestova kilenc évezrede lakják a kellemes klímájú vidéket, ezzel ez a környék bolygónk legrégebb óta folyamatosan lakott területe. Az első igazi civilizált nyomokat természetesen itt is a rómaiak hagyták. A környéken volt a birodalom keleti határa. A város mára négymillió lakosával az arab világ egyik legnépesebb településévé nőtte ki magát. Nem tagadta meg múltját, de nyitott a modern jelen minden kihívására. Ammán ma egy békés, haladó gondolkodású liberális metropolisz a háború dúlta Közel-Keleten.
A város eredetileg hét dombra épült. A középen fekvőn áll a Jabal el Qala, a rómaiak Citadellája. Az egykor itt állt fellegvár eltörpült a mellé tervezett Herkules temploma mellett, amely elkészültekor a legnagyobb római szentély címet viselte. A ma fellelhető romok alapján kormányzói palota is állt itt, később pedig nagymecset. Napjainkban a Citadella a város kilátópontja, nem véletlenül. Amíg a szem ellát a környező húsz dombtetőig, egymásba fonódó utcák és fehér mészkőből készült otthonok százezrei állnak egymás hegyére-hátára építve.
A Citadellán kívül is rengeteg római kori nyomot találtak már a városban. Rendkívül jó állapotban maradt meg a Nimfák szentélye (fürdő) és a nagy Római Amfiteátrum. A megrongálódott amfiteátrumot réges-régen visszaállították eredeti állapotába. Napjainkban is használják, nyaranta világhírű előadóművészek tartanak itt koncerteket. Mint minden korabeli színháznak, ennek is kivételes az akusztikája. A színpad közepén egy kőbe vésett kereszt jelzi, hogy pontosan hol is kell előadni. De az elmúlt évszázadokat már az arab kultúra határozta meg. A bazárok világa, a Husszein mecset körüli forgatag, a rámenős arab kereskedelem és a törvények nélküli közlekedés jellemzi a mai Ammánt.
A Jordán Hasemita Királyság fővárosa ma érdekes egyvelege a hagyományos arab világnak és a modern XXI. századnak. Szépen megférnek egymás mellett a több száz éves piacok a fogyasztói társadalom modern butikjaival, az Abdullah király mecset a nyugati típusú bevásárlóközpontokkal. Természetesen minden intézményben ott csüng II. Abdullah király és fia, a koronaherceg arcképe. A csaknem tízmillió jordániai a muszlim vallás mérsékelt szunnita ágához tartozik. Nem igazán mecsetbe járók, de a hagyományokat azért tisztelik.
Sokkal barátságosabbak, segítőkészebbek, mint az átlagos arabok. Ezért is keresi fel egyre több turista az országot. Meg azért, mert szinte az összes szomszédjuk belekeveredett az elmúlt évtizedek valamelyik közel-keleti háborújába, de Jordánia furcsa módon kimaradt az összetűzésekből. Rengeteg menekültet fogadott be, főleg irakiakat. Ezzel egy időben sok jómódú iraki is átköltözött. Aki Irakban jómódú volt, annak feltehetően nem makulátlan a múltja. De a dollár az dollár, és senki sem nézi honnan jött. Ammánt az elmúlt években főleg az irakiak építik.
Sok furcsa dolgot ettem és ittam már utazásaim során. Marokkóban csigából főtt teát kóstoltam, a kazah sztyeppén kumiszt kortyolgattam, reggeliztem kaktuszlekvárt, ittam sótlanított tengervizet és beduin teát, ami akkor az igazi, ha van benne egy kis szárított tevecitrom. De Ammánig kellett mennem, hogy nádlével hűsítsem magam. A kivételesen édes nádszárat utcai facsarók ledarálják, kipréselik a levét, és lehűtve kínálják. Fenséges üdítő esténként a sivatag peremén, miután a bazárok elcsendesednek, és az egyszerű emberek hazaindulnak. Ilyenkor gondolataink elbarangolnak a messzi távolba és a még messzibb múltba. Ekkor jön rá a művelt nyugati ember, hogy mik is az élet fontos dolgai, és milyen kevés is elég a boldoguláshoz és a boldogsághoz.
