Kodály városa – jelzi a Hírös városba érkezőnek egy táblán Kodály Zoltán portréja. A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet Kecskemét központjában a XVIII. sz. első évtizedeiben épült és az 1973 és 1975 között Kerényi József építész tervei alapján felújított egykori ferences kolostor épületében működik. A koncerttermek, irodák, tantermek, és a zenei szakkönyvtár kialakításakor az építész figyelembe vette a műemlékvédelem és a mindennapi használat szempontjából is praktikus dolgokat. A koldusrendi szerzetesek szigorú szerénységi fogadalma miatt nem láthatunk a barokk korra jellemző díszítő elemeket, képzőművészeti emlékeket. A belső terekben sincsenek stukkódíszek, freskók, a külső homlokzaton sem találunk dús árnyékhatást adó építészeti elemeket. Ennek ellenére a falak hófehérsége, a boltozatok lágyan hajló íve ünnepi hangulattal fogadja az oda belépőket. Az új bútorzat a magyar népművészeti hagyományok és a barokk stílusjegyek összeolvasztásával készült, a termeket és folyosókat faliszőnyegek, kerámiák és grafikák díszítik. Az intézetet bejáratánál Kodály portrészobor, Borsos Miklós műalkotása fogadja az idelátogatót. A kolostorépület jelenleg felújítás alatt áll.
A Kodály Intézet
1975 óta a Kodály-koncepcióra épülő felsőfokú zenepedagógiai tanulmányok kiemelt jelentőségű nemzetközi központja oktatási, kutatási, kulturális és múzeumi tevékenységet folytat. 2005. január 1-je óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem önálló oktatási egysége lett, kecskeméti és budapesti csoporttal működik. Az egyetemen belül az intézet feladata a világhírű zeneszerző, zenepedagógus és zenetudós szellemi hagyatékának őrzése, valamint a magyar és külföldi zenepedagógusok Kodály elméletén alapuló képzése.
„A zene mindenkié!”
Kodály Zoltán 1952-ben tett kijelentése ajándék a hallgatónak, de feladat a zenepedagógusnak, oktatóknak.
Az intézet célja a köztudatban Kodály-módszerként elhíresült magyar zenei nevelés alkalmazott és bevált koncepciójának a gondozása, oktatása és alkalmazása. Híven követi ezt, és ápolja a hagyatékot dr. Nemes László Norbert igazgató és munkatársai, köztük Polyák Zsuzsanna, aki 2004 óta dolgozik az intézetben az archívum könyvtárosaként, illetve két elméleti tantárgyat is tanít: a Kodály nevelésfilozófiája (Kodály’s Educational Philosophy), valamint a Kutatásmódszertan (Research) elnevezésű tárgyakat, miközben doktorátusára készül. Kérésemre részletesen mesél a Kodály-koncepcióról és elterjedéséről.
– A Kodály-koncepció távlati célja felépíteni a magyar zenei kultúrát. Kodály nagyon korán, még 19 évesen felveti ezt a kérdést, ahogyan az olvasható Seiber Mátyásnak írt levelében, amelyben felsorolja évfolyamtársait a Zeneakadémiáról és kimondja: „Ezek volnánk, gyönge népség, ez se fogja a magyar zenét megteremteni.„1* – idéz a levélből beszélgetőtársam. Kodály az 1947-ben Százéves terv című az írásában összefoglalja az addigi eredményeket és azt taglalja: Hogyan és kinek oktassunk zenét? Az egyértelmű válasz: A zeneoktatás, a zenei írás-olvasás általánossá tétele az iskolán keresztül történjék és mindenkinek –magyarázza Polyák Zsuzsanna.
A Százéves terv megfogalmazása szerint: „A magyar zenekultúra megteremtése, egyben a magyar zenei szemlélet öntudatra ébresztése a művészi nevelésben csakúgy, mint a közönségnevelésben. A magyar zenei közízlés felemelése, folyamatos haladás a jobb és magyarabb felé. A világirodalom remekeinek közkinccsé tétele, eljuttatása minden rendű és rangú emberhez. Mindezek összessége termi meg a távol jövőben felénk derengő magyar zenekultúrát.” – idézi a tanárnő Kodályt, majd így folytatja:
– Felismerte, hogy a magyar népzene igazi valója csak az eredeti forrásokból, a nép ajkáról ismerhető meg. Ezt már a népdal szerepe a zenei nevelésben című, 1966-os munkájában fogalmazza meg. Lenyűgöző számomra, ahogyan ilyen fiatalon elkezdte ezt a munkát és módszeresen igyekezett megoldást találni a felmerülő kihívásokra, problémákra. A német hatások ellenében a magyar nyelvből eredő zenei kultúrát szorgalmazta. Népzenekutatói munkássága zeneszerzői tevékenységével párhuzamosan, azt megtermékenyítve bontakozott ki már 1905-től. Később zenepedagógiai elgondolásaiban is fontos szerep jutott a népdaloknak. 1906-ban jelent meg először a Bartók Bélával kiadott 20 magyar népdalfeldolgozás. Az első reakció az volt: Népdal a hangversenyteremben? Rá kellett jönnie, hogy ezt a közönség nem egészen érti. Akkor közönséget kellene nevelni! És így jutott el Kodály a hangversenyteremből az iskoláig, óvodáig. 2*
Mi hozta meg Kodály számára a sikert?
– Az 1923-ban a Pesti Vigadóban bemutatott Psalmus Hungaricus (Magyar zsoltár) című művének bemutatása. Amikor a mű második előadására készültek, a Zeneakadémián éppen felújították az orgonát. A női karnak szólamát megerősítendő, a Wesselényi utcai iskola fiúkara is csatlakozott. Magát Kodályt is meglepte, hogy a gyerekek milyen magas színvonalon tudnak énekelni, és ez a tapasztalat csak megerősítette benne, hogy a zenei nevelést egészen korai gyermekkorban kell elkezdeni. Az angliai utazása is ezt igazolta hallván a katedrális és közösségi kórusokat. Az amatőr kórusokat összekapcsolta a szolidáris társadalommal, egy demokrácia-eszménnyel, ahol mindenkinek megvan a saját szerepe – de együtt és közösen tudnak igazán eredményesen működni. Tehát a felfedezés, hogy a gyerekek képesek megtanulni és továbbvinni a zenei kultúrát felvette a következő kérdést: Hogyan lehet a gyerekeket zenére tanítani? Mi annak a legjobb módja? És visszament egészen az óvodáig, sőt, a gyermek megszületése előtti 9 hónapig! Akkor kezdődhet a gyermek zenére nevelése. Szerinte: „… csakis művészi érték való a gyermeknek!”
Miközben azzal foglalkozott, hogy felülről átfogja az egészet, mindig belefutott egy problémába, annak a megoldása elébe hozott egy újabb megoldandó kérdést.
Hangsúlyoznunk kell, hogy a koncepció formálásában és gyakorlati megvalósításában nagyban segítségére voltak a tanítványai és követői. Kodály esszéket írt, fennmaradtak levelei, a Visszatekintés három kötete, amely összegyűjtött írásokat, beszédeket, nyilatkozatokat tartalmaz, de magát a módszert nem ő írta meg. Fiatal tanítványok, zeneszerzők voltak mellette, olyanok, akiket saját bemutató koncertjeik után megvédett a kritikától, pl. Ádám Jenő, Kerényi József, Bárdos Lajos, Kertész Gyula, utóbb mind fontos szerepet töltöttek be a magyar zene terjesztésében. Megalapították a Magyar Kórus Kiadót, elindították az Éneklő Ifjúság mozgalmat és olcsón hozzáférhetővé tették igényes zeneművek kottáit. Szőnyi Erzsébet, Kodály későbbi tanítványa, a Zeneakadémián szintén dolgozott a módszeren. A másik vonal a hivatásos zenészek képzése. Kodály úgy fogalmaz, hogy az út elejét a profi és az amatőr együtt teszi meg, kezdetben nem kell különbséget tenni a zenei nevelésben. A koncepció központi eleme a belső hallás fejlesztése. Kodály sokat hangsúlyozta ennek fontosságát, többek között az 1946-os zeneakadémiai tanévnyitó ünnepségen elmondott beszédében is: „Nálunk a lelki folyamat ez: kottakép, hangmegvalósítás, utólagos meghallás, esetleg javítás. Holott a helyes út a fordítottja: kottakép, hangjelképzés, megvalósítás. Ilyenkor nemigen van mit javítani.” Még mielőtt leütjük a billentyűt a zongorán, már előre halljuk a hangot. Amikor tanítványaimnak ezeket a történeteket mesélem, egészen lázba hozza őket, hiszen volt, aki addig azt gondolta, hogy Kodály csak az iskolai zeneoktatást akarta megreformálni. Azt is, de az munkásságának csupán egy szelete.
A ’60-as évektől elterjedt az elmélet, híre ment a világban, eljutott a Vasfüggönyön túlra is?
– Az akkori mestertanárok, mint Forrai Katalin, Szőnyi Erzsébet sokfelé megfordultak. Az érdeklődés megvan a Kodály-módszer iránt. Tanárainkat jelenleg is sokfelé hívják tanítani. Kodály road show-kat, workshopokat tartunk világszerte. Pl. 2 éve egy grúziai konferencián vettem részt, és egy ottani zenetanár emlegette fel nekem az Igazgató úr korábbi látogatását.
Mitől ilyen népszerű?
– Kodály-koncepciója mögött van egy gondolati kör, a teljes ember, a közösségi ember nevelése. Az esztétikai érzék fejlesztését mindig összekötötte a jó ember nevelésével. A zene tanítása túlmutat a zeneoktatáson, zenével nem csak zenére nevelünk. Ez a humánus embernevelés koncepció megszólítja azokat, akik erre fogékonyak, másrészt sokan látták a gyakorlati alkalmazás előnyeit. 1964-ben a Zenei Nevelés Nemzetközi Társasága (ISME)3* világkonferenciája közel 800 külföldi részvevővel nagy áttörés volt. A konferenciát összekötötték mintatanításokkal, hangversenyekkel, óvodáskortól a felsőoktatásig. A szakemberek látták az eredményeket, hogy ezzel a technikával mennyire magas szintű zenei teljesítményre képesek akár az egészen kicsi gyermekek.
Hogyan valósul ez meg a magyarországi oktatási intézményekben?
– Magyarországon az iskolai zeneoktatás már a ’40-es évektől Kodály elveire és a tanítványai által kidolgozott módszertanra épül, noha csak a 2012-es NAT-ba került bele a neve először. Persze, a konkrét tantervek, célok és a gyakorlat is folyamatos módosult az elmúlt évtizedek alatt.
Hogyan jut el a nagyvilágba?
– Eleinte külföldi tanárok jöttek, főleg a ’64-es és ’66-os Amerika ISME konferencia után, ahol maga Kodály is részt vett, de amerre csak járt, az előadásaival felkeltette az érdeklődést. Észtországban például, látván a magyar eredményeket, mintának vették a magyar tankönyveket és az ének-zenei iskolákat. Érdemes összevetni a tankönyveiket a Kodály–Ádám énekkönyvekkel, még az illusztrációk is hasonlóak, de a saját zenei világukhoz adaptálták az anyagot. Amerikában elsőként Mary Helen Richards népszerűsítette. Érdekes a történet, mert a hölgy a férjét kísérte Európába, és amíg a férj dolgozott, ő eljött Magyarországra, megtetszett neki a zeneoktatás és felvette Kodállyal a kapcsolatot. Könyveket kapott ő is, majd leveleztek. Ennek nyomán írta meg könyvét, amelyet ugyan joggal kritizálták azért, hogy csak a technikai elemeket vette át, nem az egész koncepciót, de valójában nem lehet őt vádolni, hiszen azt nem ismerhette teljességében. Akkoriban Kodály írásaiból csak kevés jelent meg külföldön, csak a látottak-hallottak alapján dolgozott. Denise Bacon, amerikai zenetanárnő, magyarországi tartózkodása után úgy döntött, nemcsak könyveket, hanem egy képzett magyar szakembert, az akkor diplomázó Erdei Pétert 4* is kiviszi az Államokba. Két évvel később Kodály Musical Training Institute néven megalapították az első amerikai Kodály Intézetet. Világszinten első ilyen intézet a Kodály Esztétikai Nevelési Intézet volt, amely Japánban létesült 1968-ban. Hani Kjokó5*, a japán alapító neves értelmiségi családból származik. Történész édesapja ismerte Kodályt, aki a magyar Zeneakadémiát ajánlotta lányuknak. Kjokó eljött, megismerte és megszerette az országot, Kodály tanítványait és a magyar zeneoktatást. 10 évig élt Magyarországon, lektorként dolgozott az ELTE-n, számos magyar szakkönyvet és szépirodalmi művet fordított japánra, és széles kapcsolatrendszert alakított ki. Japánban egyébként az ún. „Kodály-módszert” elsősorban óvodások és kisgyerekek nevelésében alkalmazzák. Ezt a részt tartották fontosnak átvenni. A Kodály Esztétikai Nevelés Intézet máig működik Tokióban.
(Polyák Zsuzsanna tavasszal Japánban vészelte át a pandémiát. A Kecskeméti Kodály Intézetnek kiváló kapcsolata van Japánnal. Az intézetben korszerű digitális hang- és videó stúdió működik, mely lehetővé teszi hangversenyek és konferenciák felvételét, valamint dokumentum- és metodikai filmek készítését. A stúdió felszerelése a japán kormány ajándékaként, a japán kulturális segélyprogram révén került az intézetbe 2001-ben.)
Honnan érkeznek a diákok Kecskemétre? Az oktatás angolul folyik, gondolom feltétel az erős angol nyelvtudás és valamely hangszer ismerete.
– Használható angol nyelvtudás mindenképpen szükséges. A diákok szinte minden kontinensről érkeznek. Ki szoktuk tenni a koncertterembe azon országok zászlaját, évente 15-20-at, ahonnan éppen hallgatóink vannak. Vannak partnerintézményeink pl. Portugáliában, Kínában, Írországban, Amerikában, innen mindig jönnek hallgatók. Vannak Erasmus hallgatóink, de volt már argentin, kolumbiai, kanadai diák, sőt Zambiából is, ahol jelenleg is több volt tanítványunk dolgozik egy nemzetközi zeneiskolában. Nem árt, ha a hallgató jártas a zenében vagy játszik hangszeren, de az előképzettség nem feltétel. Különböző szinten és különféle kurzusokon oktatunk. Érkezésüket követően az első héten szintfelmérőt írnak, meghallgatások vannak, ezek után osztják be őket a tanárok a megfelelő szintű csoportokba.
Miből áll az egyéni képzés?
– Ez személyre szabott énekóra, hangképzés és zongora és vannak szinteknek megfelelő kiscsoportos szolfézsórák. És vannak mindenki számára kötelező órák, pl. a zenetörténet, csoportbontás ott is van. De például az én tárgyam, a Kodály’s Educational Philosophy minden elsőévesnek kötelező, tetszik, nem tetszik, reggel 8:15-kor találkozunk. Megpróbáljuk elérni, hogy hallgatóink a saját szintjükről eljussanak a saját maguk által teljesíthető legmagasabb szintre, amíg itt vannak nálunk. Aki odateszi magát, az kellő támogatást kap, aki nem, az a kellő noszogatást.
Vannak-e olyan nemzetek, akik kifejezetten fogékonyak Kodály elméletére?
– A gondolatvilág adaptálható, ha azonosulni tud a Kodály által képviselt eszmékkel. A gyakorlati kivitelezése ennek, hogy mindenki a saját népzenéje alapján építse fel a sorrendet és a szekvenciát. Forrai Katalin Amerikában adott interjúja jól összefoglalja a célokat, ami nem a magyar nyelv és a magyar népzene sajátosságára kidolgozott rendszer lemásolása, hiszen más nyelvek hangzása más, mások a hangközök, az alap ritmusképletek. Ez a nyelv adottságából jön. Például Amerikában a népzenében sok a 6/8 – ami nálunk nincs. Nálunk a dallamfordulat a szo-mi-szo-la-mi. Franciaországban ez a szo-do, ami a kvart, ez a nyelv adottságából jön; Japánban a re-do-la a természetes. Tehát ez alapján kell kidolgozniuk az ottani dallamot, ritmusokat, hangközöket, amit a saját népzenéjük és nyelvük ad. Nálunk a hallgatók magyar népzenét is tanulnak, amely által egyrészt megismerik a kultúránk ezen elemét, de azt is, hogy hogyan dolgoztak Kodályék. A magyar zeneoktatási rendszert kell adaptálniuk a saját körülményeikre, tehát az alapján kell kidolgozniuk az ottani szisztémát a saját népzenéjük és nyelvük adottságaira. Magát Kodályt is meglepte az óriási nemzetközi érdeklődés, mint elmondta egy interjúban, ő a magyar helyzetet akarta javítani. Forrai Katalin japán vagy spanyol útja előtt előre kért a szervezőktől helyi gyermekdalokat, átnézte, fonetikusan leírogatta és megmutatta, hogyan lehet ezeket alkalmazni az adott országban. Gyakori a félreértés, Kodály nem a már meglévő zenei anyanyelvre akarta építeni a koncepciót, hanem a zenei anyanyelvet akarta visszatanítani (sőt, megtanítani, hiszen a nagyvárosiaknak régóta nem a magyar népzene volt a zenei anyanyelve), hogy az legyen a magyar zenei kultúra alapja. – emelte ki beszélgetőtársunk.
A népdal „visszatanítása”
„Nem súlyos betegség tünete volt-e, hogy a legszebb dalokat, amelyeket a magyar zenei géniusz ezer év alatt termett, már csak cselédek és öreg parasztok tudták? Nem volt-e sürgős kötelesség azokat tőlük megtanulni és újra az egész magyarság kezébe letenni? A falu most búcsúzik a régi hagyománytól. A fiatalsága már nem veszi át. Rajtunk a sor. A tűznek nem szabad kialudni.” –vetette papírra Kodály 1925-ben,
– A világ azóta sokat változott, és mára egyesek időnként megkérdőjelezik Kodály néhány elgondolását, pl. hogy vajon a klasszikus zenéhez valóban csak a népzenén át vezet az út? Tényleg arra kell-e építeni a zeneoktatást? Mivel ez szemléleti kérdés, így eldönteni csak magunk tudjuk, de ez volt az eredeti elgondolás. Szerintem ez a Kodály-koncepció olyan eleme, amely manapság is aktuális és fontos a világban. A kiveszőben vagy csak szűk közösségekben élő nyelvek és népdalok megmentése és visszatanítása a gyerekeknek egy szemlélet. Ez többletet adhat egy adott ország kultúrájának. Nem véletlen, hogy a Kodály-koncepció 2016-os UNESCO Szellemi Kulturális Örökség jegyzékébe való felvétele során is a népzene megőrzését hangsúlyozzák. A népdal zenei, művészeti és kulturális értéket képvisel. – érvel a tanárnő.
Az ének felszabadít
Kodály azt vallotta, „Zenével nemcsak zenét tanulunk. Hogy az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre-fegyelemre szoktat. Hogy egész embert mozgat, nemcsak egy-egy részét. Megszeretteti az iskolát. Fejleszti a közösségi érzést. Kifejleszti a csírájában minden emberben meglevő zeneérzéket, ezzel megadja a zenei műveltség alapját, amivel aztán szebbé, gazdagabbá teszi egész életét.” (Tanügyi bácsik! Engedjétek énekelni a gyerekeket!)
Milyen korosztályból kerülnek ki hallgatóik?
– Nagyon változó. A mesterképzés 2 éves, erre felvételivel jönnek, főleg ifjak, de volt már köztük 50-60 éves is; a BA képzésre többnyire fiatalabbak jelentkeznek; a továbbképzésekre bárki jelentkezhet, itt 19-től 50 felettiek is megfordultak. Többségükben zenei, zenetanári pályára készülnek, de akadt könyvelő végzettségű hallgatónk, vagy olyan 28 éves ápolónő, aki rájött, hogy zenével szeretne foglalkozni. Itt volt 1 évig és képezte magát.
Az intézet rendszeresen szervez magyar és határon túli magyar zenepedagógusok számára akkreditált továbbképző tanfolyamokat. Vannak-e délvidéki hallgatóik?
– A környező országokból ritkán jelentkeznek az éves kurzusokra. Délvidéken nyilvánvalóan vannak magyar iskolák és tankönyvek és ezek a magyar szisztémát viszik tovább. Budapestre szervezünk évente több továbbképzést magyar zenetanárok számára, de azok hallgatói összetételét nem ismerem.
Milyen lehetőségek rejlenek a korszerű digitális rendszerben, mennyire él vele az intézet?
– A karantén ideje alatt teljesen átálltunk az online oktatásra. A visszajelzések alapján sikeres volt. Sőt, a kollégák elmondása alapján a lámpalázas hallgatók feloldódtak, megnyíltak. Mégsem nyújtunk teljesen online Kodály képzést, hiszen fontos elem az együtt zenélés, a közösség. De igyekszünk jelen lenni a digitális világban is. Az Intézet munkatársai fejlesztik a „Megérint a zene” digitális oktatási programot. Javasolom minden érdeklődőnek a Kodály Hub oldalunkat: https://kodalyhub.hu/
Mikor térhetnek vissza a hallgatók? Lesznek-e hangversenyek?
– Szeptembertől szeretnénk újra találkozni hallgatóinkkal, megpróbáljuk az egyéni és kiscsoportos órákat indítani, de nem tudhatjuk előre, hogy a járvány okozta helyzetben mindez hogyan fog megvalósulni.
Kik azok a híres végzősök, akikre az intézmény büszke lehet?
– Büszkék vagyunk minden hallgatóra és tanárra, aki tovább viszi a Kodály-koncepciót – hallottuk Polyák Zsuzsannától.
Ilyen lehet Elsa Parosi, aki Indonéziából érkezett az intézetbe. Kecskeméten tanult 3 évig. Megszerette a várost, lakosait és különösen egy helyi fiatalembert – aki ma a férje és követte őt messze-messze a Hirös várostól Indonéziába, ahova Elsa elvitte őt, a hírünket és a Kodály módszert.
Vagy Teresa Appleton, aki Portugáliából érkezett, mindössze 19 éves. Lelkesen meséli:
– Énekes vagyok és zongorázom. Ezek a hivatalos hangszereim, bár 8 évig hegedültem és még mindig imádom a hangszert!
A Kodály Intézetről a portugáliai zeneiskolámban hallottam. Egy tanárnőm beszélt nekem a csodálatos oktatási filozófiáról, valamint a városról és általában Magyarországról. Nagyon kíváncsivá tett, ez vezetett a meghallgatásokra.
A kezdetektől izgatottan vártam a külföldi tanulmányaimat. Élveztem, hogy álmaim valóra válnak. 2019 szeptemberétől Kecskeméten élek, nagyon szeretem a parkokat és a sok virágot a Fő téren. Minden nagyon közel van és könnyű sétával elérhető! Különösen szeretem a piacot, minden reggel ott veszem meg a friss gyümölcsöt és zöldséget. Elkezdtem tanulni a magyar nyelvet, és úgy tűnik, hogy itt mindenki élvezi, amikor mi külföldiek próbálunk magyarul beszélni! A magyar népzene az egyik legjobb szórakozás, szeretem táncolni a néptáncokat! Példaértékű, hogy a magyarság milyen büszke az országára és a kulturális örökségére – adott hangot a véleményének Teresa Appleton.
„A zene mindenkié” – vallotta Kodály, az intézet pedig mintegy válaszul elkészítette a Kodály-módszer nemzetközi sikereiről szóló Kodály mindenkié című dokumentumfilmet. (Megtekinthető magyar és angol nyelven a YouTube-on) és Magyarországon nemrég mutatták be a világhírű zeneszerző és népzenekutató nagysága előtt tisztelegve Petrovics Eszter A mi Kodályunk című zenés ismeretterjesztő filmet, melyben Ránki Fülöp zongoraművész és Devich Gergely csellóművész megszólaltatják Kodály darabjait.
A folyosóról zongora hangja hallatszik, éppen Kodály-szeminárium zajlik ideiglenes otthonukban, amely épületen a Ráday Múzeummal és a Kecskeméti Református Egyházközség Levéltárával osztoznak. Polyák Zsuzsanna kikísér, de a búcsú előtt megáll egy pillanatra az erkély előtt.
– Innen rálátunk a Kodály Intézet tetőjére – mondja nagy szeretettel.
Közben megszólalnak a kecskeméti városháza harangjai6*. Lassan lépkedek, miközben Kodály művéből, a Háry Jánosból a Bécsi harangjáték és a Toborzó dallama kísér végig a Főtéren.
1*Kodály Zoltán levelei, 1982, p.13.)
2* Magyar népdalok kotta előszava 1906: „Találnának bár népünk lelkének ezek a sokszor őseredeti megnyilatkozásai fele annyi szeretetre, mint amennyit érdemelnek. Eltart még soká, míg elfoglalják az őket megillető helyet házi és nyilvános zeneéletünkben. A magyar társadalom túlnyomó része még nem elég magyar, már nem elég naiv és még nem elég művelt arra, hogy ezek a dalok közelebb férkőzzenek a szívéhez. A magyar népdal a hangversenyteremben! — különösen hangzik ma még.” (Visszatekintés I., p. 10)
3* Zenei Nevelés Nemzetközi Társasága
4* Erdei Péter Liszt-díjas karnagy, 1974-től a Kodály Intézet igazgatója. Számos díjban részesült, legutóbb Magyarország Kormánya március 15-e alkalmából Magyarország Kiváló Művésze díjat adományozott Erdei Péternek, a Kodály Intézet alapító igazgatójának.
5* Nemrég jelent meg egy könyv róla: Egy magyar lelkű japán címmel.
6* A 37 harangból álló harangjáték 20 órakor az este témakörében népdalokat játszik. Például: Lement a nap; Csillagok, csillagok; Erdő mellett estvéledtem…
„Ha egy szóval akarnók jellemezni e nevelés lényegét, az a szó nem lehetne más, mint: ének… Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg.” (Kodály: Zenei nevelés Magyarországon, 1966)
