Nem volt kihívásokban szegény a tartományi parlament házelnöki tisztségének betöltése az elmúlt nyolc évben, azaz két mandátumban. Gondoljunk csak vissza a statútum körüli bonyodalmakra, egyeztetésekre, a tartomány finanszírozását érintő kérdések belgrádi képviselésének ügyére, vagy az elmúlt években a hatalom és az ellenzék közötti viszony kiéleződésére, a parlamenti üléseken történő kilengések megfékezésének, a rend megőrzésének a kihívásaira. Bizonyára rejt hasonló nehézségeket a következő négy év is. Logikus tehát, hogy a vajdasági parlament új összetételének pénteki megalakulása, s Pásztor Istvánnak, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének házelnökké történő újraválasztása kapcsán a politikussal készített interjúnk kezdetén arra kérdeztünk rá, miért vállalta el ismét ezt a tisztséget, s az is érdekelt bennünket, mennyire volt hosszadalmas folyamat meggyőzni a koalíciós partnert arról, hogy a VMSZ-t illeti meg ez a tisztség a továbbiakban is.
Pásztor István: A legnagyobb veszélynek azt tartom, hogy az elmérgesedett közélet fog A házelnöki eskütétel egyik pillanatképe harcolni azért, hogy normális közéletnek tűnjön (Ótos András felvétele)
– Nem tartott sokáig, nem is kellett győzködni senkit sem. Nem szeretném, ha hivalkodónak, eltúlzottnak tűnne e kijelentés, de az igazat megvallva, magától értetődött, hogy ennek így kell lennie. Ez részben a VMSZ megkérdőjelezhetetlen választási teljesítményének a következménye, részben pedig az idestova hat éve tartó együttműködésnek az SZHP-vel, illetve együttműködésemnek a köztársasági elnökkel. Ez az együttműködés nemcsak a VMSZ-nek és a magyarságnak jó, hanem Szerbia egészének is, a Magyarország és Szerbia közötti kapcsolatoknak is. Ezeket a tényeket sem lehet elvonatkoztatni a döntéstől. A házelnöki tisztség magánál a megbízatásnál egy sokkal szélesebb relevanciával is rendelkezik, amelyet szintén bele kell számítani a döntés indokoltságába. Nem volt az utóbbi évtizedekben senki, akit többpárti választás után harmadik mandátumban is parlamenti elnök lett volna, másodikban se volt erre példa. De nem ez volt az én alapvető mozgatórugóm. Ma nehezen képzelhető el, hogy a VMSZ elnöke ne legyen állami tisztségben, ez a magyar közösségnek fontos. Az összes számba vehető tisztség közül talán a tartományi parlamenti elnöki áll a legközelebb hozzám, innen részt vehetek, betekintést nyerhetek a fontos folyamatokba, ezért választottam. Mindezen túl, talán ez az, amelyik a leginkább megfelel nekem, beletanultam ebbe a munkába, nem jelent elvégezhetetlen kihívást, s meggyőződésem, hogy eleget tudok a feladatnak tenni.
Milyen várakozással tekint az előttünk álló négy év elé?
– Aki politikával foglalkozik, tudja, nemcsak egyforma ciklusok, egyforma napok sincsenek. Minden nap hoz valami újat. A környezettől, a nagy folyamatoktól is mindig függ ez. Az előttünk álló ciklus talán nehezebb is lesz az előzőeknél, figyelembe véve mindazt, ami körülvesz minket. A nagypolitika, európai politika, költségvetési helyzet és a mozgástér alakulása mind erre utal. Komoly erőpróbákon kell majd átmennünk.
Mi aggasztja ma a leginkább, figyelembe véve az aktuális helyzetet, történéseket?
– A közéletnek, közbeszédnek a hihetetlen mértékű eldurvulása. Egy olyan közállapotnak a körvonalazódása, melyben gyakorlatilag nincsenek semmilyen határok, fékek. Ezt láttuk az elmúlt hetekben és hónapokban. Az egészségügy talpon tartása, a vírus visszafogása, az ezzel kapcsolatos racionális gondolkodás úgy tűnik el hirtelen napi vagy hosszú távúnak vélt politikai érdekek megvalósítási céljai miatt, hogy elrettentő méreteket ölthet. Ha az ember megfigyeli, mi történik másutt, például Amerikában, megállapíthatja, hogy – igaz, az USA messze van – ami ott történik, annak a szele már a mi udvarunkban is érezhető. Nem akarok belebocsátkozni az apró részletekbe, az sem tisztem, hogy értékítéletet adjak, vagy az igazság birtokosának mondjam magam. Elég azt megnézni, hogy a magyar Index kapcsán mi történt az elmúlt két hétben, vagy nálunk milyen hullámok verődtek. A legnagyobb veszélynek tehát azt tartom, hogy az elmérgesedett közélet fog harcolni azért, hogy normális közéletnek tűnjön, ilyen helyzetben pedig a parlament elnökének, az intézményeknek, azoknak a felelőssége, akik hatással vannak a társadalmi folyamatokra, növekszik és felértékelődik. A saját érdekeknek, országos, nemzeti, kisebbségi érdekeknek a védelme ilyen globális körülmények között felül kell hogy írjon minden politikai különbséget. Úgy gondolom, nehezebbé is válik ez az érdekvédelem.
Lényegesen erősebb frakciói lettek a magyar pártnak a köztársasági és a tartományi parlamentben is. Mit tesz ez az erő lehetővé, milyen politizálásra és döntéshozási szerepvállalásra készülnek?
– Újat nem tudok a szerepvállalás kapcsán mondani: Belgrádban államtitkári szinten, Újvidéken titkári, titkárhelyettesi, -segédi, kormányalelnöki szinten készülünk aktív szerepre. A részletekről akkor tudok konkrétumokat mondani majd, amikor lezajlanak az azokkal kapcsolatos egyeztetések, melyek még nem történtek meg. Még el sem kezdődtek. A számokat és a „mezőket” sem közölheti még senki, mert nem volt minderről szó. A képviselők számának a következménye, hogy sokkal szélesebb, nagyobb teret kaptunk, de felelősséget is. Visszakanyarodva az előző kérdéshez, függetlenül az előttünk álló időszak nehézségétől, nekünk az a feladatunk, hogy érvényt szerezzünk mindannak, amire az emberektől a bizalmat kértük. Kapcsolatokat építve, nem pedig rombolva. Koalíciós megállapodást kívánunk kötni most is. A szöveg tartalmazni fogja a céljainkat, a meg nem valósultakat és az újakat is. Elvi megállapodásra jutottam a haladó párt elnökével. Most küldtük el a szövegszerű javaslatunkat erre a megállapodásra vonatkozóan, abban maradtunk, hogy még a kormány megalakítása előtt aláírjuk azt. A szöveg ismét felkerül a VMSZ weboldalára, figyelemmel kísérhető, számon kérhető lesz, mert mindenkinek így a legjobb.
Az elmúlt négy évben is voltak államtitkárai, tartományi titkárai, tisztségviselői a pártnak. Pártelnökként hogyan értékeli a munkájukat?
Pásztor István: Az a feladatunk, hogy érvényt szerezzünk mindannak, amire az emberektől a bizalmat kértük. Kapcsolatokat építve, nem pedig rombolva (Ótos András felvétele)
– Többségben vannak azok, akik teljes mértékben visszaigazolták a hozzájuk fűzött reményeket. Persze, vannak olyanok is, akik nem, s olyanok is, akik többedik ciklusban voltak tisztségben, s most már látszott rajtuk a fáradtság jele. Teljesen normális ez. Egészen biztos, hogy párton belül ezt megbeszéljük, nevekre bontjuk, és levonjuk a következtetéseket, ez a belső szabály, mely becsületes viszonyrendszert garantál. A teljesítményt el kell ismerni, annak hiányát is szóvá kell tenni. Nem csupán perszonális kérdés ez, hanem közös ügy, érdek. Több emberre lesz szükségünk, mint eddig, sokak új helyzetben találják majd magukat. Kipróbált harcosokra és új arcokra is szükség lesz. A közös érdek, hogy ne hozzunk szégyent azokra, akiktől a bizalmat kaptuk.
Mely esetben, milyen eredmények tudatában lesz elégedett, ha négy év múlva, amikor majd elemezzük az lezárt időszakot, újra beszélgetünk, ahogyan most tesszük?
– Mindenképp elégedett leszek, ha mi négy év múlva újra leülünk, beszélgethetünk. Nem gondolom viszont, hogy négy év múlva én ugyanebből a pozícióból tudok majd beszélgetni. Nem arra fogok készülni majd, hogy én leszek a vajdasági parlament elnöke, valószínű nem is abból a pozícióból VMSZ-esként, mint ma. Ha a VMSZ olyan tekintélynek örvend, olyan kondícióban lesz, mint most, ha olyan bizakodással, határozottsággal, jókedvvel készül az új feladatokat ellátni, mint ma, akkor én elégedett leszek.
