Lapunk több olvasója nem kis megdöbbenéssel és felháborodással számolt be róla, hogy Zentán, a Homok elnevezésű lakótelepen egyesek rendszeresen mérgezik a galambokat. A nyitott erkélyekre, balkonra piszkító galambok, valamint a többi madár, a balkáni gerlék, a verebek és az épületek zugaiban fészkelő csókák nem kívánatos vendégek a lakótelepen. Állítólag több egyén is foglalkozik szervezetten a madarak mérgezésével, kívánságra a szomszédoknál is elintézik a hívatlan vendégeket.
A lakótelepi galambokat ne mérgezzük, inkább riasszuk el (Gergely József felvétele)
A lakótelepi lakásban élők igyekeznek zöldesíteni, cserepes virágokkal szebbé tenni a sivár lakótelepi hangulatot. De azután jönnek a városi vadóc galambok és az ízlésesen kialakított, virágokkal díszített erkélyre piszkolnak, hangosak, zavaróak. De vajon a galambok „támadásának” kivédésére a mérgezés lenne az egyedüli hatékony módszer?
A városi galambok, vadócok már csak ilyenek, előszeretettel fészkelnek és időznek az épületek peremén, a bátrabb példányok az erkélyekre is beköltöznek, akár költenek is ott. Vesztükre, mert, ha ellenséges beállítottságú lakóknál próbálkoznak, azok hamar, gondolkodás nélkül méreg után nyúlnak, vagy hívják az önjelölt galambirtókat, akik „szakszerűen” elhelyezik a hatásos madárirtó vegyszereket. A felelőtlenül, meggondolatlanul kihelyezett méreggel kezelt gabona vagy más madáreleség azután válogatás nélkül öl. Sőt, sűrűn lakott környéken mérgeket kirakni hatósági jóváhagyás nélkül szigorúan tilos és életveszélyes.
A galambmérgezés már csak azért is szigorúan tilos, mert a mérgezett csalétket több más madárfaj is megtalálja, fogyaszt belőle és elpusztul. A vadócok mellett a balkáni gerle is már csaknem száz éve (az 1930-as években észlelték először Zentán a balkáni gerle megtelepedését) jelen van vidékünkön és tartósan az emberi települések turbékoló kedves színfoltja, gazdagítja az urbánus élővilágunkat. Oktalan emberek pedig méreggel irtják.
A Tisza-parti lakótelepről már teljesen sikerült kiirtani a csókákat, mutatóban sem látni belőlük, pedig 10-15 éve még rendszeresen költöttek a tömbházak zugaiban, a szellőzőaknákba is befészkeltek. A függőleges szellőzőaknák az évtizedek alatt teljesen eldugultak, amiért nem kizárólag a csókák és az egyéb, emberekhez szegődött madarak a hibásak. Akadtak olyan felelőtlen lakók, akik egyszerűen hulladékkal, törmelékkel teledobálták a szellőzőaknákat.
Ne mérgezzünk, riasszunk!
A Homok lakótelep egyik szellőzőnyílása vadócokkal (Gergely József felvétele)
A madarak elriasztására, távoltartására számos módszer létezik. A vadócok megtelepedését fizikai akadályokkal előzhetjük meg, például hálóval vagy fém beülőtüskékkel. Házilag megoldható, ha huzalt, horgászzsinórt feszítünk ki néhány centivel a párkány, korlát fölé, lehetőleg több sorban. A madár nem tud rászállni, mert olyan vékony, hogy kényelmetlen a lábának, ezért inkább keress magának egy másik törzshelyet.
Léteznek, ráadásul nem is túl drágák a különböző elektromos és akusztikus riasztóberendezések, amelyek rendszerint beválhatnak, bár gyakran előfordul, hogy a galamb idővel hozzászokik. Jó és olcsó megoldás a műmadár, egy műanyag ragadozó madár, sólyom kihelyezése az erkélyre, ablakpárkányra. De a galambok idővel ezt is megszokhatják, ezért a műmadarat időnként át kell helyezni, vagy madzagról lelógatni, hogy a szél mozgathassa. A balkonnövények mellé leszúrt közönséges papírforgó vagy kiakasztott, napfényben villódzó CD-lemez is jó madárriasztó eszköz.
