Soha többé Németországba!

Az utóbbi hetekben Németországban több vágóhíd és mezőgazdasági birtok vált a koronavírus-járvány gócpontjává. Az ok: a tömegszállásokon lakó, többnyire közép- és kelet-európai vendégmunkások tűrhetetlenül rossz élet- és munkakörülményei.

,,Soha többé nem jövök Németországba! Pihenőre se, látogatóba se, semmi áron!” – jelentette ki a végsőkig elkeseredett Mariana Costea, aki két hónapot dolgozott egy bajorországi falusi gazdaságban, és nem bírta tovább. A túlórázást nem fizették, a szálláshely koszos volt, a koronavírus ellen semmiféle védőintézkedéseket nem tettek. ,,Nem tudtam elfogadni, hogy nyolcan alszunk egy szobában, nyolcan osztozunk egy fürdőszobán, és harmincan egy konyhán. Reggelenként egy nyolcüléses minibusszal szállítottak tizennégy-tizenötünket a mezőre, ahol dolgoztunk, este ugyanígy vissza a szálláshelyünkre” – mesélte a Deutsche Welle újságírójának a romániai vendégmunkás. Németországban valójában egészen másként festenek a koronavírus-elleni védekezés szabályai. S ezeknek a kelet-európai idénymunkásokra is vonatkozniuk kellett volna.

Mariana Costea esete csak egy a sok közül. Az utóbbi hetekben, hónapokban számos kelet-európai munkás gyűjtött magának elegendő bátorságot ahhoz, hogy nyilvánosan beszéljen a németországi vállalatokban – a húsiparban, futárszolgálatokban, ápolási szektorban, építőiparban vagy mezőgazdaságban – tapasztalt lehetetlen munka- és életkörülményekről. Így tett a szintén romániai Alex B. is, aki azonban az esetleges megtorlástól tartva nem árulta el vezetéknevét. Két évig dolgozott a Tönniesnél, a legnagyobb német húsfeldolgozónál. ,,Ellopták a munkaóráinkat. 8 óra plusz 45 perc szünet helyett napi 10–13 órát is dolgoztunk. Utána teljesen kivagy, pszichikailag is.” Mint a mészárosok és hentesek nagy többsége, Alex sem közvetlenül a Tönniesszel írta alá a szerződést, hanem az alvállalkozóval, ami lehetővé teszi, hogy a húsipari cég megkerülje a bérre és a társadalombiztosításra vonatkozó német előírásokat. Az emberek többségét valójában nem is a ledolgozott munkaidő szerint fizetik, hanem az előre meghatározott teljesítmény alapján. Ezt a teljesítményt pedig lehetetlen nyolc óra alatt megvalósítani. ,,Ez kizsákmányolás. Aki pedig ez ellen tiltakozni merészel, egykettőre munka nélkül marad. Ilyen körülmények közepette a német munkaügyi szabályok nem érvényesek” – mesélte Alex B. A koronavírus ellen pedig gyakorlatilag nincs is védekezés: a Tönnies húsüzem Rheda-Wiedenbrückben dolgozó 7000 munkása közül június elején több mint 1500-an bizonyítottan fertőzöttek voltak. A teljes Gütersloh régióra vonatkozóan újabb lockdownt, karantént hirdettek. Az állami ügyészség vizsgálatot folytat a Tönnies és egy egész sor más cég ellen, mert fennáll a gyanú, hogy megszegték a fertőző betegségek elleni védekezésről szóló törvényt. (Arról a Tönniesről van szó, amely először 2014-ben jelentette be szerbiai befektetési szándékát, 5 farmot tervezett létrehozni Vajdaságban. Többször halasztást jelentett be, de az egészből semmi sem lett, s a legújabb sajtóhírek szerint nem is lesz. – A fordító megjegyzése.)

Hubertus Heil szövetségi munkaügyi miniszter egyik berlini sajtóértekezletén elismerte, hogy nem új keletű dologról van szó, a helyzet régebbről ismert, a koronavírus-járvány idején pedig egyenesen ,,megrázóvá” vált. Azt mondta, az eset megmutatja, milyen következményekkel jár, amikor ,,nem bánnak méltányos, fair módon közép- és kelet-európai munkavállalókkal”. Hozzátette, hogy helyesen járt el a német kormány, amikor megtiltotta, hogy 2021-től járványok esetén vállalkozói szerződés alapján alkalmazzanak munkásokat azok a társaságok, amelyeknek a fő üzletága az élőállat-vágás és a húsfeldolgozás.