Szeptemberben kezdődött, és a közelmúltban ért véget az a népművészeti viseletkészítő tanfolyam a Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezésében, a magyarországi Hagyományok Háza szakmai támogatásával, jászberényi textilipari szakoktatók részvételével, amelyen több társával együtt részt vett Tímár Gabriella, a bácskossuthfalvi Ady Endre Művelődési Központ elnök asszonya is. A 120 órás elméleti és gyakorlati képzésnek Zenta volt a helyszíne.
Tímár Gabriella (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
– A tanfolyamnak elméleti és gyakorlati része is volt, amikor is megismerkedhettünk a Kárpát-medence valamennyi tájegységének hagyományaival, viseleti jellegzetességével. Köztudottan nem mindegyik táncegyüttes vezetője van szakmailag tisztában a viseleteket, azok jellemzőit illetően, illetve ritkán adatik gyakorlati ismeretük ezen a területen a varrónőknek is. Ahogy volt alkalmunk megismerkedni a népművészet rendkívül széles rétegeivel, rájöhettünk, hogy a lelkesedés önmagában rendkívül kevés, amennyiben szakmailag nincs mögötte tartalom jelentősen ront egy rátermett táncegyüttes összképén – hangsúlyozta Tímár Gabriella. Elárulta azt is, hogy valamikor a szövőnők, a varrónők, a szabók számára nem álltak rendelkezésre technikailag korszerű gépek, ami abban nyilvánult meg, hogy több dolgot sokkal egyszerűbben oldottak meg, de a varrásban sokkal igényesebbek voltak.
– Mivel arra kevés idő adódott, hogy minden szakterülettel részletesen foglalkozzunk, általános, a több tájegységre is alkalmazható viseleti darabokkal ismerkedtünk, és varrtunk, így a felső és alsó szoknyával, a pendellyel. Ugyan én textilipari középiskolai végzettséggel rendelkezem, de aktívan többedik éve nem foglalkozom vele, ezért inkább a népművészet elméleti részével foglalkoztam. Így záróvizsgaként, vagyis a diplomadolgozatomban össze hasonlítottam a boszniai szerb néphagyományt, díszítő művészetet, népviseletet, néplelket, az életmódot a moldvai csángóval. A moldvai csángó hagyományokról szakkönyvek segítségével volt alkalmam az anyagot összegyűjteni, illetve a Bácskossuthfalvát körülvevő telepes falvakban kutattam a Boszniából származó népviselettel kapcsolatban – hallhattuk.
A viseletkészítő tanfolyam résztvevői a diplomákkal (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
– Habár legalább 1000 km választja el a két népcsoportot egymástól, mivel alapjában véve hegyi emberekről van szó, ezért több szinten is rendkívül hasonló az életmódjuk, a mentalitásuk, hagyományaikhoz való ragaszkodásuk. A csángó és a boszniai szerb emberek sorsába többször is beleszólt a felsőbb politika, de nem törte meg őket. Igyekeztek egyenes gerinccel megélni a megpróbáltatásokat, és keményebbé vált az egyéniségük is. Érdekes, hogy többféle étkük is nagyon hasonló. A férfiviseletben tapasztaltam rendkívül érdekes hasonlóságot. Mindkettő fehér vászonból készül, a hosszú inghez, hosszú csőnadrág dukál, deréknál szíjjal összefogva. Olyan pörge szélű, kicsi karimájú kalapot hordanak, aminek nincs beütve a teteje. A nőknél pedig a szőtt kötény, a szőtt szoknya jellemző. Továbbá érdekes volt megtapasztalnom, hogy a díszítőművészetüknél is rendkívül hasonló geometriai formák, virágábrázolások, színes hímzések jellemzőek – hallhattuk, majd az iránt érdeklődtünk, hogy honnan jött a témaválasztás ötlete.
– Nekem még soha nem volt alkalmam Erdélyben, illetve a csángók lakta vidéken járnom, de akárkivel beszéltem, aki elutazhatott, mindenki csodálatos élményekről, nagyszerű emberekről számolt be. Ez pedig felkeltette az érdeklődésemet, és utánaolvastam. Ahogy alkalmam lett a népművészettel közelebbről megismerkedni, feltűnt a nyilvánvaló hasonlóság, és nagy örömömre szolgált behatóbban is tanulmányozni ezt a témát – zárta Tímár Gabriella, aki elárulta azt is, hogy a tanulmánya iránt érdeklődés mutatkozik a szerb ajkú hagyományőrző berkekben, és jelenleg munkájának a fordításával foglalkozik.
