2024. március 29., péntek

Fehérre meszelt élet

Az egykori pacséri tanyavilágot idézi meg Papp László helytörténész legújabb könyve

 A közelmúltban hagyta el a topolyai Panonia-Print nyomdát Papp László: Fehérre meszelt élet – Pacséri szállások a XIX. és XX. században című szerb–magyar kiadványa, amely egy mára már eltűnt időszaknak állít emléket. A bácskossuthfalvi helytörténésztől megtudtuk, hogy több évet felölelő részletes, és rendkívül érdekes kutatómunka fekszik a pacséri helyi közösség, a Medgyesi-Daku Alapítvány, és Topolya község önkormányzatának támogatásával megjelent kötetben.

Papp László helytörténész most megjelent legújabb könyvével (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)

Papp László helytörténész most megjelent legújabb könyvével (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)

– A kutatást 2017-ben kezdtem el Szombathy Zoltán, Pacsér korábbi tanácselnökének a felkérésére. Az emberekkel, a valamikori tanyasiakkal, azok leszármazottaival beszélgetve hamarosan kiderült számomra, hogy a téma mennyire érdekes, mennyire emberközeli, milyen sok érzelmet hordoz magában. Elmondhatom, hogy akárkihez bekopogtam, mindenhol szeretettel vártak, és örömmel meséltek családjuk egykori életének helyszínéről. Elejével az volt az érzésem, hogy az adatközlőim emlékeit kiszínezte az idő és a nosztalgia. Miután azonban kutatásokat folytattam a témával kapcsolatban a Szabadkai Levéltárban, az ott található részletes leltáradatok alátámasztották az emberek emlékeit az egykor önellátó, társadalmilag, gazdaságilag független életközösségek virágzásáról és hanyatlásáról – hangsúlyozta a szerző, aki elmondta azt is, hogy igyekezett részletes adatokat gyűjteni a tanyákon folyó élettel kapcsolatban, így a szobák berendezéséről, a konyha vezetéséről, a gazdasági és lakóépületek elhelyezkedéséről, az állattartásról, vagy arról, hogy a tanyasi gyerekek hogy jártak iskolába.

– Összesen 318 pacséri szállásról sikerült adatokat gyűjteni, 73 szállásról tudtam 49 pacséri szerb és magyar ajkú adatközlőtől közelebbi információkhoz jutni. Igyekeztem a helyszíneket a tulajdonosváltások szerint is megemlíteni. A könyv mellékleteként a falu határáról egy, a kommasszáció előttről származó, 5 darabra felosztott térképet is mellékelek, ezen 144 szállás helyszínét sikerült beazonosítani – hallhattuk, mint ahogy azt is, hogy a tanyán lakó családok közül többnek volt a faluban is háza, és általában az öregek már beköltöztek a faluba, a fiatalok pedig gazdálkodó életet folytattak odakint.

– Az első tanyák a 19. század második felében kezdenek felépülni és fejlődni. Az I. világháború következményeként enyhe megtorpanást tudunk nyomon követni, sokaknak be kell szolgáltatni az állatokat, a terményt, sok helyen a gazdaságot a családapa elestét követően a nők és a gyerekek viszik tovább, de a vészterhes idők után ismét virágzik az élet a szállásokon. A tanyavilág fénykora 1945-ig számítható, onnantól kezdődtek – különösen a tehetősebb, a nagy gazdaságok esetében – a konfiskálások, a beszolgáltatások. Amit és akit a háború nem vitt el, abban kárt tett a Szocialista Jugoszlávia „ellenségeit kereső”, tagosításokkal teli következő néhány év. Átszabták a határt, konfiskáltak el terményt, állatot, földeket, máshol jelölték ki a gazdák földjeit. Az időszak teljesen megváltoztatta, elvágta a pacséri határban folyó pezsgő életet, és ezzel az emberek, a családok életminőségét, életvitelét is. Ebben az időszakban több tanyát egyszerűen elvettek, voltak, amiket a földel tette egyenlővé, másokból kiköltöztek és idővel összedőltek az épületek. Mára csupán három szállás maradt meg a pacséri határban.

Papp László azt is felkutatta, hogy 100 évvel ezelőtt mára teljesen idegen mezőgazdasági kultúrákat is termeltek.

– A gépesített betakarító, földmegmunkáló eszközök nélkül mai szemmel emberfeletti munkának tűnik az, ahogyan megművelték a határt a régiek. Különösen ha tudjuk, hogy egyebek mellett pohánkát, vagyis hajdinát, kendert, és szúrós, gubacsos ricinust is termeltek, és takarítottak be kézzel, lovaskocsival. Igyekeztem megörökíteni egy-egy tanyasi mindennapokhoz köthető családi legendát is – tette hozzá a több mint 200 oldalas, képekkel gazdagon illusztrált kiadvány szerzője.

A könyv recenzense, és lektora dr. Pénovátz Antal, a magyarról szerbre történő fordítást Sakalija Piroska vállalta. A régi képek, és a Nagy Róbert helytörténeti gyűjteményét megörökítő fotók nyomdai előkészítését Besnyi Károly készítette, a borító ifj. Papp László munkája, Živanović Helena festményének felhasználásával.