(Dávid Csilla illusztrációja)
A nyár tombol, ahogy illik. Az emberek pedig – nem mindenki, de azokról majd máskor – nyaralnak, ahogy illik. A nagyon-nagyon szerencsések persze már hetek óta valami térképen is alig fellelhető egzotikus szigeten, jól megérdemelten. A nagyon szerencsések sem itthon, de azért elérhető közelségben, sokcsillagosban, teljes kiszolgálással. Mert megérdemlik. Szerencsések itthon, de kényelmesen, légkondi nélkül soha! Akik összespórolták, vagy valamilyen kártyát kaptak a munkahelyen – ó,munkahely! –, azok hosszas tervezgetés és számolgatás után döntöttek. Vízpart, apartman, kemping (camping), telepített bungaló-faház-sátor. Enyhén retró, az asztal és a szék műanyag, kicsit bicegős, rozsdás a hűtő, még jó, hogy hoztunk elég edényt, ágyneműt stílusban. Zuhany és WC is van persze, csak a fél tábort kell megkerülni érte. Éjjel innen-onnan diszkrét csurgás hangja, ki a fene tudna elérni négy sör után olyan messzire? Saját strandja van, nem kell jegyért sorban állni izzadságszagú tömegben, a cuccot is le lehet tenni, csak néha kell rápillantani. Két-három nap után arcról azért mindenki ismerős. Vagy a tetoválásáról. Arról. Így lehet megkülönböztetni az amúgy békésen focizgató családapát, akinek bőrét rejtélyes módon szúró- és lőfegyverek sematikus ábrája borítja, attól a szintén apai funkciót betöltőtől, akin népes családja szerepel mint élő eleven képeskönyvben. Papa, mama és a három gyerkőc, Murilló-angyalkaként. Egy élet legfontosabb eseményeit hordja magán egy tisztességben megőszült, katonás tartású úr, magányosan áll a parton, néha dob egy kis kenyeret a hattyúknak. A vadkacsáknak, sirályoknak nem. Megjelenik néha nagyon egyedi, kirívó tetkó is, mert ugye ha már mindenkinek van, csak ki kell tűnni valamivel. Nyakon zsilettpenge, alóla bőven hulló piros vércseppek, vagy a homlokon díszelgő büszke felirat, miszerint mögötte fészkel az agy. (Erről azért ne nyissunk vitát!) A fiatalabbja nem gondolkozik előre, nem számol azzal, hogy a bőr egyszer csak elfogy, nincs tovább. Akkor már késő bánat, esetleg eb gondolat, hogy miért éppen azt a keletinek tűnő mintát kellett a büszkén lobogó honi zászló mellé varratni? Esetleg csínján kellett volna bánni a túl hosszú női nevekkel is? Persze ne legyünk igazságtalanok és orv módon kirekesztők, hiszen itt is megjelenik az egyenjogúság. Bár a nők többsége – tetoválásilag – visszafogottabb, hogy is mondjam, talán líraibb. Virág, felhőcske, kisded arcképe, neve, hátul diszkrét füzér csípőtájékon. Cuki kis állat is megjelenhet, delfin, kutya, cica. Ritkábban forró szerelmi lángolás, monogram, szívecske, családtagok felsorolva, nehogy már elfelejtődjenek. Itt-ott elhelyezve. Tetőtől talpig azért nem. Felöltözve a ruha nemcsak ápol, de eltakar is, mint tudjuk. A strandon minden talpalatnyi hely foglalt. Olyan faktorú naptej nincs is, amivel már keni magát mindenki. A felforrósodott tóban diszkréten döglött halak keringenek egy-egy felcsapódó hullám szárnyán, majd eltűnnek a nádasban. A műanyag üvegek – micsoda ellentmondás! – után. Dél van, vagy majdnem, amikor megjelenik a FÉRFI. Igen, így csupa nagybetűvel. Első ránézésre semmi különös. Olyan átlagos. Nagy magyar átlag, ha le kellene írni.
Kb. 175 cm magas, haja rövid, barna, biztos a szeme is az. 190 cm magas szőke hajú, zöld szemű viking istenek lányregényekben, esetleg. A valóságban soha, azon a strandon ahol mi vagyunk, ott meg még véletlenül se. Ha igen, filmfelvétel. Szóval a teljesen átlagos férfi slattyog a forró betonon, kicsit pocakos, de csak éppen hogy. Lábán olcsó strandpapucs, kezében egy csíkos törölköző. Amerre elmegy, nők elaléló sóhaja kíséri, korra való tekintet nélkül. Néznek utána nem titkolt vágyakozással, kiszáradt szájjal, szemük csillog, mellük emelkedik, lábukat kacéran oldalra rakják. Még a recsegő hangszóróból áradó üvöltő zene is vált, és valami romantikus dallam lengi be a tájat.
A vágy tárgya eléri a partot, észre se veszi a rászegeződő perzselő női tekinteteket. Lemegy a lépcsőn, a hideg víz libabőrössé varázsolja enyhén lepirult bőrét. A bőrét, amin nincs tetoválás. Egyetlen egy sem.
