2024. április 24., szerda

A bajai életérzés

Végre újra kimozdulhattunk! Bajára indultunk kincseket keresni: a Gemenc, a Sugovica és a Vén Duna csábító tájait, elfogyasztani egy hamisítatlan bajai halászlét a vízparton, kávézni a tágas főtéren és hajnalig ropni a táncot, járni a kólót! Baja nemcsak a gasztronómiában és a vízi életét tekintve különleges, hanem soknemzetiségű, befogadó térségnek is megmaradt. A Sugovica Tánckör 2009 óta működik, öt éve már egyesületi formában, szoros együttműködésben a délszláv zenét játszó zenekarokkal, például a Zabavna Industrija együttessel.

 BAJAI BALKÁN PARTY

Közvetlenül a Sugovica parton található a Daniel’s Cafe, ahova a Zabavna Industrija zenekar nyaranta, havi rendszerességgel szervez hangulatos Balkán bulikat. A zenekar 2008-ban alakult Budapesten, viszont a székhelyük Dusnokon található. Vezetőjük Pozsonyi Dávid készségesen meséli honnan ered a délszláv zene iránti szeretete.

– A zenekar erős délszláv gyökerekkel rendelkezik. Dusnok Bács-Kiskun Megyében, fél úton Baja és Kalocsa között helyezkedik el. Magukat rácoknak nevező népcsoport él itt, akik a mai napig képviselik hagyományokat, ápolják népszokásaikat. A nyelvet már csak az idősebbek beszélik, de a fiatalok is kedvelik ezt a népi kultúrát. A mostani felállásban öten vagyunk: Karaszi István - Lepke (dob, basszusgitár, ének), Balázs László (ritmusgitár, brácsatambura), Horvát András (harmonika, szintetizátor), és csak ketten beszéljük a nyelvet, Szabó Ádám (basszusgitár, basszprímtambura, ének), aki Pécsi Horvát Gimnáziumban végzett és jómagam (szólógitár, prímtambura, basszprímtambura, ének).

– Magyar és Délszláv programotok is van, ezen belül több nemzet zeneszámait játsszátok.

– Két formációnk van. Az egyik a hagyományos tambura-zenekari felállás, a másik modernebb, népzenei felállás. Kivétel nélkül a délszláv melódiák kedvelői vagyunk, a repertoárunk szerb, horvát, bunyevác, sokác, bosnyák, macedón népdalokból és műdalokból áll össze. Célunk a hagyományőrzés mellett ezt a hangzást is megszerettetni a közönséggel.

– Miből merítetek? Szoktatok külföldön gyűjteni?

– A mai világban a legelterjedtebb gyűjtés a közösségi oldalak felkeresése. Ádámnak van több tamburazenekara, akik eredeti népzenei gyűjtések alapján dolgozzák fel a dallamokat, jómagam pedig Budapesten a Zeneakadémián végeztem Népi pengetős tambura tanszakon. Ott sok eredeti gyűjtéssel találkoztam a balkáni térségből és a volt tagköztársaságok területéről, de a Magyarországon élő délszláv nemzetiségek gyűjtéseiből is merítek. Mohács a tambura fellegvára, a mohácsi adatközlőktől rengeteget tanultunk.

– A közönségetek és a táncosok többsége is kötődik Délvidékhez, amúgy ma Magyarországon nagyon népszerű és közkedvelt a balkáni zene.

– Igen, és erre jó példa a bajai Sugovica Tánckör. Alakulásukkor szinte csak gyökerekkel rendelkező táncosok jártak, de idővel többeknek megtetszett a zenén és a kultúrán kívül a társaság, a közösségi élet. Sokan csatlakoztak.

– Ti szorosan együttműködtök a tánckörrel, táncbetanításkor is élő zenét szolgáltattok.

– Igen, havonta eljárunk a táncházukba, de van közös rendezvényünk is. Voltunk már évzáró, szülinapi és karácsonyi bálon. Július 1-én Szigecsán József (az egyesület alelnöke) szervezésében a veszélyhelyzet után egy jó hangulatú délszláv esttel, táncos flashmobbal leptük meg a bajaiakat. Az Eötvös (sétáló) utcában másfél órás táncmulatságot tartottuk. Örömzeneként fogtuk fel, hosszú idő után ekkor lehettünk először együtt közösségben, mi zenészek és a táncosok. Már nagyon hiányzott. A jó kapcsolat oda-vissza működik, mi jövünk, ha hívnak, a táncosok pedig követnek, ha más településre megyünk zenélni.

– Zenekarotok két lemezt készített, mi a címe és mit hallhatunk tőletek?

– Első demólemezünk 2010-ben készült el egy tehetségkutatóra, három délszláv zenei elemekre épülő saját dallal. Ezt követte 2011 nyarán a „Južnoslavenske melodije ” (Délszláv dallamok) című lemezünk, ami főleg magyarországi népdalfeldolgozásokra épül, de hallható rajta macedón, Baja környéki bunyevác, horvát és szerb népzene is.

– Összetartozó, jó csapatnak látszatok, nagy adag humorral és huncutsággal.

– Sok mindenen mentünk keresztül együtt. Ebben a felállásban öt éve dolgozunk, és hosszú távon szeretnénk a zenészkollegialitáson túl is barátok maradni. A böjti időszakban, amikor nincsenek bálok, összejövünk és főzünk valami jót. Szeretünk jól bevált balkáni módra egymást segítve együtt lenni, együtt enni, inni és muzsikálni.

 AZ ERŐS GYÖKEREK MESSZIRE NYÚLNAK

A Sugovica partját bearanyozta a naplemente, a csillogó víztükör messzire vitte a harmonika hangját, elcsábította a járókelőket. Befutottak a táncosok is, a viszontlátás örömére cuppantak a puszik, közben szólt a Surda-dala.

Pozsár Kéri Rozália Zomborban született, majd Telecskán (Bácsgyulafalván) nőtt fel.

– Rózsa, otthon is néptáncos voltál?

– Nem, táncolni ugyan szeretett a család, de délszláv egyesületben nem voltam tag. 1991-ben költöztem Bajára, a Nyugdíjfolyósítónál helyezkedtem el. Munkatársnőimmel hallottunk a Sugovica Tánckörről, gondoltuk, elmegyünk mozogni egy kicsit, hiszen ülő munkát végzünk, jól fog esni a tánc. Így kerültem oda 2010-ben, egy évre a megalakulásuk után.

– Mit jelent ma neked ez a közösség?

– Mindig is sokat jelentett, de ennyi év után elmondhatom, hogy egyre többet jelent számomra ebbe a közösségbe tartozni. Nagyon jól esett, hogy befogadtak. Megözvegyültem, nehéz időszakon mentem keresztül a  fiaimmal. De a tánc révén rettentő sok ismerősöm lett. Az új páromat nem az Egyesületben ismertem meg, itt a tánc volt a lényeg, meg a közösség, az érzés, hogy tartozom valahova. Annyira jóleső érzés, te is biztosan tapasztalod ezt a légkört. Beállunk táncolni és egyre csak mosolygunk egymásra: „Te is jöttél, de jó, hogy újra itt vagy közöttünk”. A városban is sokan megismernek. Mi táncosok egyébként minden téren segítünk egymásnak. Szoros barátságok kötődnek itt, de volt már példa házasságkötésre is. Népek és nemzetek táncát járjuk együtt, újabban görög táncot tanulunk, ami szintén nagyon megszerettem.

– Sok vajdasági van köztetek?

– Vannak. Baja lakosságának egy része Délvidékről származik, sok a bunyevác, ragaszkodnak az őseik, felmenőik hagyományaihoz.

 EGY KICSIT HAZATALÁLNI

Bihari Tímea a térségből, Katymárról származik, jelenleg Kiskunfélegyházán él.

– Timi, te hol értesültél a Sugovica Tánckörről?

– Rokonokhoz jöttem Katymárra – egyébként követem a környékbeli történéseket és programokat –, így láttam meg, hogy péntek esténként táncház van. Gondoltam kipróbálom. A dalok ismerősen csengtek, régen megvoltak kazettán. 

– Miért fontos neked az őseid kultúrája?

– Nagyanyai ágon a felmenőim bunyevácok. Gyermekkoromban hallottam őket mesélni, énekelni. A gyermekdalokat mi is kívülről fújtuk a testvéremmel, mivel kicsi korunk óta tanítgatták nekünk. A család hagyománytisztelő módon élt dédmamát és nagymamát bunyevácul köszöntöttük az ünnepi alkalmakkor, ez a kultúra beívódott a vérembe. Sajnos, a család utóbb nem szorgalmazta a nyelvtanulást. A lelkemben és szívemben él a múltból származó sok emlék, a nyarak a nagyszülőknél, az életformájuk, ebéd közben a szabadkai rádió műsora, vagy a térségi tamburazenekar.

– Valójában hány kilométert utazol, hogy együtt szórakozz a csapattal?

– Minden pénteken 200 kilométert teszem meg a zene és a tánc kedvéért, valamint a kedves, segítőkész csapatért, ahol mindig családias a hangulat uralkodik. Azonos az érdeklődésünk, ugyanúgy vonzódunk ehhez a kultúrához. Jól érzem magam ebben a közegben. Olyan nekem ez a közösség, mintha egy kicsit hazataláltam volna.

Könnyek szöknek Timi szemében, de nincs idő lepörgetni őket, mivel a zenekar macedón néptáncot penget, a Pécsről, a Mohácsról és a Szekszárdról érkező táncosok pedig Oro-ba viszik őt. Nézem, milyen puhán lépeget és hogy reng a csípője a ritmusra. Ez valóban belűről jön.

  PÉLDAÉRTÉKŰ HAGYOMÁNYTEREMTŐ TEVÉKENYSÉG

Keglevichné Siska Judit, a Sugovica Tánckör Kulturális Egyesület elnöke  is ecsetelte a családias hangulatot.

– Minden generáció együtt táncol, a kisgyermekektől a felnőttekig. A környékbeli településekről és még a határon túlról, Szerbiából is érkeznek hozzánk érdeklődők. Amíg a szülők táncolnak, valaki foglalkozik a picikkel. Olyan ez, mint egy nagy család.

– Küldetésetek a délszláv zene és tánchagyományok megőrzése. Az egész családod táncol, fiad Márkó pedig az egyik táncoktató. Kik tanítják be a táncokat?

– Három rendszeres táncoktatónk van, de havonta hívunk koreográfusokat, táncosokat, akik a kutatásaik és a tapasztalatuk alapján dolgoznak. Ők általábban népviseleteket is hoznak magukkal, mivel mi nem lépünk fel közönség előtt, nem rendelkezünk kellékekkel. Egyesületünk termet és zenekart biztosít a pályázatokon nyert pénzekből, így hát az ingyenesen tartott táncházunkban és színvonalas rendezvényeinken 200–300 fős tömeget mozgatunk, amatőröket, akik a maguk örömére táncolnak. Májusban ünnepeljük a születésnapunkat, ilyenkor évzáró bált rendezünk. Mindig más zenekar játszik, vendégszerepelt nálunk Radovan Marić harmonikás Belgrádból, a legutóbbi születésnapunkon az Orkestar Selo biztosította a talpalávalót.

Szigecsán József, alelnök büszkén említi a Baja Város Önkormányzat Képviselő Testülettől kapott díjat. A BAJA VÁROS KULTÚRÁJÁÉRT elismerést 2014-ben vehették át. Eddig elért eredményként tartja számom a 11 év alatt kialakított határon átnyúló kapcsolatokat (mint például Szerbiában a KUD Zombor és a Ravangrad tánccsoport). A Nemzetek Tánca programsorozat a tánckör alapítóinak kezdeményezésére 2012-ben indult Baján a magas látogatottságú rendezvény, ahol a belvárosban a turisták a különböző népcsoportokkal együtt rophatják a táncot.

Közben a táncolók benépesítették a Sugó-partot. Az időjárás kegyes volt, csupán egy-egy villanás jelezte a közelgő vihart. De ahogyan Dáviddal megbeszéltük: sokan várták a fergeteges estét, többen vidékről utaztak ide a tánc szeretetéért, ebbe az égiek nem szólhatnak bele! A buli jól sikerült. A baráti társaságok hajnaltájt rövid időre elbúcsúztak egymástól, a táncos lábak cipőkopogását lassan felváltotta az esőcseppek koppanása.