A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 év folyamán jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg, a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál majd valami hasznosat a maga számára.
A minap sírós hangon fölhívott egy nagylány, s azt panaszolta el, hogy a vőlegénye megcsalta.
– Képzelje, nem a kapcsolatunk kezdetén lépett félre, hanem most, mielőtt összeházasodnánk! Hogy tehetett ilyet?
– Milyen körülmények között tette meg?
– Valamilyen ünnepség volt a cégjénél, s az egyik kolléganő flörtölni kezdett vele. A többiek heccelték, hogy talán nem hagyja annyiban, ne hozzon már szégyent a férfi nemre, meg hasonló dumákkal heccelték. Így történt azután, hogy hazavitte a nőt.
– Hogyan tudta ön ezt meg?
– A titkárnő mondta el. Ő egy jóhiszemű, régimódi középkorú nő, akinek egy erőszakos férje van, aki őt is csalja. Ezért érzett együtt velem, s idejében figyelmeztetni akart, még mielőtt hozzámegyek. De én mégis szeretem, s nagyon szomorú vagyok. Az érdekelne, hogy lehet-e még belőle hűséges férj?
– Mit mondott a vőlegénye, amikor ön számon kérte ezt tőle?
– Hát az italra hivatkozott, meg a barátok heccelésére...
– Megígérte azt, hogy nem tesz ilyet többé?
– Igen, azt mondta, hogy nem, s nem jelent neki semmit a nő, engem szeret.
– Szóval ön úgy gondolja, hogy máskor nem lesz ünnepség, nem lesz alkalom, ahol ön nem lesz jelen, nem fog többé inni és nem heccelik majd a barátok? Önnek az meggyőző, hogy önt szereti, de mással bújik ágyba? Mit gondol ön, mennyire szeretheti akkor önt? Hisz még csak jegyesek, a szerelem ilyenkor a legerősebb. Elgondolkodott ön azon, hogy mi lesz akkor, ha önök már évekig együtt lesznek, jön a gyereknevelés, ha jönnek a mindennapok gondjai, pénztelenség, kimerültség, gondok? Mi lesz, ha már nem lesz idő és kedv az udvarlásra, ha jön a csalódás, elhidegülés? Az emberek többsége olyankor csalja meg a párját, ha nem kapja meg a figyelmet, a kedvességet, a türelmet és a szeretetet. Ezt keresi máshol. Ha az ön kedvese most nincs odáig önért – márpedig nincs, ha ilyet tett –, akkor az a kérdés mikor lesz önbe belezúgva? Amikor az élet elhozza az imént sorolt mindennapi problémákat? Hogyan áll majd akkor ellen a csábításnak, ha most nem tud? Megmondom önnek, kártyák nélkül is: sehogyan. No, de ez az én véleményem, az élettapasztalatom. Más az, ha tényleg magánkívül lett volna, s utána rögtön beismerte volna, s többet tényleg nem inná úgy le magát, akkor esetleg meg lehetne neki valahogy bocsátani... De itt nem arról volt szó, beszámítható állapotban volt, csak egy kicsit spicces. Tehát, nézzük akkor az ön kérdését, legelőször a kártyákból, azután az összevető horoszkópot is megnézem.
(Ekkor megnéztem a kártyákat, hogy mit hozna a jövő, ha együtt marad vele. Ez alkalommal a cigány kártyát használtam. Kíváncsi voltam, hogy a hűség, a boldogság, a szerelem kártyái ugyan megjelennek-e a kirakásban. Sajnos a tolvaj jelent meg, amely további titkokra utal, a féltékenység kártyája is kijött, ami pont a hűtlenségre utal, a hamisság kártyája is jelen volt, ami pont a hazugságokra utal. A válasz egyértelmű: fényes jövője e férfivel nem lehet, a folytonos hazudozás tönkretenné a kapcsolatot.)
– Jaj nekem, ekkora szégyen, fölbontani az eljegyzést!
– Ne törődjön most azzal, hogy mit mondanak mások. Higgye el, a válás sokkal macerásabb lenne. Ha pedig nem válna, akkor inkább olyan életet akar, mint a titkárnőjéé, akit a férje örök életében csalt, s aki szegény ki tudja, miért tűri ezt el? Lapozzunk inkább. Hallgassa meg, hogy fog bevonzani egy boldog párkapcsolatot, csinálja meg azokat a szerelembevonzó varázslatokat, amelyeket elküldök, s talizmánt is küldök önnek. Szeretne ön boldog lenni a szerelemben?
– Igen, de én Miskát szeretem...
– Nem szerethet olyan embert, aki önt letiporja, nem becsüli. Ha valóban olyan embert szeret, akkor ön nem szereti saját magát. Ha viszont nem szereti saját magát, akkor nem is érdemel az élettől jobbat, csakis megalázó helyzeteket, sanyargatást, letiprást. Ön szerette, mert másnak képzelte őt, mint amilyen ő valójában. Persze, megértem az érzést, fáj, de hagyja, hadd menjen! Mert másképp ez a fájdalom egy életen át kíséri önt. Adjon magának pár napot, maximum pár hetet szomorkodni, sírjon, hallgasson szomorú dalokat, hogy még többet sírhasson, panaszkodja ki magát a barátnőinek, igyon, egyen bánatában, de azután szedje össze magát, tegyen egy nagytakarítást az otthonában és a lelkében is. Akkor majd küldöm a talizmánt és a szerelmi rítusokat, no meg néhány olyan szertartást, amelyet először csinál meg, amivel ezt a régi kapcsolatot elengedi, lezárja. Menni fog?
– Igen...
***
Azóta eltelt két hónap, s ismét jelentkezett a hölgy, öröm sugárzott a hangjából. Hívott, hogy visszajelezzen: megtalálta az igazi párját, s a régi vőlegénye veszteségét már nem sajnálja.
– Azt hittem, hogy Miskát életem végéig fogom szeretni, s itt van, két hónap telt el, és hálás vagyok a sorsnak is és önnek is, hogy idejében megszabadultam egy ilyen embertől. Nagyon gyorsan és nagyon sokat jelentettek a rítusok, le tudtam zárni a múltat, s nyitott szívvel be tudtam engedni az életembe az igazi szeretetet. Óriási hatással voltak rám ezek a szertartások, s a talizmánok energiáját is érzem. Szinte zsibog a kezem, amikor kézbe veszem őket. Hálás vagyok értük!
