A horvát nép fél ezer éve zarándokol a Máriabisztricai Szűzanyához. A Fekete Madonna azóta hívja, óvja és vigasztalja a hozzá fohászkodó híveket és zarándokokat. Horvát nemzeti kegyhellyé (Hrvatsko nacionalno svetište Majke Božje Bistričke) 1971-ben vált az itt megtartott Mária-kongresszus után. A legnagyobb össznépi ünnepségre viszont még három évtizedet várni kellett. 1998-ban II. János Pál pápa Máriabisztricán avatta boldoggá Alojzije Stepinac bíborost. A bontakozó független Horvátország legnagyobb egyházi alakja a legkedvesebb Mária-kegyhelyen emeltetett a boldogok társaságába, erőt adva ezzel a mélyen katolikus horvát nemzetnek hazájuk felépítésében, öntudatuk megerősítésében.
A Zágrábtól néhány kilométerre északra, Krapina-Zagorje megyében fekvő búcsújáró helyre manapság egymillió hívő zarándokol évente. Az április elejei Fehér hét és az október végi Hálaadás között csaknem 50 hagyományos zarándoklat vezet Máriabisztricára, és legalább ennyi alkalmi csoport érkezik még az év folyamán. Leghíresebb a Zágrábi fogadalmi, a Varsadi fogadalmi, a Pünkösdi, a Nagyboldogasszony-napi, a Kisboldogasszony-napi, az őszi Hálaadó és természetesen a búcsúi zarándoklat július 13-án. A kegyhely neve a Szűzanya nevéből, valamint a helységen átcsordogáló Bistricából áll össze. Öt zarándokút vezet a kegytemplomhoz. A környék vendégszerető lakosai gondoskodnak minden zarándok kényelméről és kikapcsolódásáról. Az itt megrendezett vallási fesztiválok, találkozók, imanapok a horvát hagyományokkal összhangban zajlanak. Az embertömeg, a kézművesek és emléktárgyakkal megpúpozott standok, finom helyi ételek és borok, valamint a gyönyörű táj biztosíték, hogy Máriabisztricáról szép emlékekkel térnek haza a zarándokok.
De igazi erőt és lelki feltöltődést az 1499-ben vagy korábban faragott gótikus Boldogasszony-szobor adja. A Bisztricai Szűzanya évszázadok óta fekete, ezért a Fekete Madonnák szoborcsoportjába sorolják. A restaurálások alkalmával viszont kiderült, hogy nem fekete az alapszíne. Valószínűleg a több évszázad gyertyafüstjétől feketedett meg. A szobor eredetileg a közeli Vinski vrh kis kápolnájában állt. Ötven évvel később a Máriabisztricai templomban ásták el a fosztogatók elől, majd ugyanitt néhány évtizedre befalazták egy üregbe a törökök elől. 1684-ben találták meg másodjára és ettől kezdve nem bújtatják többé senki elől sem. A Szűzanya szobrának kalandos sorsa, többszöri feledésbe merülése majd meglelése csodatevő erővel ruházta fel a benne hívőket. Néhány évvel később feljegyezték az első kisebb csodákat. A Mária előtt térdre borulók számos fohásza meghallgatásra talált a kegyhely fél évezredes történelme folyamán.
Háromszáz évvel ezelőtt a horvát Sabor adományából megújult a templom főoltára és mai helyére került Mária szobra. A pápa feloldozást ígért azoknak a zarándokoknak, akik meggyónnak és szentáldozáshoz járulnak a Bistricai Szűzanya előtt. 1731-re végeztek a templom felújításával és bővítésével, majd felszentelték Havas Boldogasszony tiszteletére. Másfél évszázaddal később a templom leégett, de az oltár a szoborral sértetlen maradt. Ekkor ismét újjáépítették, hálából a pápa basilica minor rangra emelte. A két világháború közötti békésebb időszakban, 1935-ben, a zágrábi érsek aranykoronát adott a szobornak, ezzel Máriát a horvátok királynéjává koronázta. Az ünnepség főszónoka Stepinac püspök volt. Fél évszázada a máriabisztricai kegyhely az összhorvátság nemzeti búcsújáró helye.
„Mindenki közülünk élete ajándékával járul (Mária) elébe, olyanként, amilyenek vagyunk: félelmeinkkel, reményeinkkel, örömeinkkel és bánatainkkal. Eljöttünk hozzá rábízni gondjainkat és kérni azok megoldását. Testi-lelki sebeinkkel járulunk elé, közbenjárását kérve hozzátartozóinkra és a világ összes szükséget szenvedőjére. Megfáradtan értünk ide, mert úgy döntöttünk, hogy biztonságos kikötőben akarjuk lehorgonyozni életünk csónakját” – mondta Máriabisztricán Bozanić bíboros.
Bistricai Szűzanya, imádkozzál érettünk.
Mi a te utasaid vagyunk, áldj meg bennünk’.
Kezeinket feléd nyújtjuk, szívvel köszöntünk:
Üdvözlégy, üdvözlégy, üdvözlégy Mária!
