A Szabadkai Városi Múzeumban számos érdekes kiállítás látható. Köztük van a Vojnich Oszkár (1864–1914) című kiállítás is, amelyen megtekinthetők a gazdag szabadkai birtokos, vadász és világutazó utazásai során gyűjtött értékes tárgyai. Az egyik szabadkai napilap éppen százöt évvel ezelőtt számolt be a világutazó trófeáinak átvételéről.
Vojnich Oszkár életét könyv formájában Székely Tibor írta meg először A világjáró vadász címmel. Ebből megtudhatjuk, hogy Vojnich első hosszabb útjának huszonkilenc éves korában, 1893 júliusában vágott neki: Hamburgból a Kolumbia nevű hajó fedélzetén Amerikába utazott. Ez után utazások sorozatát tette meg. 1898-ban bejárta a skandináv országokat, 1904-ben Oroszországba ment, 1905-ben pedig Olaszországban a Vezúv kitörését figyelte meg. Miután megismerte az ókontinenst, 1908-ban a Csendes-óceán felfedezésére indul, és bejárta többek között Tahitit, Hawaiit, Ausztráliát, Új-Zélandot. 1910-ben Afrikában találjuk, majd 1911 és 1913 között az Indonéz szigetvilág őserdeit járta.
Székely Tibor leírja, hogy Vojnich Oszkár legnagyobb szenvedélye a vadászat volt, és kezdettől fogva kitűnt pontos lövéseivel. Fiatal korában vadkacsák tömeges irtásában vett részt, „és valószínűleg kezdetben élvezetet is talált abban, milyen sokat lelőtt belőlük”. Később az ilyen jellegű vadászatokat elítélte. Utazásai során csak azért lőtt vadakat, hogy a trófeát aztán egy múzeumnak ajándékozhassa. Székely könyvében találunk egy Vojnich Oszkár-idézetet, amelyről nem túlzás azt mondani, hogy látnoki szavak:
„Hiszem, el fog következni az idő, hogy a vadászkihágásokat nem csak pénzbüntetéssel, hanem morális úton is olyan szigorúan sújtják, hogy a pusztításra született és azon soha fel nem emelkedő puskás (Shooter) is kénytelen lesz szem előtt tartani az előírt szabályokat, nehogy pengeélre állítsák és kitiltsák az ősi, szabad területek vad édenéből.
Az ilyen puskást, a tömeggyilkost, csak szigorú rendszabályok akadályozhatják meg abban, hogy ne lőjön mindenre, amiből hasznot húzhat, vagy amely vad trófeájával növelheti a képzelt nimbuszát, amely abból áll, hogy »én többet lőttem, mint te!«”
Vojnich Oszkár 1914-ben Közép- és Kelet-Afrikában járt. Ez volt utolsó útja. Útban hazafelé megállt az egyiptomi Port Saidban, mert kiújult maláriás megbetegedése. A betegség megtámadta idegeit és üldözési mániát váltott ki nála. Kibérelte az Eastern Szálloda emeletét, majd 1914. május 20-án önkezével vetett véget életének.
Vojnich Oszkár utazásai során számos értékes tárgyat és trófeát gyűjtött össze, amelyek sorsáról még 1909-ben írt végrendeletében rendelkezett. A dokumentum dr. Papp Árpád 2014-ben megjelent Vojnich-életrajzában olvasható.
„III. A vadásztrofeákat és a versenyen nyert díjaimat Sándor öcsém vagy Miki (Vojnich Sándor fia) őrizzék meg. Ha nem tudnák hová tenni, talán legmegfelelőbb hely a szabadkai muzeum? – mert Szabadka város bizonyára nem lesz közönyös ezen tárgyak iránt, a melyek bácskai ember szerzett be meglehetős fáradtsággal. (A III. pontot ne tekintsék kötelezőnek, mert úgy lehet elfogult vagyok ezen tárgyakkal szemben)” – áll többek között a végrendeletben.
Vojnich Sándor a gyűjteményt a végrendelkezés szerint városunknak ajánlotta fel. Szabadka város tanácsa az adományt 1915. május 4-én készséggel elfogadta. A Bácskai Hírlap július 17-ei száma pedig már arról számolt be, hogy a város átveszi az értékes trófeákat.
„Több izben megirtuk már, hogy néhai Vojnich Oszkár, a tragikus véget ért világutazó életében Szabadka városának ajándékozta értékes néprajzi múzeumát – báró Vojnich Sándor pedig gyönyörű trofenmait szintén a városnak ajándékozta.
Vojnich Oszkár muzeuma a városi muzeum két termét foglalja el, – a trofeak pedig, melyeket hétfőn [július 19-én] fog átvenni a város egy másik nagy teremben fognak elhelyezést találni.
Mind a három terem felügyeletét, nagyszerű és értékes gondozását Resch Béla felső kereskedelmi iskolai tanár vállalta magára” – olvashatjuk a szabadkai napilapban.
Vojnich Oszkár nem mindennapi gyűjteménye ma is több termet foglal el a múzeumban.
