A zentai Hegyi Henrik és Szilvia földműveléssel foglalkoznak, és huszonkét éve, családi vállalkozásban 1-2 holdon mákot is termesztenek. Elmondásuk szerint kifizetődő ezzel a növényi kultúrával foglalkozni, de sok munkával jár.
Mivel tavaly kevés mák termett, 1000 dinár volt kilója (Horváth Zsolt felvétele)
– A mák nagyon időjárásfüggő és időigényes növény. Ősszel kell vetni, de lesni kell az előrejelzést, hogy mikorra várható több eső, mert ha elültetjük és kevés esik, akkor megindul ugyan, de gyenge csírával, ami elszárad, s a növénynek olyankor befellegzik – magyarázza Szilvia, és hozzáfűzi, hogy az idén rekordmennyiségű termésük volt, ami csak minden 8-10 évben fordul elő.
– Nekünk eddig már háromszor összejött ez a rekordmennyiség, amitől mindig újabb lendületet kapunk. Tavaly szinte semmi sem termett, mivel nem kelt ki idejében, s amikor kellett volna, eső sem volt, de nem adtuk fel. Kitartottunk, és az idén meg is lett a gyümölcse, 10–12 mázsát szedtünk le – mondta Henrik.
A zentai, máktermesztéssel is foglalkozó Hegyi Henrik és Szilvia elmondták, hogy amikor nagyobb termésük van, akkor nem adják el az összeset, hanem kézzel szedik le, és a mákot száraz, hűvös helyen tárolják. Így tartottak ki az idei termésig is, amely mintegy 10–12 mázsát tesz ki.
Már úgy is jártak, hogy miután elültették a mákot, az gyönyörűen kikelt, meg is nőtt, viszont a hirtelen lehűléstől kifagyott, mert már nagyon nagy volt.
– Nagyon oda kell rá figyelni, s ha olyan az időjárás, akkor menni kell, és csinálni kell, minden más munkát arra az időre félre kell tenni – jegyezte meg Szilvia.
A Hegyi család apraja-nagyja kiveszi a részét a munkából (Horvát Zsolt felvétele)
– No meg korán tavasszal időben ki kell ritkítani, mihelyt a földre ki lehet menni, még a fagyok előtt, és közben is dolgozni kell benne – ecsetelte Henrik, aki elmondta, hogy az ültetést, a ritkítást, de még a szedést is kézzel, saját maguk végzik, illetve gyermekeikkel, a hetedikes Glóriával és a középiskolát az idén befejező Rafaellel, de ha szorul a hurok, akkor segítséget is kérnek, viszont nehéz munkást találniuk.
– A szedést melegben kell végezni, így sokaknak nem akaródzik délelőtt vagy a déli órákban kimenni a földre. Mi úgy szoktuk csinálni, hogy reggel 8-tól 11-ig kimegyünk, és metszőollóval leszedünk egy bizonyos mennyiséget, amennyivel meg vagyunk elégedve, hazamegyünk, megebédelünk, egy kicsit pihenünk, majd délután 3-4 óra tájban folytatjuk a szedést este 8-9 óráig. Így egy pótkocsi mákot két nap alatt leszedünk. A mákot gyakran rovarok is megtámadják, de az idén nem voltak, még a bundásbogár sem támadta meg a növényt, így az idén rekordtermésünk volt, ami minden 8–10 évben ismétlődik meg – magyarázta a családfő.
– Nekünk ez idáig háromszor jött össze a rekordtermés, és ennek az a titka, hogy folyamatosan kell csinálni. Függetlenül attól, hogy az idén mennyi mákunk van, az ősszel megint vetni kell – mutatott rá Szilvia, s elmondta, hogy van tavaszi mák is, de ők azzal nem foglalkoznak.
– Az sokkal zsírosabb és jobb minőségű, viszont feleannyi sem terem, s azt nem fizetik meg – jegyezte meg, hozzáfűzve, hogy egy évben megpróbálkoztak vele, de annak ellenére, hogy jobb minőségű fajta, a vásárlók nem fizették meg. A máktermesztés a Hegyi család szerint nem igényel nagy anyagi befektetést, fizikai munkát viszont annál többet, a legnehezebb pedig eladni a mákmennyiséget. Az előző években nem volt jó termés, és 1000 dinárba került kilója, az idei termés árát pedig majd a piac mutatja meg, vagyis az, hogy mekkora lesz a kínálat belőle. Attól függ, ki adja el nagyban, s ki adja el lejjebb, Belgrádban vagy még délebbre, s mennyi marad az itten piacon, viszont azt is nézni kell, hogy mivel kevesebben vagyunk, a fogyasztás is kisebb. Hegyiék régebben egy zentai malomipari céggel is együttműködtek, amelyik elmondásuk szerint minden évben a folyószámlájukra azonnal kifizette az általa megrendelt és elszállított mennyiséget.
– A mai világban arra is oda kell figyelnünk, hogy kinek adjuk el. Az utóbbi időszakban csak a zentai piacon értékesítjük a portékánkat, hiszen az elmúlt több mint két évtizedben óriási vásárlókört sikerült kialakítanunk – mondta Henrik.
Szilvia arról is beszélt, hogy a jó pénz reményében az idén nagyon sokan belevágtak a máktermesztésbe, mivel a piacon sokáig 1000 dinár volt kilója, s azt tapasztalták, hogy azok is megpróbálkoztak a termesztésével, akik még soha nem foglalkoztak ezzel. Ezek a Hegyi család szerint nem tartanak ki, mivel rengeteg mák lesz a piacon, így az ára is jóval alacsonyabb lesz. Van két-három olyan rendszeres termesztő, akivel tartják a kapcsolatot, és egymás között megérdeklődik, hogy ki hogyan áll a termesztéssel, az egyeléssel, a leszedéssel.
– Mindenkinek megvan a saját vásárlóköre, és nem vagyunk egymás lába alatt. A nyugdíjasok nagyon szeretik a mákot, ők idehaza maradtak, és folyamatosan vásárolnak a termésünkből, viszont a fiatalok annyira nem keresik – mondta Szilvia.
Hegyiék darált mákot is árulnak, mivel sokaknak nincs odahaza darálójuk. Kezdetben ők kis konyhai darálóval darálták, de rájöttek, az a paprikadaráló szerkezet, amelyet régebben Henrik apja csinált, mákdarálásra is alkalmas. A leszedett mákgubókat a zentai család egy kétlyukú morzsolón ereszti át, amely összehorpasztja a fejet, innen pedig egy nagy rostán vezeti át a zsákba. Ezt a mákot három szitán átszitálják, innen megy a szelektorba – mesélték. Kizárólag kézzel szedik le a mákot, ugyanis a kombájnos aratás során rengeteg piszok, gaz és bogár is belekerül a mákba. Beszélgetőtársaink elmondták, hogy húsz évvel ezelőtt a mag mellett a mákhajat is értékesíteni tudták Törökbecsén. Ezt a szkopjei Alkaloid cég vásárolta fel tőlük, s annyi pénzt kaptak érte, hogy nagyjából fedezni tudták a szedés költségeit, manapság viszont a tarlóra viszik ki, és trágyázásra használják fel.
