A legizgalmasabb atlétikai eseményeknek az álomhatárok megdöntési kísérletei számítanak. Gyakran évek múlnak el, mielőtt ez sikerül, más esetekben valaki egészen váratlanul teszi meg, leginkább pedig előre sejthető, hogy ki is lehet az, aki így jut be az atlétika történelemkönyvébe, s nem ritka eset, hogy a nagy csúcsra előre megválasztják a helyszínt is. A legfontosabb álomhatárok a férfiaknál a 10 másodperc volt 100 méteren, a 8 perc a 3000 méteres akadályfutásban, a 4 perc egy mérföldön, a 18 méter hármasugrásban, valamint az 5, majd a 6 méter rúdugrásban. Van még egy álomhatár, amelynek áttörése már 52 éve lehetségesnek tűnik, de sehogyan sem jön össze. Ez a távolugrás, és Bob Beamon mexikóvárosi 890 centimétere harangozta be az azóta is sikertelen rohamokat. Lehetséges, hogy előbb törik át a maratonfutásban a 2 órás határt, mint a távolugrás 9 méterét.
A rúdugrást a múlt század 60-as éveiben a rúd anyaga forradalmasította. A szénrostos rúddal a világcsúcs 10 év alatt, 1960 és 1970 között 19-szer dőlt meg, a haladás pedig 69 centiméter volt Don Bragg 480 és Hrisztosz Papanikolau 549 centimétere között. Az 5 métert elsőnek az amerikai Brian Sternberg szárnyalta túl 1963-ban. Tévedett, aki azt hitte, hogy a haladás lassulni fog. A következő 10 évben még 12 világcsúcsot ugrottak, és 1980-ban a lengyel Władysław Kozakiewicz már 578 centiméternél járt. A 80-as évek elején még négy világcsúcs született, mígnem 1984 májusában a szovjet Szergej Bubka lépett színre. Pozsonyban vitte az 585-öt, a következő két hónapban pedig még két csúccsal 590-ig jutott. Ekkor már nagyjából mindenki tisztában volt azzal, hogy a 6 méter az övé lesz, bár kevesen feltételezték, hogy mindössze egy év elteltével az álomhatár meg is dől. Előbb úgy tűnt, hogy azért a francia Thierry Vigneron veszélyes rivális lehet, de amikor a francia 1984 augusztusában 591-gyel, saját ötödik világcsúcsával visszavette az öröklista első helyét, Bubka csak percekkel később 594 centivel válaszolt, és azután 30 éven át senki sem tudta megelőzni, közben még 13-szor döntötte meg a világcsúcsot szabadban 614, teremben 615 centiig jutva. Bubkát 2014-ben a francia Renaud Lavillenie szárnyalta túl, ma pedig már a fiatal svéd Armand Duplantis révén 618 centinél tartunk.
Róma után csaknem egy évig semmi sem történt, és a mai napon pontosan 35 éve megrendezett hagyományos párizsi versenyen például Vigneron meg sem jelent, és Bubkától erős ellenfelek hiányában senki sem várt csodát. Az ukrán 570 centi után egyedül maradt, ekkor esett ki az orosz Krupszki és a francia Collet. A Sélbastien Charléty Stadion közönsége a többi versenyszámot figyelte inkább, amikor a hangosbemondó bejelentette, hogy Bubka 6 méterre emelte a lécet. Egyből megkapta a teljes figyelmet, s valamivel később már zúgott is tiszteletére a szűnni nem akaró, megérdemelt taps.
