Szerda van, megint. Egy újabb szerda. Behunyt szemmel fekszik az ágyon, állig betakarózva. A fürdőszoba felől víz zubogását hallja. A férje még készülődik.
Nem mintha ebben állapodtak volna meg. A férje döntött így, jogot formálva arra, hogy hetente egyszer, együtt töltsék az éjszakát. A többi éjszakát a férfi az aktuális barátnőinél tölti. Most éppen egy kolléganő van soron. Még ő is ismeri, hiszen egy irodaházban dolgoznak. Ő, a feleség, a földszinten, a férje a harmadikon, másik cégnél, másik nővel.
Azt nem mondhatná, hogy soha nem szerette. Bár meglehet, nem is szerelem volt az, csupán külső vonzalom, ami a fekete hajú, kék szemű, izmos alkatú férfihoz kötötte. Megismerkedésük kezdetén persze csókolóztak. Neki már az is furcsa volt.
A nászéjszakán esett meg vele először, hogy közvetlen testi érintkezésbe került férfival. Nem tudta, mi vár rá. Nem volt anyja, sem idősebb nőrokona, vagy barátnője, akivel beszélhetett volna arról, mi vár egy fiatalasszonyra, ha a férj vélt, vagy elvárt jogait érvényesíteni akarja. A mostohája mással sem törődött, miért kutatta volna, mi zajlik az ő kamaszlelkében, vagy hogy felvilágosítsa, mit tehet egy nő a maga érdekében, a testi együttlétek során. Neki fogalma sem volt róla, mit takar a szó, „szex”, és hogy azt a nő is élvezheti, felszabadultan. Úgy, hogy örömét lelje benne, hogy boldoggá tegye.
A zuhany hangja elült, kis neszezés, majd a léptek a hálószoba felé közelednek. Már magától a léptek zajától görcsbe rándul a gyomra, testén hideg borzongás fut végig. Mi ebben az élvezet?! A férje közben odaér, félrehajtja a takarót, melléheveredik. Egy-két simítás, mintha csak meg akarna győződni róla, hogy ő ott van, teljes testi valójában. Hogy az érzései, a lelke ott van-e, az egyáltalában nem érdekli. De azért a villanyt nem kapcsolja fel, mint régebben. Legalább ezt a kérését respektálja.
Behunyt szemét még szorosabbra zárja, és amikor a férje fölébe kerül, enged neki. Kénytelen engedni, így döntött a férje. És minden szerdán. Gondolatban próbál elkalandozni, talán úgy hamarabb véget ér az egész, de ekkor az erős, nagy férfikéz felkúszik a mellén, és a nyakára fonódik. Mit akar?!
A férje ugyan említette – három szerdával azelőtt –, hogy kipróbálna valami újat, hátha az jobbá tenné az együttléteiket, és talán még ő is élvezné. Az ujjak egyre keményebben fogják a nyakát. Hirtelen úgy érzi, fogytán a levegője. Már szinte fuldokol, kezével összevissza kapálódzik, a lábával nem teheti, azt satuban tartja két izmos férficomb. A nehéz test alatt vergődve, kétségbeesetten kutat valami után, amivel szabadulhat. Csapkodva tapogatózó keze beleütődik az éjjeliszekrényen lévő márvány hamutartóba. Szorítja, majd lesújt vele. Üt az életéért.
A kéz elengedi a nyakát, és a súlyos férfitest lefordul róla. Azután a tehetetlenség tovább gördíti, le az ágyról, a padlóra. A tompa puffanást csend követi. Mély, tömény csend, a fekete szobában. A szemét még mindig behunyva tartja, és vár. Figyeli a csendet, lélegző hangok után kutat, de rá kell jönnie, hogy csupán egyetlen kapkodó, szinte sípoló hangot hall, a sajátját.
Kinyitja a szemét, és a sötétben tapogatózva megy ki a szobából. Az előtérbe besüt a hold, és az utcai kandeláber is ad annyi fényt, hogy megtalálja a telefont. A rendőrséget tárcsázza, hogy bejelentse: erőszak történt…
