Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

A dumentát, a koleba, a gugora és az iszkába

Grets József törökbecsei tájszótára

Mák Ferenc

2020. július 13., 18:19

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Soha olyan lelkes tudósi sereglet nem járta a Délvidék tájait, mint az a tanítói-tanári közösség, amely a kiegyezést követő fél évszázad alatt – 1867–1918 között – nevelte az életre a Bácska, a Bánság és Szlavónia ifjú nemzedékeit. Nyolc főgimnázium és megannyi más középtanoda tanárainak túlnyomó többsége az irodalom és a tudományok terén is jeleskedett, bizonyság erre könyveiknek az a gazdag öröksége, mely bámulattal tölti el a kései utókor olvasóit. Az akkori gyakorlat szerint a vallási és közoktatási miniszter kinevezése alapján kijelölt katedra a történelmi Magyarország bármelyik szegletébe szólíthatta a pályakezdő pedagógust, ahol a szolgálat varázsa rendre magával ragadta az újonnan érkezőt. Eötvös József oktatási törvénye, az 1868. évi XXXVIII. törvény egészen az 1920-as évekig irányadója volt az oktatói munkának. A törvényalkotó szerint a középiskola elsőrendű feladata az általános ismeretek nyújtása, és csak másodsorban a felsőfokú tanulmányokra történő felkészítés volt, ennek megfelelően a tanár a maga szakterületének ismeretein túl az életben hasznos képesítésekkel látta el a reá bízott ifjú nemzedékeket. Így történhetett, hogy amikor a fehértemplomi főgimnázium tanára, Stiller Kálmán 1911 novemberében a Fehértemplom és Vidéke című hetilapban közzétette Boszniai úti képek című élménybeszámolóját, azzal az előtte járó megannyi tanártársa szép és nemes példáját követte: Still Nándor az elérhető csodákat vette számba, amikor az iskola értesítőjében közzétette Földrajzi séták Fehértemplom és vidékén (1897) című izgalmas dolgozatát, Szőke Endre, a történelem tanára tollán pedig megszületett a Vonások a volt Temesi Bánság népéletéből (1890) című, feledhetetlenül szép munkája. Ez utóbbi, kifejezetten színes és izgalmas tájismereti utazás szolgálhatott követésre méltó példaként Grets József tanártársuk számára is, amikor a törökbecsei népélettel ismerkedett.

Törökbecsei komp a Tiszán

Grets József 1856-ban született Temesváron, 1879-től Nagybecskereken, 1887-tól Fehértemplomban a főgimnáziumban tanította a magyar és német nyelvet és irodalmat. A nagybecskereki gimnázium évkönyvében 1879-ben jelent meg Gyöngyösi István élete és irodalmi működése című tanulmánya, 1889-ben A fehértemplomi polgárok német származású családneveiről írt értekezést, 1887-ben kiadott Rendszeres német nyelvtan a középiskolák számára című tankönyve pedig országszerte használatban volt. Nagybecskereki évei idején, 1880–1884 között szerkesztőtársa volt a Torontál című lapnak.

E többnyire szakmai tanulmányok és dolgozatok sorában Grets József felettébb izgalmas munkával lépett az olvasói elé: a Magyar Nyelvőr 1880. február 15-i számában megjelentette a törökbecsei tájszavak gyűjteményét. Az új magyar humanizmus évtizedei voltak ezek az esztendők, nem csoda, hogy a magyar történelmi emlékezet és a magyar valóság a kutatók számára lépten-nyomon újdonságokkal, új fölfedezésekkel szolgált. Grets József tájszavainak gyűjteménye a tudományos folyóirat Népnyelvhagyományok című rovatában, Gótsch József kecskeméti, Kárpáti Károly csongrádi, Friedmann Bernát szentesi, Komáromy Lajos makói és Fülöp Adorján zentai gyűjteményének társaságában jelent meg.

Grets József Török-Becseiek címmel egybegyűjtött tájszavai: abronicza: vízhordásra használt pózna, melynek két végére függesztik a sajtárokat, ágas: köcsögtartó, a 69-t gázolom: 69 éves vagyok, bálvány: tutaj, láp, buda: hely, a hol a fát feldolgozzák, vágják és árulják, bosztán: konyhakert, veteményes kert, bakádzó: vastag fúró, bagran: ákáczfa, buna-világ: forradalmi, csámécz, csamacz, csámicz (szerb szó): csónak, dobontató: fapóznára erősített háló, melyet a bokor alatt használnak, duczi: szűr, leves, dumentát: az a helye a hajónak, hol a kormányos járkál, emelő háló: póznára, mint emeltyű erősített háló, fasina: rőzse, levágott fűzfa, fölverés: a háztető nádazása, girizd: gerezd, gúzs: az a helye a hajónak, hova az evezőt dugják, gunyacz: paraszt szűr, gyí ke: jöjjön kend, hegyellő: vékony hosszú fúró, gugora: csavar alakú pózna, melylyel a hajót a parthoz vagy a parttól eltolják, iszkába: két oldalán meghajtott hegyes szög, melyet a hajóknál az egymás mellett levő deszkák megerősítésére használnak, járgány: fapózna, melylyel a fennakadt hajót a zátonyról leemelik, kaczagány: nőmente, kankó: posztóból készült és térdig érő paraszt gúnya, kalanyis: kanális, kanta: füles kancsó, kecze-háló: csonka kup alakú háló, melyet fogóként használnak, keszer: kapa alakú fejsze, melylyel a hajó részeit készítik, kisefa: keresztfa a kocsiknál, koleba: hajó-szobácska, kotér: fa kamara, lélekvesztő: kis csónak, melybe csak egy ember fér, limány: örvény, pendely-háló: ólom golyókkal terhelt vető háló, piliczke, binczke: két oldalán meghegyezett fadarab, játékszerül használják, pirity-háló: vonóháló, melyet a folyópart közelében meleg időjáráskor használnak, pitlis-malom: hengermalom, próstya: palánk, fakerítés, pili: dézsa alakú edény, melyet a lovak itatására használnak, rákédli: röppentyű, rekédli: lidércz, rékli: kis női bekecs, ribadli: szalag, rocska: vízmerítő edény a sajtárhoz, rokola: paraszt szoknya, selmák, a német „Schelm”, supa: fészer, suppelláda: szerszámtartó láda (Schubladen német szóból), sose nyit rám ke: soha sem látogat meg, süftölni: a halat egyik bárkából a másikba rakni, szapúly: vízmerítő, szákháló: kétágu (talán bisaccusból?), szemétvető: két ék alakban összeállított pózna, melyek a folyókban felállított fürdőkhöz sodort szemetet eltérítik, tajczolni: tánczolni, timony: alsó evező, máskép uszály a hajóknál, tyurak: női ruhára való posztó, villig-háló: kis kerek háló, melyet a Tiszába vetnek pózna nélkül, csupán spárgára erősítve, vontató: pl. egy rakás széna vagy lóhere, zavarja meg a kutya: mondja a paraszt, ha nem jut valami eszébe.

Grets József fehértemplomi tanár Török-Becseiek című gyűjteményében nem kevesebb, mint 60 – többségében a vízhez, a hajózáshoz, a halászathoz köthető – tájszó található, gazdag örökségeként egy régen letűnt világnak. Hogy népismereti körültekintése során hatással voltak-e rá Kálmány Lajos akkoriban végzett dél-alföldi és temesközi gyűjtései, azt a néprajztudomány ismerői tudnák megmondani.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége