A zombori Prostor kommunális közvállalat legutóbb a küllődi német temetőben lekaszálta a gazt és kivágta a bokrokat. A sírkert állapotát tekintve, ettől sokkal többet nem is tehet.
Így néz ki ma a küllődi temető (Fotó: Prostor/Fekete J. József)
Küllőd (Kolut) középkori település, fennállását már a XIII. század második felében dokumentálták. Egyes történészek a Békavár településsel azonosnak tartják, mások szerint Küllőd és Békavár egymáshoz közel eső falvak voltak. A törökök elleni védekezés, majd kiűzetésük során fontos szerepet játszott a magyar seregek dunai átkelésében. A XVIII. században főként földművelő németek telepedtek le a faluban. Hozzájuk csatlakozott néhány magyar és szerb család. A második világháború feje tetejére állította a település etnikai összetételét: az elmenekült és elüldözött németek házaiba 436 horvátországi szerb családot költöztetett be a hatalom. Az egykor 3000 főt is számláló falu népessége lassacskán elfogy, 2002-ben mindössze két (2) német lakott együtt a szerbekkel és horvátokkal az akkor 1700 lakosú településen.
A nagyszámú dunai sváb az évszázadok során rengeteg hozzátartozót temetett el Küllődön, de nem maradt utód, aki gondozná a sírhelyeket, ezért a városi önkormányzat időnként kitakarítja a területet, legalább addig, amíg fölismerhető, hogy sírkertet rejt a térség.
Az új telepesek számára nem volt megszentelt hely a kerényi sírkert (Fotó: Prostor/Fekete J. József)
Az enyészet lett a sorsa a legtöbb környékbeli sváb temetőnek, köztük a kerényinek is. Kerényre (Kljajićevo) ugyancsak a XVIII. század második felében települtek be a svábok, akik osztoztak a bácskai németség háború utáni sorsában. Saját településükön zárták lágerbe őket, majd kitelepítették a német ajkúakat. 2011-re csupán öten maradtak az ötezer fős faluban. Gyönyörű temetőt hagytak maguk után, amit az új telepesek szétloptak és részben leromboltak. A zombori Gerhard Német Egyesületnek sikerült elérnie, hogy rendezettebb képet nyerjen a kerényi sváb temető.
