A török Államtanács csütörtökön lezárta a tárgyalást arról, hogy mecsetté alakítsák-e a Hagia Sophiát. A meghozott döntést az elkövetkező napokban jelentik be, de már sejthető, hogy az Államtanács a jelenleg múzeumként működő épület átalakítása mellett foglal állást, ugyanis ezt a lépést maga a török elnök, Recep Tayyip Erdoğan szorgalmazza.
„A török nemzet évek óta az után sóvárog, hogy a Hagia Sophia mecset legyen. Ez egyben a muzulmán világ elvárása is” – nyilatkozta múlt év márciusában Erdoğan A Haber nevű kormányközeli hírtelevíziónak, hozzátéve, hogy szerinte nagyon nagy hiba volt 1934-ben múzeummá alakítani a Hagia Sophiát, és mivel fokozott igény mutatkozik rá, eljött az ideje, hogy mecsetté alakítsák az épületet.
A fentieket az elnök nem sokkal a tavalyi önkormányzati választások előtt mondta, tehát valószínűsíthetően szavait az idősebb, vallásos, konzervatívabb vidéki lakosságnak szánta, egy szóval az általa vezetett Igazság és Fejlődés Pártja legfőbb szavazóbázisának mozgósítására. Az elhangzott ígéret pedig most kezd megvalósulni. Tegyük hozzá, hogy Erdoğan isztambuli polgármesterként egyszer már elővette ezt az ötletet, de a kilencvenes években még óriási volt az intézmények ellenállása az átalakítással kapcsolatban.
A lépés ellen most is sokan tiltakoznak. A görögök, akik szintén magukénak vallják a Hagia Sophiát, már aláírásokat gyűjtenek az átalakítás ellen. I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka megdöbbenésének adott hangot egy minapi megnyilatkozásában.
„A Hagia Sophia lehetséges átalakítása mecsetté világszerte keresztények millióit fogja az iszlám ellen fordítani. Az épület pedig, amely szentségének köszönhetően a kelet és nyugat ölelkezésének létfontosságú központja, ahelyett, hogy összekötne minket, megoszt majd bennünket” – mondta I. Bartolomaiosz.
A Hagia Sophia ügyére szerdai washingtoni sajtótájékoztatóján még Mike Pompeo amerikai külügyminiszter is kitért. Sürgette Ankarát, hogy hagyja meg az egykori bizánci ortodox bazilikát múzeumnak, és ne alakítsa át mecsetté.
A felháborodás érthető, hiszen az ezerötszáz éves Hagia Sophia, amelyet gyakran a világ nyolcadik csodájaként is emlegetnek, nem pusztán egy vallási objektum, nem egy nemzet történelméhez köthető épület, hanem az egyetemes emberiség közkincse, akár a gízai piramisok, a Taj Mahal vagy éppen a Machu Picchu. A Hagia Sophia egyediségét az adja, hogy külsejében és belsejében a kereszténységre és az iszlámra jellemző elemek keverednek benne. Ódon falai jelzik: az ember képes olyat alkotni, amely dacol a történelem viharaival. Sok ember együttes munkájából születhet olyan alkotás, amely túléli nemcsak alkotóit, de nagy birodalmak és civilizációk pusztulását is. Éppen ezért a Hagia Sophia 1985 óta az UNESCO Világörökség része.
A templom története az ókori Rómáig nyúlik vissza. A mai templom helyén II. Constantius római császár, a városalapító Nagy Konstantin fia építtetett egy nagy bazilikát, amely 360-ban lett kész. Az épületet 532-ben a Nika-felkelés során, egy I. Justinianus bizánci császár ellen irányuló lázadás során lerombolták. A templomot I. Justinianus felügyelete mellett, öt év alatt az alapoktól kezdve teljesen újjáépítették. 537. december 27-én Menas pátriárka szentelte fel a jelenlegi formáját elnyerő épületet. A Hagia Sophia ezer évig a Konstantinápolyi Patriarchátus központja volt, és úgy tartották, hozzá fogható épület akkor nem volt a keresztény világban. A felszentelés után az épület igen kalandos évszázadokat élt át. Többször megrongálták, földrengések rázták meg, felújításokon és átalakítások sorozatán esett át. 1204-ben Konstantinápolyt keresztesek foglalták el és fosztották ki, majd a Bizánci Birodalom romjain megalapították a Latin Császárságot. A Hagia Sophiát római katolikus templommá alakították át. 1261-ben a bizánci seregek visszafoglalták Konstantinápolyt és a templom ismét a keleti rítusú kereszténység központjává lett. A Bizánci Birodalom 1453. május 29-én végleg elbukott, amikor II. „Hóditó” Mehmed bevette Konstantinápolyt. A szultán még aznap elrendelte, hogy a Hagia Sophiát muszlim imaházzá alakítsák át. II. Mehmed és fia, II. Bajazid két minaretet építtetett a falak mellé, amelyet további kettő követett. Így a keresztények imái után az elkövetkező évszázadokban az iszlámok imái visszhangzottak a falak között. Az épületet 1934-ben Mustafa Kemal Atatürk, a Török Köztársaság megalapítójának és első elnökének idejében alakították múzeummá, ezzel is hangsúlyozva az Oszmán Birodalom bukása után megalakuló új török állam világi jellegét.
A fent leírtak fényében megállapítható, hogy a jelenlegi török elnök a Hagia Sophia mecsetté alakításával Kemal Atatürk döntését másítja meg. Szimbolikusan pedig a modern Török Köztársaság és a kemalizmus egyik legfontosabb alapját, a szekularizmust, az állam és a vallás kettéválasztását tagadja meg. Ez a tendencia pedig jól illeszkedik Recep Tayyip Erdoğan és pártjának eddigi politikájába. Nem titkolt céljuk ugyanis Kemal Atatürk modern, szekuláris nemzetállamát egy tekintélyelvű iszlamista köztársasággá átalakítani.
A keresztény és az iszlám civilizáció találkozását jelképező épületet eddig turisták vallástól és világnézettől függetlenül csodálhatták meg. Az átalakítás (ha valóban megtörténik) erős politikai tartalmat ad majd az épületnek, de ez már aligha gazdagítja azt az egyetemes szimbolikát, amelyet a Hagia Sophia eddig képvisel.
