2024. március 29., péntek

Nyolc halálos ítélet a statáriális tárgyaláson

Az elmúlt héten arról írtunk, hogy 1920. június 22-én megkezdődött az áprilisi szabadkai felkelés résztvevőinek statáriális tárgyalása a szabadkai törvényszéken. A tárgyalás dr. Milan Magarašević vádbeszédével vette kezdetét és két napig tartott. A vádbeszéd után a vádlottak álltak bíróság elé.

A vádlottak a tárgyaláson azzal védekeztek, hogy Ruttai István megtévesztéssel és fenyegetéssel kényszerítette őket a fegyveres vállalkozásban való részvételre. Legtöbben tagadták, hogy kommunisták lettek volna, vagy hogy tudnák mit is jelent valójában a proletárdiktatúra. Néhányuk azt is szóvá tette, hogy vallomásukat erőszakkal kényszerítették ki a hatóságok. Dorozsmai Kálmán, akit azzal vádoltak, hogy Ruttaival szoros barátságot ápolt, és a felkelés egyik szervezője volt, kijelentette, hogy szervezésben egyáltalán nem vett részt.

„Az elnök figyelmezteti, hogy a nyomozásnál tett vallomása ezzel ellenkezik.

Vádlott: Féltem a veréstől, mindent vallottam, ha nem is csináltam.

Elnök: Verték?

Vádlott: Igen.

Utána Gresl Simon 17 éves legényt hallgatták ki. Beismeri, hogy a 93. számú fegyvert nála találták, amit Macingertől kapott. Szárcsevics rendőrt nem ő lőtte le. Előzőleg azért vallotta ezt mert verték. Tanúkra hivatkozik.

Gál Kovács Vincze szintén szervezéssel van vádolva. Előzőleg mindent bevallott, mert Macinger erősen megverte a kihallgatáson, hogy valljon be mindent. Most azt adja elő, hogy őt Ruttai hétfőn este [április 19-én] revolverrel fenyegette meg, hogy vegyen részt a támadásban” – olvashatjuk a Bácskai Hírlap tudósításában.

Nagy Ferenc kihallgatása is érdekes volt. A vád ellene az volt, hogy 5 fegyvert, 1 géppuskát, 7 géppuskaalkatrészt, 6 tiszti kulacsot, 1 láda ekrazitot, 9 világító rakétát és 1 gázmaszkot találtak nála. A vád szerint ezek a fegyverek képezték a felkelés arzenálját. Nagy Ferenc a bíróságon elmondta, hogy a szóban forgó fegyverek 1918 novemberében a Nemzeti Tanács utasítására kerültek hozzá. A fegyvereket a szerb csapatok bevonulása után nem szolgáltatta be, hanem azokat a padlásán rejtegette, majd a pincéjében jó mélyre elásta. Elmondása szerint a fegyverek víz alá kerültek, így azok teljesen hasznavehetetlenek voltak, a géppuska és a robbanószer pedig ártalmatlan, mert azt korábban hadi oktatásra használta a hadsereg. Hozzátette, hogy a felkelésben nem is vett részt. Ő maga nem kommunista. Egyik fiát éppen azért tagadta ki, mert Magyarországon a Tanácsköztársaság szolgálatában állt.

A bíróság június 24-én délelőtt 10 órakor hirdette ki az ítéletet. Sindrics Józsefet, Kaics Györgyöt, Márki Mihályt, Odor Andrást, Virág Mátyást, Vurst Józsefet, Fejes Vilmost és Tóth Márkot halálra, Macinger Antalt és Kulics Istvánt, mivel kiskorúak voltak 10–10 évi fegyházbüntetésre ítélték. Dorozsmai Futó Kálmánt, Gál Kovács Vinczét, Mészáros Novák Mihályt, Janovits Pált és Nagy Ferencet további letartóztatásban tartották, míg Gresl Simont azonnali hatállyal szabadlábra helyezték.

Az ítélethirdetés után a vádlottak kegyelemért folyamodtak. A bíróság kegyelmi tanácsa az összes halálraítéltet kegyelemre ajánlotta.

„A kegyelmi tanács tekintetbe vette, hogy a nyolc halálraítélt valamennyire büntetlen előéletű, iskolázatlan, tudatlan és éretlen fiatalember, akik elhanyagolt nevelésben részesültek és akik egy olyan idegen agitátor frázisai és terrorja alatt állottak, mit még nem ért utol a földi igazságszolgáltatás” – állt többek között a kegyelmi tanács indoklásában.

A döntést a közönség hatalmas éljenzéssel fogadta. A nyolc halálraítéltnek maga Sándor régens trónörökös adott kegyelmet és az ítéletet húsz év fegyházra változtatta. Az ügyészség a többi kilencvenegy vádlottat július 7-én szabadlábra helyezte. Az elítéltek nem sokkal a Bácska 1941-es visszacsatolása előtt szabadultak ki a börtönből.