Lesz EXIT – legalábbis írásunk születésének pillanatában még nem kérdőjelezték meg az augusztusi tömegrendezvények megtarthatóságát. Az eredeti, júliusi dátum augusztus közepi dátumra íródott felül. Ezt a döntést sokan támadják, mások örvendenek, hogy lám, mégsem halt meg teljesen a nyár. Kétrészes cikkünk azt veszi górcső alá, hogy pontosan mi és hogyan vezetett a dátumváltáshoz, hogyan viselkedett a fesztivál a járvány lefolyása alatt és hogy hogyan alakul a csakazértis-fesztivál programja és PR-ja.
Mindenkinek van, de senki se kíváncsi a máséra
Pandémia és választások – mindkettő ideális rendkívüli helyzet, hogy az is megszólaljon, akit meg se kérdeztek. Az EXIT pedig van olyan népszerű, de kevéssé fontos téma, hogy felhasználják és véleményt provokáljanak vele.
A leghírhedtebb reakció május elején, a választási kampány közepén érkezett, amikor is a Szerb Radikális Párt felszólítást fogalmazott meg a Szerb Köztársaság, Vajdaság Autonóm Tartomány és Újvidék Város felé, miszerint az EXIT-et idén egyértelműen be kell tiltani és az arra szánt összeget a Szerb Maticának és az újvidéki Szerb Nemzeti Színháznak kell adni, valamint támogatni kell belőle a szerb és a nemzeti kisebbségi(!) kultúrát. A SzRP azonban kihagyott egy apróságot: az EXIT új dátumát ugyan ekkor még nem tűzték ki, ám a fent említett nyílt levél már megjelent, benne a fesztivál elhalasztásának ígéretével. Így a csapat válasza valóban nem lehetett más, mint hogy „bizonyos radikálisok nem nagyon tudnak olvasni”.
A másik, szintén a kampány idejére, június 13-ra időzített követelés az Igazság Párttól érkezett, méghozzá fizetett Facebook-reklám formájában: azt akarták elérni, amit már sokan, nevesen, hogy az EXIT az Erődből más térbe kerüljön. Ebbe azért nem valószínű, hogy bárki belemenne, mert az EXIT által idecibált nevek még a csúcson sem voltak elég ütősek, hogy valaki pusztán azok miatt idefáradjon külföldről – a fesztivál igazi charme-ja a helyszín, a neonszínű alagutak, a régi falak, az Aréna hatalmas, város felett lebegő tere.
A hivatalos reakciókon kívül persze itt van az internet népe is, amely amellett, hogy epidemiológus, kultúrmenedzser, kritikus és fociedző, mindenhez (is) ért, és amely lopást, csalást, sikkasztást szimatol, betiltana, lecsukatna és kivégeztetne. E sorok szerzőjének egyik kedvenc visszatérő kommentje a „dehát betiltották a Szigetet is, miért pont az EXIT-et nem?” Ez az előzőekben emlegetett hazai rendszabály-tanácstalansággal van összefüggésben, hiszen míg Magyarország kormánya egyértelmű volt a tömeges rendezvények augusztus 15-ig tartó tilalmával (és ebbe a periódusba esett volna a Sziget is), addig Szerbiában e pillanatban sem átlátható, miféle intézkedések várhatók a választások utáni váratlanul kitörő újabb hullámban.
(Itt kell megjegyezni, hogy a Sziget elmaradását is kárörömtől lucskos kommentek sorozata vette körül, e sorok írója pedig most sem érti, hogy a kazincbarcikai Julis néninek egész pontosan mi baja volt Közép-Európa egyik legmenőbb zenei fesztiváljával.)
Kérdések
A reakciókból látszólag egyetlen kérdés következett. Meglovagolja-e az EXIT „szervezősége” a koronavírus körül támadt totális bizonytalanságot és a fenntartó és szabályokat hozó rendszer által hagyott réseket, hogy mindenáron megtartsa a fesztivált és nyereségre tegyen szert? Igen, a válasz egyértelmű igen. Ám ez a kérdés olyan, mint egy jó útvesztő: sokfelé ágazik és más kérdéseket szül. Zárszónk kísérlet ezen kérdések feltevésére és valamiféle válaszok megfogalmazására.
Lehetséges-e meglovagolni a törvényhozó szervek hiányosságait, ha azok a hiányosságok nem léteznek? Nem lehetséges.
Megrendezésre kerültek volna-e a Sziget vagy a Glastonbury, ha államuk kevésbé átgondolt vagy lyukacsos szabályrendszert foganatosít? Válaszunk hipotetikus, de valószínűleg igen.
Hibás-e egy alapvetően kapitalista beállítottságú rendezvényszervező csapat azért, hogy a kapitalizmus vészhelyzetet és pandémiát figyelmen kívül hagyó, sőt, a válságból építkező logikája alapján működik? Egyértelműen nem. (És e ponton hiába ágálunk és hiába sírunk az „első EXIT” után – ez már régen csak üzlet, ami ráadásul elmondható minden hasonló jellegű rendezvényről, de még a falusi diszkóról is. Hogy szeretjük-e a kapitalizmust, az pedig egy másik cikk tárgyköre.)
Végezetül: hibás-e az EXIT csapata abban, hogy e kapitalista logikát az altruizmus, a szeretet és az összetartozás leporolt és kimosott zászlaja alatt fogja követni, elárasztva minket hangzatos összetartozási, de távolságtartási himnuszokkal a színpadról és kirakatba (de csakis oda!) helyezve a járványhelyzet tiszteletben tartását?
E sorok írója régi vesszőparipáját lovagolja meg, amikor azt mondja: igen, hibás. Talán ebben az egyben valóban hibás.
