Telt ház előtt tartotta meg bemutatóját hétfőn este az óbecsei Városi Színház Színjátszó Odúja. A tizenegy középiskolás Rókus Zoltán, a szabadkai Népszínház Magyar Társulata színművészének rendezésében, Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című színpadi adaptációját mutatta be nagy sikerrel, görbe tükröt tartva a mai iskolai hálózat elé. Valójában egy társadalomkritika került a deszkákra humorral, zenével, bandaháborúval és diákcsínytevésekkel tűzdelve: – Karinthy Frigyes 1916-os Tanár úr kérem című prózai kisregénye olyan, az általa megélt és egyben a diákság nem mindennapi történetei, amelyek teljesen másak annál, amit manapság a diákok tapasztalhatnak. Ez a színpadi adaptáció szembeállítja a régmúlt idők iskoláját a mai világ oktatásával. Diáktervek bontakoznak ki. Egyszerűsítve: régen a diák a rendszerben élt, ma a diák a rendszer ellen él. Jól van-e így? Lehet-e tenni ellene? Mi történik akkor, ha szigor uralkodik? Hogyan reagál erre egy diáksereg a 2020-as években? Mi lesz a következménye, ha forradalom robban ki egy iskolán belül? És ha kiesik a kezünkből a gyeplő? Ilyen kérdéseket feszeget a Színjátszó Odúnak a Tanár úr kérem című előadása – mondta a rendező.
A diri szerepében Károlyi Gabriella, Bauert Fehér Attila alakítja, Brüchner szerepébe Bata Zsombor bújt, Pápista Annamária Sárit alakítja, Vera szerepét Kiss Andreára bízták, Icát Krémer Martina személyesíti meg, Steinmann Gizit Toth Klaudia kelti életre a színpadon, Ildit Fekete Léna alakítja, Stanci szerepében Horvát Emese látható, Takarics Elvira pedig Katit formálja meg.
Az XBox-Királynő szerepét Vadnai Erika játssza. Elmondása szerint amikor megkapták a szövegkönyvet és először átolvasták, voltak részek, amelyek nem voltak teljesen világosak: – Ez érthető, végül is az egyes jeleneteknek a mélyebb jelentése, utalása nem feltétlen ugrik be egyből egy tinédzser fejébe. Úgy gondolom, hogy a színdarab minden korosztály számára élvezhető, elvégre minden mögöttes tartalmat félretéve a diákok életéről szóló, mókás történet, amelyen sokszor felkacag az ember. A tanárokhoz való viszonyulás, az iskolákban folytatott viselkedés eldurvulása, a tiszteletlenség – mind a tanárok, mind a gyerekek szemszögéből – a felsőbbrendűség, a nagyhatalmak, kinek mibe lehet beleszólása, és meddig lehet a húrokat feszíteni, mind-mind felfedezhető ebben a negyvenöt perces feldolgozásban. Igazából a társadalomkritika végighúzódik, a legapróbb beszólásoktól kezdve. A mi kialakított iskolánkban is megvannak a szerepek, amik most talán egy osztály hierarchiáját mutatták be – egy iskolában, ahol elvileg ez nem is kellene hogy létezzen –, de a közönség szemében valószínű mást is tükrözött. Viszonylag gyorsan elkészültünk, egy összetartó csapat kovácsolódott össze. Rókus Zoltán immár másodszor lelkesen készített fel minket, az ő kis színjátszóit. Elképesztő energiát árasztott, a legapróbb részleteket is igyekezett megértetni velünk, és az is kiderült, hogy a türelme kimeríthetetlen. Az előadás tökéletes ötletnek bizonyult, hiszen mi, iskolások könnyen tudtunk a szerepekhez igazodni, végig a saját tapasztalatainkat használhattuk fel a jelenetekben. Nagyon élveztem a közös munkát, a bemutatót. Kíváncsi vagyok, kinek mi járt a fejében az előadást nézve, illetve utána – mondta Vadnai Erika.
