2024. március 28., csütörtök

Mégsem került fiókba a maszk

A környezetvédők továbbra is a pamutmaszk használatát szorgalmazzák

A koronavírus-járvány újabb lendülete még a járványügyi szakembereket is meglepte. Az epidemológusok többsége újra a védőfelszerelés használatára buzdítja a lakosságot, és arra ösztönzik az embereket, hogy egészségük megóvása érdekében tartsák tiszteletben az előírt egyméteres távolságot, mossanak rendszeresen kezet, és viseljenek védőmaszkot.

A környezetvédők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a legtöbb védőfelszerelés polipropilénből készül, és a környezetbe jutásuk után évtizedekig megmarad. Tekintettel arra, hogy a maszkokat, kesztyűket nem ajánlatos egy napnál tovább viselni, igen jelentős mértében növelik a környezetbe kerülő műanyaghulladék mennyiségét. Ugyanez érvényes a kiürült kézi fertőtlenítőpalackokra és a szennyezett törlőkendőkre is. Mindezek mikroműanyaggá bomolva jelentős mennyiségben kerülnek bele az élelmiszerláncokba, súlyos egyészségkárosító hatást okozva.

Környezetvédelmi szempontból a textilmaszkok a leginkább természetbarátok – fejtette ki véleményét Zelenka Angéla temerini biológiatanárnő.

– Megakadályozzák azt, hogy cseppfertőzéssel kórokozót juttassunk a környezetünkbe, de ugyanezen kórokozók nagyobb mennyiségűnek a behatolását is akadályozzák. A mindennapi élethez szükséges védelmi funkciójukat tehát ellátják, s emellett jó tulajdonságuk az is, hogy többször használhatók. Ha egy textilből készült maszkot 90 fokon kimosunk és utána átvasalunk, az már elegendő védelmet nyújthat a mindennapi életben. Amit a forró víz és a hő átjár, ott általában nem nagyon marad kórokozó. Azzal pedig, hogy többször is használjuk őket, nem növeljük az emberek által felhalmozott szemétmennyiséget.

A Falco Természetkedvelők Egyesületének oszlopos tagja kiemelte, hogy amennyiben valaki veszélyeztetettebb környezetben dolgozik, akkor természetesen komolyabb, a célnak megfelelő maszkot kell viselnie.

A WHO egészségügyi irányelveinek megfelelően a feltételezhetően fertőzést hordozó anyagokat és a használt arcmaszkokat csak fedéllel ellátott hulladékgyűjtőkbe szabad dobni. A kórházi hulladékként kezelt szennyezett anyagokat pedig magas hőmérsékleten, egy erre a célra szolgáló égetőműben kell elégetni – ismertette a világon érvényben levő rendelkezéseket Vígh Lóránd ökológus.

– Sajnos nem minden régió vagy ország képes megfelelően kezelni az egyészségügyi hulladékok hirtelen növekedését, amit a járvány kitörése okozott. Akadnak azonban pozitív példák. Néhány szerbiai városban a maszkokat és kesztyűket külön konténerekben gyűjtik össze, másutt viszont erre a célra kialakított szatyrokat osztanak a karanténban lévő lakosoknak. Néhány szakember arra hívta fel a lakosok figyelmét, hogy a maszkokat a visszafordított kesztyűbe helyezve tegyék a szemeteskukába, illetve, hogy eldobásuk előtt fertőtlenítsék ugyanazokkal a szerekkel, amelyekkel egyébként is fertőtlenítik a kezüket és a lakásukat. Véleményem szerint az egyik legjobb megoldás a kézműves, pamutból, vászonból készült maszkok alkalmazása, hiszen ezek akár számtalanszor használhatók, egy tisztító mosással és vasalással történő fertőtlenítés után.

Belgrádban néhány napja újra kötelezték a lakosokat a maszk és a kesztyű használatára a zárt helyiségekben, és a kommunális felügyelőségek, valamint a kommunális rendőrség figyeli viseletüket. Egyelőre csak figyelmeztetik a szabályszegőket, de ha a következő napokban szükség mutatkozik rá, a fertőző betegségektől való védelemmel foglalkozó törvény értelmében intézkedéseket is foganatosítanak. Így azok, akik a gyógyszertárakban, a tömegközlekedési eszközön, a boltban, illetve más közintézményben nem használnak védőfelszerelést, 20.000–150.000 dinár büntetést, a jogi személyek pedig akár 2 millió dináros büntetést is fizethetnek. Sokan azonban úgy vélik, hogy a büntetésekkel nem lehet felelősségteljes viselkedést elérni a lakosság körében.

Vígh Lóránd szerint jelenleg igen nehéz egyértelmű feleletet adni arra, hogy mi a legjobb, és globális szinten elfogadható megoldás, akár az emberi egészségre, akár a természetre és a környezetre nézve. Az ökológus kiemelte azonban, hogy minden előírástól, törvénytől és szabályzattól fontosabb az emberek környezettudatosságának mértéke: ennek felismerése, fejlesztése és gyakorlása pedig nem kizárólag az állam, hanem saját magunk feladata is.