A 2019/2020-as idényben a Magyarországon játszó délvidéki focisták közül Bata Csongor szerezte a legtöbb gólt. A tóthfalui származású csatár az ősszel a Pest megyei I. osztályban szereplő Dunakeszi színeiben 12-szer volt eredményes, az első négy tavaszi fordulóban pedig a szintén megye egyes Dunavarsány játékosaként 8 gólt termelt. A 27 éves labdarúgó 2006 óta játszik az anyaországban, és ez idő alatt több mint kétszáz gólt jegyzett különböző korosztályú és rangfokozatú mérkőzéseken. A többszörös délvidéki válogatott támadóval a közelmúltban beszélgettünk.
Az őszi idényben egy bajnoki címért küzdő csapat tagja voltál, a tél folyamán mégis klubot váltottál. Mi volt a váltás oka?
– Elég fura történet ez. Decemberben úgy mehettünk el téli szünetre, hogy mindössze két pont volt a hátrányunk az éllovas Biatorbággyal szemben, így minden esélyünk megvolt a nyáron kitűzött célok, a bajnoki cím és a feljutás eléréséhez. A téli felkészülés első hetében azonban az egyik edzés után a dunakeszi klub elnöke bejött az öltözőbe, és közölte velünk, hogy több támogató, illetve a helyi önkormányzat is kihátrált az egyesület mögül, és így már nem tudják betartani a játékosokkal és a szakmai stábbal kötött megállapodásokat. Magyarán, komoly szponzorok hiányában megváltoztak a klub célkitűzései, már nem a bajnoki cím volt az elsődleges cél.
Ezt követően hogyan kerültél át Dunavarsányba?
– Mivel gyorsan híre ment a dunakeszi klubban történt változásnak, így sok játékost megkerestek más csapatok. Nekem voltak NB III.-as kérőim is, de a dunavarsányiak jövőképe volt számomra a legszimpatikusabb, és a megye I.-es szereplést jelenleg a munkámmal is jobban össze tudom egyeztetni, így mellettük döntöttem.
Lassan másfél évtizede játszol Magyarországon. Eddig hol, melyik csapatnál élvezted legjobban a focit?
– Nem tudnék egyetlen klubot sem kiemelni, mindenhol voltak jó és kevésbé jó periódusok. Az eredményesség szempontjából a komlói időszakomat említeném, ott a csapat is jól szerepelt az NB III. középcsoportjában, és nekem is jól ment a játék, az őszi idény végén második helyen álltam a góllövőlistán. Az azt követő téli átigazolási időszakban szeretett volna leigazolni a Kisvárda és a Balmazújváros is, a Bányász vezetősége azonban nem engedett el. Azóta is sokszor elgondolkozom azon, hogy mi lett volna, hogyan is alakult volna a pályafutásom, ha akkor elkerülök egy magasabb osztályú klubhoz. Megemlíteném még a Győrben eltöltött időszakomat is, az ETO-nál a feltételek és az infrastruktúra is NB I.-es szintű volt. Szívesen emlékszem vissza a Budaörsön eltöltött időre is, ott egy kiváló közösség tagja lehettem.
