2024. március 19., kedd

Szent Iván-nap a Tájházban

Koszorúkészítés, levendulabűbáj, almasütés és tűzugrás

Szent Iván napját és éjszakáját titkok és legendák lengték körül hosszú évszázadokon át. Ezt a nyárköszöntő, egészségvarázsló hiedelemvilágot elevenítették fel a hétvégén a topolyai Művelődési Ház szervezésében a Tájház udvarán immár kilencedik alkalommal.

A tűzgyújtás pillanatai (Herceg Elizabetta felvétele)

A tűzgyújtás pillanatai (Herceg Elizabetta felvétele)

A szombaton délután öt órakor kezdődő évadnyitó rendezvényen – hiszen a járványhelyzet miatt a hagyományos tavaszi Szent György-nap elmaradt – az érdeklődők több, a nyári napfordulóhoz fűződő népszokást ismertek meg.

A program résztvevői, főként kisgyerekek, de az őket kísérő szülők és nagyszülők is, különböző műhelymunkákon vehettek részt. A kislányok és az anyukák kora nyári virágokból koszorút készíthettek, a vegyészkedni kívánók a levendula különleges tulajdonságaival ismerkedhettek, emellett népdalokat, a naphoz főződő énekeket tanulhattak. A foglalkozásokat Crnkovity Edit, Kanyó Anikó, Kelemen Zsolt és Sihelnik Ágnes vezetették nagy odafigyeléssel és lelkesedéssel, ami a résztvevőkre is átragadt, sokan bekapcsolódtak a koszorúk készítésébe, a vegyészkedésbe, éneklésbe, volt, aki még táncra is perdült.

Szent Iván éjjelének népszokásai Európa-szerte többnyire a tűzhöz kapcsolódnak. A megrakott máglya körül Sihelnik Ágnes idézte fel a naphoz fűzűdő hiedelmeket. Elmondta, a tűzgyújtás a falvakon kívül, a mezőkön történt. Termékenységvarázsló és tisztító jellege volt. Elűzte a rosszat, a gonoszt, a sötétséget.

Nagy élmény volt a tűzugrás (Herceg Elizabetta felvétele)

Nagy élmény volt a tűzugrás (Herceg Elizabetta felvétele)

Az ekkor gyújtott tűzről azt tartották, hogy megvéd a köd, a jégeső és a dögvész ellen, elősegíti a jó termést. A szertartásos tűzugrásnak egészség- és szerelemvarázsló célzata is volt. A tűzbe szentiváni almát szórtak a meghalt gyermekek számára, akikre a túlvilágon Keresztelő Szent János, azaz Szent Iván visel gondot. Ez az alma gyógyította a torokbántalmakat is. A tüzet lányok gyújtották, háromszor megkerülték, vízzel meghintették, majd meggyújtották – így volt ez a Tájház udvarán is, miközben egy hosszú-hosszú alkalmi éneket énekeltek. Régen is sokszor órákon keresztül dalolták a párosító dalokat, innen a mondás, hogy hosszú, mint a szentiváni ének.

A program második felében, a tűzgyújtást és az almasütést követően a tűzugrást is kipróbálták a jelenlevők gyerekek, az elmaradhatatlan csokiszökőkút pedig a koronája lett a nyárköszöntő rendezvénynek.