2024. március 29., péntek
EGY GYAKORLÓ APA NEM MINDENNAPI MINDENNAPJAI

Itt a nyári szünet, de jöhetne már a suli

Júniusba léptünk, elkezdődött a meteorológiai nyár, de az idő olyan szeszélyes, mintha bolondos április lenne. A „suli” véget ért, az osztályzatokat lezárták, igaz a tanévnek még nincs hivatalosan vége. Azért tettem idézőjelek közé a sulit, mivel a rendkívüli állapot miatt mindenki csak távoktatáson vehetett részt, és ezt azért nem lehet azzal összehasonlítani, amikor a gyerekek reggel iskolába mennek, barátkoznak, tanulnak, nagyszünetben fogócskáznak vagy pékségbe járnak uzsonnáért. Katának és Márkinak hiányzik a suli, szeretnek eljárni, tanulni, barátkozni. Persze lehet barátkozni sulin kívül is, de az azért más, az iskolai közösség érzését nem adhatja vissza semmi. A bizonyítványok minden bizonnyal jóra sikeredtek, habár még nem osztották ki azokat, úgyhogy nem iszunk előre a medve bőrére. Előd újra visszatért régebbi rossz szokásához, hogy a második félév derekán „felenged”, és becsúszott egy-két hármas, aztán persze jöhetett a nagy hajrá. Ami most nem volt olyan egyszerű, mivel nehezebb egyeztetni a tanárokkal, mint amikor a suliban naponta találkoznak. Lényeg a lényeg: a szokásos izgulás, tanulás után sikerült a javítás, de a tanárnő azt mondta a nagyfiúnak, hogy ezt a nyolcadikban nem játsszák el újra.

Amióta befejeződtek a tévés órák és a tanító néni sem hívja a gyerekeket mindennap, a gyerekek áttértek a nyári üzemmódba, a kicsik néha 9-ig is alszanak, Elődnél a standard minimum 11, de ha megengedem neki, hogy éjjelezzen, akkor bizony délután egyig is meghúzza. Mivel nem kell korán kelni, hetente egyszer mozizunk este, ilyenkor apa pattogatott kukoricát készít, Előd kólát biztosít. Volt már a repertoáron gyermekfilm, családi film, sőt a Star Wars is.

A két kis mitugrász az utóbbi időben azzal szórakozik, hogy egymásnak mesét, történeteket olvasnak. Kata nagyon büszke a miniszegfűjére, a sárgarépájára, amit ő gyökereztetett. A szegfű valóban gyönyörű, rengeteg virág van rajta, és csakis Kata gondozza, persze néha odaszólok, ha éppenséggel tocsognak a vízben. Minden reggel az az első, hogy kimegy a teraszra, beleszagol, és megvizsgálja az új rügyeket, a virág szirmait stb. És így van Májki is az ő kedvenceivel, oda van a papagájaiért, mindennap simogatja, eteti, hintáztatja őket, és mesél nekik sokat, hátha valami ragad rájuk… Elődnek ilyen kedvencei nincsenek, hacsak a mobilját nem nevezem annak, mert szerintem lassan odanő a kezéhez. Na és nem utolsósorban, a nagyfiúnak van barátnője. Egy este odacsücsült mellém, és elmondta a nagy hírt… Hihetetlen érzés, mondhatom, amikor megtudod, hogy a fiadnak barátnője van, a büszkeségtől az örömig minden érzés átrobog rajtad. Aztán elgondolkodtam rajta, hogy nemrég még a vállamon csorgatta a nyálát, 14 év sitty-sutty elröppent, a bébiboy tinédzser lett, lassan majd borotválkozni is meg kell tanítani…