Az újvidéki Györe Ágnes életeleme a mozgás. A fiatal lány még tinédzser korában találkozott a cirkusz világával, és azóta szerelmese. És bár a cirkuszi világ más dimenziónak tűnhet, menekülésnek egy másik valóságba, Ági elvégezte az egyetemet Újvidéken, majd tanulmányait tovább folytatta Budapesten. Ezek alapján bátran állíthatjuk, hogy cirkusz ide vagy oda, Ági két lábbal áll a földön. És az már csak hab a tortán, hogy időnként gólyalábon.
Sok gyerek álmodozik arról, hogy egyszer majd cirkuszban dolgozhat: a levegőben ugrál, dacolva a gravitációval, és vadállatokon lovagol. Téged milyen út vezetett a porondra?
– Gyerekkoromtól művészi alkat és mozgékony voltam, ez indított el azon az úton, hogy autodidakta módon beletanuljak a cirkuszművészetbe. Tizenhét évesen a szabadkai Etnocamp kézműves táborban ismerkedtem meg a tűz- és az előadó-művészet fortélyaival. Ekkor még hobbi szinten tűzzsonglőrködtem. 2009 és 2014 között a Ludifico nevű újvidéki kortárs cirkuszszervezet tagja lettem. Ekkor kezdtem el valójában ismerkedni a cirkusz különböző ágaival, mint a gólyalábazás, partner akrobatika vagy légi akrobatika.
2013-ban a „vulkåi” művészeti stúdióban a társadalmi aktivizmus, a kísérleti videoprojekció, a cirkusz és a mozgás keresztezésén ügyködtem. Előadói tapasztalataimat tovább mélyítettem a Művészi, politikai és feminista performansz csapat tagjaként, amelyet Újvidéken a CK13 Ifjúsági Központ és az Ogledalo kezdeményezési központ szervezett. Mindez a középiskolai és egyetemi tanulmányaimmal párhuzamosan zajlott, ugyanis az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán pedagógusnak tanultam, majd diplomát szereztem. Egyetemi tanulmányaim vittek aztán tovább Budapestre, ott az Interkulturális Pedagógia és Pszichológia mesterképzésén szereztem még egy diplomát.
Hogy kapcsolódik össze a cirkusz a pedagógiával?
– Mindig tisztában voltam vele, hogy kell egy akadémikus diploma is, mert Szerbiában nincs artista képző. Enélkül sosem tudnék hivatalosan oktatni. Az sem titok számomra, hogy az artisták 40–50 év felett már kénytelenek mással foglalkozni – meg akartam alapozni a jövőmet, ezért jártam egyetemre.
Az egyetemen a szociális cirkusz témájú diplomamunkámmal sikeresen egyesítettem az akadémikus tevékenységemet a cirkuszi tapasztalatommal. Végül a különböző nemzetiségű és szociális hátterű fiataloknak a cirkuszfoglalkozásai miatt kerültem kapcsolatba a budapesti Inspirál Cirkuszközponttal és a Kreatív Kráter Kör nevű társulatommal.
Miért pont a pedagógiára esett a választásod?
– Ez volt a pszichológiához legközelebb álló szakma, melyre azonban sajnos nem vettek fel. Nagyon szeretek tanítani, workshopokat tartani, és ezért a megszerzett tudás hasznos. Budapesten aztán belekóstoltam az interkulturális pszichológiába, amely azt vizsgálja, hogyan lehet konfliktust kezelni, a különböző nemzetiségű és szociális hátterű gyerekeket összehangolni. A drámapedagógia is érdekel, munkásságom alatt ezt ötvöztem a szociális cirkusszal.
Artistának tartod magad?
– Nem nevezném magam annak, inkább cirkuszi mutatványos vagyok. Artisták azok, akiknek ilyen szakirányú végzettségük van. Én a szakmát magam tanultam.
Milyen adottságok kellenek ahhoz, hogy valaki cirkuszban dolgozhasson?
– Adottság terén szerintem csak a mozgás szeretete és az elhivatottság nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki itt dolgozhasson – minden más gyakorolható és fejleszthető. Előnyös fiatal korban kezdeni és artista képzőbe járni, de kellő kitartással autodidakta módon is megtanulható. A cirkuszművészet elképesztő munkabírással és nagy megpróbáltatással jár, ezért a gyakorlásban való rendszeresség, koncentráció, kitartás szükséges elsődlegesen a cirkuszi munkához.
Mióta vagy az Inspirál Cirkuszközpont tagja, és mi a feladatod náluk?
– 2017 és 2020 között voltam munkaviszonyban az Inspirál Cirkuszközpontban kulturális közfoglalkoztatási program keretében. Főleg programszervezői és marketinges feladatokat láttam el, de a jelmeztervezés és a jelmezkészítés is hozzám tartozott. A szezonális, házon belüli cirkuszművészeti rendezvények és az éves zsonglőrtalálkozók szervezéséért és lebonyolításáért feleltem. Ezenkívül a hely marketinges felületeit kezeltem elősegítve a hely népszerűsítését és az ott folyó tevékenységekről való tájékoztatást. Sajnos a COVID-19 miatt már nem vagyok alkalmazott, de örömmel tekintek vissza erre az időszakra, mert megtanulhattam, hogy mit jelent egy egyesületben, egy alternatív cirkuszi közösségben alkotni és dolgozni.
Milyen nagyobb fellépéseitek voltak?
– A Kreatív Kráter Kör társulatom mind tapasztalt mutatványosokból áll, akik három kontinens tizenkét országának színpadjain, utcáin és terein szerezték meg a szakmabéli tudást és nagyvilági modort. Magyarországon több előadásunk került közönség elé, ezek közül néhányra különösen büszkék vagyunk. Ilyen az idén született Budapesti Útikalauz Időutazóknak című cirkusz-színházi koprodukció, amely egy teltházas premiert tud maga mögött. 2018-ban lehetőséget kaptunk arra, hogy Afrika legnagyobb kulturális eseményén, a Calabar Carnival nemzetközi programjában léphessünk fel egy tánccirkuszi koprodukcióval. Említésre méltó még a Budapesten megrendezett Cirkeuropa nevű nemzetközi cirkusz szakmai fesztivál, itt egy Magyarországon addig ismeretlen technikát, a gólyalábas akrobatikát tártuk a közönség elé. Tavaly előadásainkkal szerepeltünk Magyarország összes nagyobb zenei fesztiválján, és ellátogattunk Szerbiába is a Malomfesztivál és a Dombos Fest fellépőjeiként.
Említetted, hogy a COVID-19 miatt már nem dolgozol a társulatnál. Gondolom, Vajdaságban sem léptek akkor már fel?
– A vírushelyzet miatt sajnos nem. A szabadtéri rendezvények elmaradása miatt kieső fellépéseink nehéz anyagi helyzetbe hozták a társulatot. Persze ennek is megvan a jó oldala: a több szabadidő lehetőséget nyitott a cirkuszi munkában való nagyobb elmélyülésre, a személyes és társulati fejlődésre egyaránt. Mivel a karanténidőszakot a társulat egy tanyán töltötte, tapasztalatokat szereztünk a kertművelésben is.
Mivel foglalkozol most, és mik a jövőbeli terveid?
– Mostanában sok szabadidőm van, ezért kertészkedéssel és gyógynövénygyűjtéssel töltöm a napjaimat. Jövőmet továbbra is az előadó-művészetben képzelem el, a következő éveket a társulat előadásainak és a személyes fejlődésnek szeretném szentelni. Élettérként pedig egy városon kívüli természetes, önellátó környezetet képzelek el.
Milyen sérüléseid voltak eddig?
– Eddigi legnagyobb sérülésem a porckopás volt a térdemben, a gólyalábazás miatt. Szerencsére teljesen felépültem.
És a többiek is hasonlóképp jól vannak?
– Igen, a hiedelmekkel ellentétben, a kollégák is mind túlélik ezt a szakmát.
