Amerika káoszban – az Egyesült Államokban kialakult helyzetet érzékeltetni próbáló hangzatos újságcímek között szerintünk a belgrádi Politikának ez a címe vitte el a pálmát. Arra már több példát találtunk, hogy egy-egy lap egyetlen mondatban megpróbálja összefoglalni, mi is történik. Íme három példa: „Az amerikai baloldal a zavargók oldalára állt a rendőrséggel szemben”. (Magyar Hírlap) „Tömeges és decentralizált mozgalom alakult ki Amerikában”. (Le Monde) „Ez az amerikai felkelés kezdete, mert a lázadás azok nyelve, akiknek a hangja nem hallatszik”. (New Yorker.)
Vitathatatlanul sajátos helyzet alakult ki. Mintegy 25 amerikai városban kijárási tilalmat rendeltek el, tucatnyi államban mozgosították a nemzetőrséget. Ismétlődő, mind hevesebb, nem egyszer randalirozássá, fosztogatássá, gyújtógatássá fajuló tüntetések söpörtek végig az országon. A mozgalmat látszólag az a szörnyű esett indította el, hogy egy rendőr a nyakára térdeléssel megölt egy afroamerikait. (Újabban ezt a kifejezést használják a néger helyett.) Külföldön is voltak rokonszerv-tüntetések, Londontól számos európai városon át az ausztráliai Brisbane-ig és Tokióig.
A történelem fintora, hogy a rendőrt Derek Chauvinnak hívják, tehát Napóleon egyik tábornokának, Nicolas Chauvinnak a nevét viseli, akinek nevéből a nemzeti gyűlöletet kifejező sovinizmus szó ered. Valójában ez a szörnyű eset csak a kirobbantó szikra volt, mert a mozgalom már régóta érlelődött, a lázadás már a levegőben lógott, éppen csak a szikra hiányzott. A Washington Post szerint egy újonnan alakult szervezet, az Antifa (az antifasizmusból), amelyet Donald Trump amerikai elnök terroristának nyilvánított, már régen készülődik.
Ez a nagyszabású mozgalom kellemetlen helyzetbe hozta az Egyesült Államokat, hisz éppen most tiltakozik a kínai rendőrség hongkongi túlkapásai ellen. Marija Zaharinova, az orosz külügyminisztérium szóvívője sietett is kijelenteni: „Amerika senkinek sem adhat leckét az emberi jogokból.” De különösen kellemetlen helyzetbe került az elnökválasztási kampány kellős közepén lévő Trump.
A kialakult helyzet ugyanis hihetetlen tevékenységre bírta. (Ő az első amerikai elnök, aki a Twitteren szerepel, és bőven él is vele: volt nap, amikor 126 üzenete volt.) Nemcsak fenyegetőzésével (olyan nyilatkozatokkal, mint az, hogy „ahol fosztogatás van, ott a lövöldözés kezdődik”) mérgesíti a helyzetet, hanem számos jelét adja, hogy nem is érti, mi történik.
Ezt a helyzetet nem csak Joe Biden, a demokraták elnökjelöltje használja ki ellene, hangsúlyozva: „Az amerikai hadsereget használja fel az amerikaiak ellen. Könnygázt és gumilövedéket vetett be békés tüntetők ellen. Egy fotó kedvérért.” Egymás után fordulnak ellene hívei is, azzal az indoklással, hogy „nehezen tudja kordában tartani érzelmeit”, „egyre összefüggéstelenebb”. De azzal a véleménnyel is, hogy „az ilyen kegyetlenkedés elleni tiltakozás jogos és szükségszerű”. A közvélemény-kutatás szerint a lakosság 55 százaléka nem ért egyet azzal, ahogy az elnök a kérdést kezeli, csak harmada hajlandó elfogadni.
Ez a performansz-fotó még 2016-ban készült a minnesotai kormányzó irodája előtt. A várost sokan már akkor (midőn egy rendőr lelőtte a fegyvertelen Philando Castile-t) Murderapolisnak keresztelték el (Fotó: Star Tribune via AP/Beta)
Az igazán szükségszerű feladat azonban az újságírónak és minden elemzőnek annak a megfejtése, mi váltotta ki azt a mozgalmat, amely ilyen hirtelenséggel nemcsak az Egyesült Államokban jelent meg, hanem végigsöpör az egész világon. A válaszadás-kísérletet azzal kell kezdeni, hogy náluk van egy állandóan jelenlévő és bármely pillanatban tiltakozást kiváltó helyzet. Mégpedig a fehér és a színesbőrű lakosság közti ellentét, amely napjainkban nem egyszer (2015-ben, 2016-ban és 2017-ben) váltott ki tiltakozáshullámot és zavargásokat. De azok eddig csak lokális jellegűek voltak.
Az afroamerikaiak (akiket csak az amerikai polgárháborúban Észak győzelme szabadított fel a rabszolgaság alól) eltérő arányban vannak jelen a városokban. (Washingtonban a lakosság 47 százalékát, a mostani mozgalom elindítójának számító Minneapolisban 18,6 százalékát teszi ki.) De mindenütt a városok szegényebb és veszélyesebb negyedeiben élnek. Mert a statisztika kimutatta, hogy egy átlagos fehér család átlag éves keresete 76 ezer dollár, a néger családok átlagkeresete viszont ennek felét sem éri el, évi 32 ezer dollár. A afroamerikaiak 32 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, a fehér lakosságnak viszont csak 6,5 százaléka jut erre a sorsra.
Ez az állapot önmagában robbanékony helyzetet teremt, most pedig még erre jöttek a kezdödő gazdasági pangással, majd a koronavírus-járvánnyal jelentkező csapások, amelyek nemcsak a színesbőrűeket sújtják, hanem elégedetlenséget és bizonytalanságot teremtenek a fehérek körében is. Az történt ugyanis, hogy az amerikai gazdaság lendülete már februárban megtört. Mert 2009 júniusától, 128 hónapon át azt tapasztalták, hogy a gazdaság állandóan növekszik. Erre jött a folyó év februárja, amikor a gazdaság visszaesett, jelezve, hogy a recesszió megkezdődött.
Minderre jött még a járvány. Az Egyesült Államok a legsúlyosabban érintett országgá vált. (Május végén, amikor a mozgalom csúcsosodott, az volt a helyzet, hogy mintegy 1,77 millió ember fertöződött és 103 781 halt meg.) A gazdaságot ért csapások miatt 35 millió ember vált munkanélkülivé. Ráadásul a betegség az afroamerikaiakat jobban sújtotta. A szegénység miatt jobban érezték a következményeket, lévén, hogy zömüknek nincs betegbiztosítása.
Hát ennyi nem elég, hogy a helyzet robbanékonnyá váljon, hogy az első szikrára robbanás következzen be?
Nyitókép: Ez a performansz-fotó még 2016-ban készült a minnesotai kormányzó irodája előtt. A várost sokan már akkor (midőn egy rendőr lelőtte a fegyvertelen Philando Castile-t) Murderapolisnak kereszt
