2024. április 20., szombat

MagyarZó Pistike messéi

A zősök a héten azon morfondíroztak, vajon kell-e vinni vasárnap maszkot a szavazásra.

– Én amondó vagyok, Tegyula, hogy biztos, ami biztos alapon, tegyük fel – javasolá amama.

– Ugyan már, Tematild! – tiltakoza atata. – Honnan tudják majd, hogy én éppen én vagyok, ha holmi Zorróként eltakarom az arcom?!

– Ne aggódjon, zomzéd, megtalálják a módját, hogy leellenőrizzék személyazonosságát – nyugtatá a fatert az éppen betoppanó Zacsek –, máskülönben pedig úgyis lefújják a mutatóujját azzal a lila szösszel, és csak egyszer szavazhat.

– És mi van akkor, ha kesztyűt is húzok?! – köté a zebet a karóhoz továbbra is az öreg.

– Igazad van, Tegyula – bólogata amama –, kesztyűben megyünk a választásokra, a városi buszban is kötelező!

– Naná! – kuncoga a Zacsek. – Olvasom a héten a buszban: kötelező a védőmaszk- és a kesztyűviselés, kérik az utasokat, hogy csak az ablak menti ülésekre üljenek, és tartsák egymás közt a távolságot. Ehhez képest, csak elvétve lehetett látni valakin maszkot a járműben, minden ülés foglalt volt, az egymáshoz zsúfolódott testektől pedig még állóhely sem igen maradt. Úgy tűnik, a zemberek nem nagyon tartanak már a vírustól.

– Elnézve a Crvena zvezda–Partizan focimeccsen a zurkolókat, aligha hiszem, hogy bárkit is különösebben foglalkoztatna az, ami miatt nem is olyan rég még hetekig mindannyian karanténban poshadtunk – fűzé hozzá atata.

– Pedig nem ártana óvatosabbnak lenni – figyelmeztete amama. – Azt írják a lapok, hogy az elmúlt időszakban volt néhány emlékezetes buli az országban, és az azokon jelenlévők egy része sajnos elkapta a koronavírust.

– Megkoronázták a zsúrkát! – jegyzé meg a fater.

– Jól jött volna nekik, ha a zokostelójukra fel van telepítve az „immunis” névre keresztelt olasz fejlesztésű applikáció, amely majd a jövőben állítólag jelzi, ha közeleg feléd egy koronavírusos egyén – magyaráza a Zacsek.

– Mit ki nem találnak?! – hüledeze amama. – De nem baj, ez hasznos dolog, főleg, hogy a zakemberek a koronavírus-járvány második hullámával fenyegetnek.

– A zanyósom is hallotta – mondá a Zacsek –, három napja már másról sem beszél.

– Biztos megijedt zegény – sajnálkoza amama.

– Ugyan! – legyinte a Zacsek. – Alig várja! Abban bízik, hogy ha lesz újra járvány, akkor megest kap száz eurót a két szép szeméért!

– Attól tartok, hogy ahhoz újabb választás is kellene – jegyzé meg rezignáltan atata. – Ahhoz pedig újabb kampány, és én arra lelkileg uopste nem vagyok felkészülve.

– Jaj, ha újabb koronavírus-járvány lesz, akkor ismét életbe lép majd a távoktatás, és megint nekem kell majd tanulnom a Pistivel?! – zúgolóda a muter.

– Na, hallja, zomzédasszony, a feleségemmel és sok más szülővel közösen lassan benyújthatják majd a fizetésigényt a zoktatásügyis Sárcsevitynek – kuncoga a Zacsek.

– Képzeletemben már hallom két jövőbeni magyar tanzékes beszélgetését – bohóckoda a fater.

– Mondd, te hol fejezted be a gimit? – kérdi az egyik.

– Hát hol fejeztem volna be, ott ahol te: a Pannon tévében!

– Remélem, akkor majd az osztálykirándulásra is elvisznek magukkal – ábrándoza az öreglány.

– Én azért nem értem, hogy ha szinte a teljes második félévben nem lehetett suliba járni, akkor most hogy lehet exkurzióra menni?! – gáncsoskoda atata.

– Biztos úgy vannak vele, zomzéd, hogy a zegészséges fejlődéshez a gyerekeknek szükségük van a közösségi élményre – elmélkede a Zacsek.

– Egy közösen írt matek írásbeli dolgozat is közösségi élmény – állhatatoskoda az öreg.

– Ne kötekedjél folyton mindennel, Tegyula – pisszenté le atatát amama. – Ha az emberek kirándulni vagy nyaralni szeretnének, akkor hadd menjenek!

– Felőlem aztán nyugodtan mehetnek, Tematild, ahová csak akarnak – így a fater –, igazából én csak a környezetet sajnálom.

– Mi köze a környezetnek mindehhez?! – kérdé meghökkenve az öreglány.

– Már hogyne lenne! – erősköde az öreg. – Emlékszel, zépen megmondtam, hogy ennek a nagy járványhisztinek a környezetünk issza majd meg a levét. Így is történt! Olvasom, hogy a tengerek teli vannak védőmaszkokkal és kesztyűkkel. Mert mindenki csak szanaszét hajigálja őket! Képzeld, gyanútlanul úszol, és jön feléd egy védőmaszk, te meg azt hiszed, hogy cápa!

– Még mindig jobb, zomzéd, mintha fordítva történik – gondola bele a Zacsek.

– Nem tudom, te hogy vagy velük, de nekem tök aranyosak, Tegyula, a strandokon egymástól elválasztva kialakított napozórészlegek, most már legalább senki sem lép a fejedre, amíg sütkérezel a napon – lelkendeze az öreglány.

– Ja, Tematild, pontosan olyanok, mint azok a kutyaólokra emlékeztető rémes irodaházak – bólogata a fater. – Akkor már inkább menjünk nyaralni Grönlandra, kiveszünk egy eszkimó iglut, ott biztos nincs tolongás.

– Az a te bajod, Tegyula – sértőde meg amama –, hogy teli vagy negatív gondolatokkal. Minden mögött valami átverést vagy veszélyt vélsz felfedezni, és nem bízol az emberekben! Nem árt, ha tudod, hogy a brit tudósok újabb kutatása azt mutatja, hogy a negatív gondolatok Alzheimer-kórhoz vezetnek! Még csak az hiányzik nekem, hogy elkezdj felejteni.

– Egy kaliforniai kutatás eredménye szerint pedig a boldogság ragadós – magyaráza a Zacsek –, vagyis a pozitív energia és a jókedv átvihető egyénről egyénre. Például, zomzéd, ha rámosolyog a kasszáslányra a sarki boltban, ő majd este a kávézóban szép baksist hagy a pincérnek, aki viszont otthon kellemesen meglepi a párját.

– Meg kell hagyni, zomzéd, hogy jól hangzik – hagyá meg az öreg –, ott hibádzik az egész, hogy az én mosolyomtól a boltos kisasszony még aligha tud bőkezűen adakozni a kávézóban.

– Hát, ha olyan fanyarul mosolyogsz rá, ahogy néha rám szoktál – csipkelőde amama –, akkor nem hogy nem ad borravalót a pincérnek, hanem inkább el sem megy otthonról!

– Tudod, drágám, az én mosolyom mindig a te irányomba kifejtett kedvességedet tükrözi – mondá mosolyogva a fater.

– Most egy házsártos némbernek akarsz beállítani?! – hörtyene fel a muter. – Pedig sosem teszem szóvá, ha a kollégáiddal elmész biliárdozni, holott itthon is akadna teendőd bőven! És azt sem róttam fel sosem, hogy hány romantikus filmről lemaradtam a focimérkőzéseid miatt! Meg…

– Lehet, hogy nem a legszerencsésebb volt a példa – próbálá menteni a helyzetet a Zacsek –, ez csak elméleti konstrukció.

– Kíméljen meg, zomzéd, a tudós emberek efféle elméleti konstrukcióitól – könyöröge atata –, általában azok is olyan árulkodók, mint a statisztikai kimutatások. Például ha négy napig székrekedésem van, utána pedig három napig hasmenésem, akkor statisztikailag nézve egész héten jó volt az emésztésem.

– De statisztikailag még az is megtörténhet – morfondíroza huncutul amama –, hogy egy kedvesen mosolygó fiatalember megy be a sarki boltba, és végül mindenki boldog lesz.

Amiről a Zacseknek a következő vicc jutott az eszébe.

Két barátnő beszélget.

– Rég láttalak – mondja az első. – Mi történt veled?

– Férjhez mentem egy jóképű fiatal férfihez – válaszolja a másik. – Neki volt pénze, nekem meg tapasztalatom.

– És hogy alakult a dolog?

– Elváltunk! Most nekem van pénzem, neki meg tapasztalata.

Pistike, pannon eszkimó