A zentai Mezei Erzsébetet grafikusművészként tartjuk számon, de a tudása és tevékenysége sokkal szerteágazóbb. Ha kell, kerámiát készít, ha úgy adódik, nemezből varázsol csodát, időnként alkotótábort szervez, vagy kiállításra invitálja művésztársait. Ezúttal egy új oldaláról ismerjük meg, azt az embert szeretném láttatni, akit az unokái iránti szeretete is alkotásra, valami új kipróbálására sarkall. Ezúttal babák születtek ebből az érzésből, művészi kivitelezésben.
Bármihez nyúlsz, abból valami igényes, egyedi, megismételhetetlen születik. Mi ösztönzött arra, hogy babákat készíts?
– Kislány koromtól fogva arra törekedtem, hogy ajándékba valami személyeset adjak, valamit, amit az én kezem alkotott. Régebben, míg a gyerekeim kicsik voltak, én készítettem nekik játékokat, majd amikor nagyobbak lettek, akkor kötöttem vagy varrtam nekik, de aztán valahogy kevesebb időm jutott erre, és elmaradt ez a szép szokás. Mindig hiányt éreztem ezzel kapcsolatban, és két éve karácsony előtt eldöntöttem, visszatérek ehhez a régi szokásomhoz, és az ünnepre már én készítettem valamit. Az jutott eszembe, hogy a három lányunokámnak babát fogok varrni, mindenkinek egyedit, és így tárult fel előttem a babavilág.
Miből, hogyan készülnek a babák, és hogy lett aztán belőlük több tucat?
– Azokból az anyagokból készült az első három baba is, meg utána a többi is, amit idehaza találtam. Volt egy nyers színű velúrkabátom, amelyet már majdnem a szemétbe dobtam, de valamiért mégis megtartottam, és most az nagyon jól jött. Túrtam a szekrényben, és régi pulóvereket találtam, különféle szövetekre, virágos, kockás, tirkitarka anyagokra bukkantam, és azokat kombinálom. Egy nyers színű gyapjúmellény is előkerült így, és azt fejtegetem a babák hajának, régi csipkéket használok fel, meg időnként a turkálókban is keresgélek. A babák szeméhez gyöngyöt használok, gombokkal és egyéb apróságokkal díszítem a ruhákat. Egyik baba adja a másikat. Amikor elkészülök eggyel, a fejemben már ott a másik, a harmadik. Két éve karácsonyra készült el tehát az első három baba, és aztán húsvétra is azt kaptak a lányok, sőt a fiúunokáim is, csak nekik fiús változatban. A lányoknak hercegnős babákat álmodtam meg, a fiúknak horgászos, farmernadrágos, poncsós fiúbabákat, és mindenki nagyon örült nekik.
Mikor van időd babát varrni?
– Csak este varrom őket, kikapcsolódásként. Tévézés közben én mindig tevékenykedtem, régebben kötöttem, most meg a babákat készítem. Most már úgy csinálom, hogy előre elkészítek több kezet, lábat, fejet meg az egész testet, és utána jön a legizgalmasabb rész, az öltöztetés, a hajkészítés, a díszítés. A ruháikat rávarrom a testükre, tehát ezek nem öltöztethető babák, de attól lehet velük játszani. Élvezettel válogatom össze a viseletükhöz a színeket, nagyon szeretem a fehéret meg úgy egyáltalán a világos színeket, sokszor ráakadok egy anyagra, és az ihlet meg. Leginkább el is nevezem őket. Az első három babát igyekeztem egyformára készíteni, és csak abban különböztek egymástól, hogy más-más színű lett a gallérjuk. A rózsaszín galléros Rózsa, a sárga Sári, a türkizkék gallérosnak pedig nem tudtuk kitalálni a nevét.
A babavarrás hogyan fér meg a grafika-, a kerámiakészítés és a többi tevékenység mellett?
– A képzőművészetet nem lehet bezárni egyetlen utcába. Aki a kezével alkot, az nem elégszik meg egyetlen dologgal, mert jól tudja, hogy ami az eszébe jut, amit megálmodik, azt meg is tudja valósítani. Én sokszor előre tudom, mit fogok csinálni, és arra készülök. A karantén előtt például egy 25 lapból álló hidegtűsorozatot készítettem, de én arra tervszerűen készültem. Mindent előre begyűjtöttem hozzá, és az időmet is úgy osztottam, hogy akkor azokat a heteket arra szántam. Három éve mindenem megvolt már hozzá, csak a megfelelő időt kellett megtalálni. Az utóbbi egy hónapban kilenc kisebb festményt festettem kombinált technikával, van rajta akvarell is, tus is. A festés is pár éves történet nálam. Régebben nem festettem akrillal, de egy törökországi alkotótáborban elém tették, és nem volt más választásom. Ott volt a vászon, a festékek, és azt mondták, a tenger a téma, lehet alkotni. Szeretem a kihívásokat, és ez is egy volt a sok közül. Egyébként még a grafikán belül is sok olyan technika van, amit még csak most tervezek kipróbálni, csak rá kell hangolódni, meg kell hozzá teremteni a feltételeket, vagyis készülni kell rá. Ha éppen nemezelni akarok, ha kerámiázni szeretnék, azt is megtervezem, hiszen ezeknek mind van anyagszükségletük, időigényesek is, és tudni kell, mit szeretnénk létrehozni. A babavarrás egészen más, az kimondottan kikapcsolódás, esti szórakozás, ami egy tanulási folyamat is, hiszen én magam találom ki és tapasztalom ki, mit hogyan érdemes csinálni. Rájöttem, hogy ahhoz, hogy ne legyen lapos hátul a fejük, vagyis hogy a hajuk ne lapuljon rá a fejükre, kell egy pótfejszerűség hátra, hogy szükség van egy kis belső merevítésre ahhoz, hogy a fejét tartani tudja, arra is rá kellett jönni, mennyire kell őket vatelinnel kitömni, hogy szépen nézzenek ki, mozgathatók legyenek. Meg kellett tehát találni a saját utamat a babákhoz is, mint minden máshoz.
Miért kapták a babáid a Bözsi babák nevet?
– Bözsi babák néven lehet megtalálni őket a Facebookon, és az oldal keresztanyja Murádin Lovász Noémi kolozsvári fiatal képzőművésznő, aki 2019 novemberében már másodízben volt Zentán a X. Nemzetközi Művészeti Műhely vendége. Ahogy minden évben, akkor is nálam a padlásgalérián barátkoztunk, megmutattam a vendégeimnek a babákat, és mivel már elég sok volt készen, szóba került az értékesítésük ötlete és erre a célra egy Facebook-oldal létrehozásának lehetősége is. Ekkor adta Noémi a Bözsi babák nevet az oldalnak, ami nekem is megtetszett. Végül az oldal csak hónapok múlva jött létre, de a nevet megjegyeztem. Feltételezem, hogy Noéminek az Erzsébet névről jutott eszébe ez az elnevezés, mivel az Erzsébeteket régen sokszor Bözsinek becézték. Egyébként a babáknak saját nevük is van, hogy tudni lehessen, épp melyikről van szó.
Már többször beszéltünk róla, hogy mindig sorozatban gondolkodsz. A babáknál is így van?
– Semmiből sem tudok egyet csinálni, hiszen mindig az adott munka magával hozza a következő darabot, az meg az utána következőt, és így tovább. Ebben az esetben sem tudok elvonatkoztatni a sorozatoktól, ahogy készítem őket, úgy ötlik fel bennem, hogy lehetne egy jeanses sorozat, hercegnős, királylányos vagy fiúbaba-sorozat, de még nem tartok ott. Mintegy harminc babát készítettem el ez alatt a másfél év alatt, és egyelőre élvezem ezt a sokszínűséget, változatosságot, és ösztönzőleg hat rám, hogy az unokáim olyan nagyon örülnek nekik.
