A könyv a legjobb barát – állítja a közmondás; az olvasás pedig az információs műveltség egyik alappillére. Sajnos egyre kevesebben vannak a rendszeresen olvasó emberek, iskolai berkekben pedig azt tapasztaljuk, hogy egyre hanyatlik az olvasási kedv, egyre többen vannak azok, akik hallás után tanulnak. Lassan már a tankönyvet sem veszik a kezükbe, hogy a szépirodalmi művekről ne is beszéljünk. Mind többen és többen vannak, akik a digitális eszközök, számítógép, táblagép, okostelefon, tévé és más képernyők rabjai. Amikor a könyvek olvasásáról van szó, gondban vannak a tanítók, tanárok, valamint a szülők zöme is, mert óriási erőfeszítésbe kerül rávenniük a felcseperedő generációkat, hogy kezükbe vegyék az olvasnivalót, és ezt szívesen tegyék.
Egyesek azon az állásponton vannak, hogy ha valamit a gyerek nem szívesen csinál, vagy éppen nem megy neki, nem kell erőltetni. Az én véleményem ellentétes ezzel. Az olvasás, az írás és ezekkel együtt a beszéd képessége is nagyon fontos kommunikációs képességek. Szükségesek az ember életében, és bármennyire is nehéz, nem szabad föladni, ráhagyni a gyerekre, hogy ha nem megy neki, ne is csinálja, ha nem szeret olvasni, ne tegye.
De miért is olyan fontos a beszéd és az olvasás? Egyebek között azért, mert a mai modern világban ahhoz, hogy valaki eredményes legyen, könnyedén vegye az iskoláztatás lépcsőfokait, megfelelően fejlettnek kell lennie nála a beszédnek, az olvasásnak és az írásnak. Ez a három képesség valójában az iskolai tanulás és eredményesség alapfeltétele. Az olvasás és az írás lényeges tényezőt jelentenek a tanulást illetően, mert lehetővé teszik a tanulóknak az önálló munkát, a gondolkodást, a tanulást és a problémamegoldást. Az írás, az olvasás a beszéddel együtt kommunikációs képességek, amelyek nélkül nem funkcionálnak a megismerési képességek sem: az információ felfogása, feldolgozása, a percepció, a memória és a gondolkodás. Közismert tény, hogy aki nem érti a hallott vagy olvasott információt, annak korlátozottak a megismerési lehetőségei. Hogy mennyire fontos az olvasás, bizonyítja az a tény is, hogy nem egy kutatás folyik különböző tudományterületeken, így a pszicholingvisztika, neuropszichológia, idegtudományok és a modern agykutatás is azon tevékenykednek, hogy föltérképezzék az alapvető kognitív agyi rendszereket és folyamatokat, amelyekre az olvasás támaszkodik.
Különböző elméletek születtek az olvasással kapcsolatosan, de hogy könnyebben megértsük fontosságát és felépítését, képzeljük el, hogy a kommunikációs képességek sajátos hierarchiát alkotnak. A beszéd és vele együtt a beszédértés, az olvasás és az írás képessége az elsajátításuk folyamatában – és később is – egymásra épülnek. Emiatt fontos, hogy minden téren az alapok eléggé szilárdak és begyakoroltak legyenek, hogy utána ezekre a szilárd alapokra ugyanígy stabilan ráépüljön a többi képesség, a maguk sorrendjében. Fontos, hogy a beszéd és a kifejezőkészség jó legyen, mert erre épül rá az olvasás elsajátítása, amelyre pedig az íráskészség épül. Az olvasási képesség alapszintje a technikájának az elsajátítása, jelrendszerének ismerete és a betűsorok hangsorrá alakításának képessége. Emiatt fontos például az első osztályban elsajátítani az olvasás technikáját, mert ha ez nincs meg, akkor nem épül fel megfelelően a többi szint. Ezt követi a megértő olvasás szintje, amikor is érti a szövegben szereplő fogalmak jelentését, a közölt összefüggéseket, különbséget tud tenni a lényeges és lényegtelen megállapítások között, és következtetéseket is le tud vonni. A megértő olvasás a fejlett olvasástechnikán alapszik, ugyanakkor vissza is hat rá, mert a megértett szöveget jobban tudjuk olvasni. Ahhoz, hogy valaki eredményes legyen a tanulásban, legalább a megértő olvasás szintjére kell jutnia. Ezt úgy lehet elérni, hogy a gyerek begyakorolja az olvasás technikáját, ami persze csak olvasás útján érhető el, valamint azzal, hogy ellenőrzésként elmondatjuk vele a szöveg tartalmát. Rákérdezünk, hogy miről is szól az, amit elolvasott, vagy kérdéseket teszünk fel neki azzal kapcsolatosan. A megértő olvasás szintje után a kritikai olvasás szintje következik, amelyet az alkotó kreatív olvasás követ. A hierarchia legmagasabb szintje az esztétikai olvasás szintje.
Az olvasás technikája tehát csak olvasás útján fejleszthető, ezért a pedagógusoknak és a szülőknek is biztosítaniuk kell a fejlődési feltételeket, ami ez esetben a könyvvel, az írott szöveggel való kapcsolatot jelenti. Fontos, hogy a gyereknek már kicsi korától kezdve legyen könyve, hogy a szülő, nagyszülő, olvasson neki, meséljen. Jó példát mutatva ő maga is rendszeresen és szívesen olvasson. Legyen olyan időszak a családban, amikor a tévé, a számítógép képernyője elsötétül, és ezt az időt a családtagok, ki-ki a maga könyvével, olvasmányával a kezében töltse el.
Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az olvasás javítja a koncentrációt, fejleszti a memóriát, bővíti a szókincset, magabiztossá teszi az egyént társalgási helyzetben, és még sorolhatnánk jótékony hatásait.
