A járvány okozta gazdasági károk kivédése – az életek megóvása mellett – minden bizonnyal a legfontosabb feladatnak tekinthető ezekben az időkben. Annak érdekében, hogy a hosszú távú gazdasági károk elkerülhetők, vagy legalábbis mérsékelhetők legyenek, az állam megtette a megfelelő intézkedéseket.
Nagyon fontos a jelenlegi helyzetben egészséges szinten tartani a kereslet és a kínálat arányát a leginkább fontos területeken. Az árak nem szabadultak el, az árfolyam is stabil, így nem várható, hogy rövidebb távon beárazódna a piacra öntött „ingyenpénz” az inflációba.
A pénzbőség önmagában eléggé kockázatos beavatkozás a piac működésébe, de az eddigi tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy ennek híján a válságok sokkal jobban elhúzódnak, és súlyosabb következményekkel is járnak.
A mostani helyzetben érdekes megfigyelni, hogy itthoni körülmények között és világszerte, milyen eszközöket vetnek be a járvány okozta gazdasági megrázkódtatások hatásainak enyhítése érdekében. Azt is mondhatnánk, hogy élesben, embereken tesztelik most, hogy a monetáris politika határait mekkora mértékben lehet kiterjeszteni a gazdaság támogatása érdekében. Az amerikai monetáris politika mozgástere közismerten sokkal nagyobb, mint a kis országoké, de nyilván, hogy egy világpénzzel rendelkező ország jegybankja sem mehet a végletekig. Van gond ott is bőven, miközben a közelgő elnökválasztásokon Trumpnak eredményeket kell felmutatni, ha azt szeretné, hogy újraválasszák.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, azaz a Federal Reserve esetében a negatív kamatok tényleges korlátnak tűnhetnek. A jelenlegi helyzetben nagy szükség van arra, hogy a pénzügyi források a lehető leggyorsabban eljussanak oda, ahol a leginkább szükség van rájuk. Orvosi hasonlattal élve arra kell ügyelni, hogy a vérkeringés megmaradjon egy minimális szinten, és garantálni kell minden szerv megfelelő „vérellátását”, mert egyébként elhalnak a szövetek, és ha ez elhatalmasodik, az egész szervezet „lélegeztetőgépre” kerülhet.
CÉLOK ÉS PRIORITÁSOK
A mostanihoz hasonló helyzetben a fiskális expanziónak több célt kell szolgálnia. A magánszemélyeket, azon keresztül a háztartásokat, tehát úgymond a családi költségvetéseket kell segíteni.
A pénznyomtatásnak lehet közvetlen inflációs hatása, s ezt a múlt század végén itt is megtapasztalhattuk a hiperinflációs időszakban. A hatás azonban nem egyértelmű. Erősen függ attól, hogy milyen társadalmi rétegeknek és milyen időszakban juttat friss tőkét az adott kormány. Gyakorlati tapasztalatok mutatják, hogy egyáltalán nem törvényszerű, hogy a frissen nyomtatott pénz valóban mindig árfelhajtó hatással jár. Van, hogy éppen az árstabilitást tudja elősegíteni a verseny fenntartásán keresztül. A pénz serkenti a gazdaság „vérkeringését”, különösen olyan helyzetekben, amikor egy-egy szektort érint komolyabb válság, és a tőkeinjekció elmaradása esetén több nagyobb szereplő is csődbe jutna.
A jól időzített és a helyesen kiválasztott célközönségnek juttatott források inflációs hatása csekély vagy akár nulla is lehet. A különféle mentőcsomagok, kamatmentes hitelek vagy a bérkiegészítés ilyenkor indokolt lehet, és nem jár együtt súlyos inflációt gerjesztő hatásokkal. Főleg igaz ez, ha a termelői kapacitások továbbra is rendelkezésre állnak. Más eset, ha például háborúban, embargós helyzetben vagy természeti katasztrófák következtében a kapacitások megsemmisülnek és lényegében a kínálati oldalon nincs mit felkínálni, áruhiány jelentkezik, miközben a vásárlóknál meg ott van a pénz, ami emiatt elértéktelenedik.
HELIKOPTERPÉNZ
A koronavírus okozta válság következményeinek enyhítésére sokan olyan válságkezelési javaslatokkal állnak elő, amiket a korábban rendre figyelmen kívül hagyott vagy jobb esetben periférikus hozzáállásként kezelt modern monetáris elmélet képviselőinek tulajdonítanak. Ilyen a „helikopterpénz” javaslat, amikor pénzt osztanak a lakosság egyes rétegeinek, illetve leginkább mindenki kap belőle. A neve is innen ered, tehát mintha csak a pénzt helikopterből szórnák, az embereknek csak le kell nyúlni érte. Hasonlóan a most nálunk alkalmazott megoldáshoz, hogy minden felnőtt állampolgár 100 eurót kapott, ha igényelte az ilyen támogatást. Eredetileg Milton Friedman, a monetarizmus atyjának tekintett közgazdász, Reagan elnök tanácsadója használta a kifejezést, és foglalkozott a témakörrel, de az infláció okainak magyarázatára összpontosított. Azt is tudni kell, hogy a „helikopteres” megoldással normál körülmények között a kormányok nem szoktak élni.
Amennyiben ugyanis nem kell „piacról” finanszírozni a kiosztott pénz okozta költségvetési hiányt, akkor nem marad semmilyen korlát a politikusok potenciálisan korlátlan költekezési vágyával szemben. Hosszú távon ez súlyos problémákhoz vezethet, de „ügyes manőverezéssel” a problémák egy részét is kezelni lehet. Sok függ azonban attól is, hogy a világgazdaságban milyen folyamatok zajlanak, milyen trendek válnak uralkodóvá a jövőben.
