2024. március 29., péntek

Tárogatóval adózva Trianon emlékének

Baráth László alkalmi összeállítását hallgathatták meg az érdeklődők Zentán

Csütörtökön délután a zentai Lisieux-i Kis Szent Teréz-templomban Baráth László tárogatóművész alkalmi zenei összeállítását hallgathattuk meg.

A Lisieux-i Kis Szent Teréz-templomban együtt emlékeztek a zentaiak (Szögi Csaba felvétele)

A Lisieux-i Kis Szent Teréz-templomban együtt emlékeztek a zentaiak (Szögi Csaba felvétele)

A művész előadásában közismert katonadalok hangzottak el. A koncert apropóját az adta, hogy a magyarországi Rákóczi Tárogatóegyesület sajátos kezdeményezést indított útjára a nemzeti összetartozás napja alkalmából: az egyesület felhívására a Kárpát-medence minden részén, ahol tárogatósok élnek, június 4-én egy-egy ilyen rendhagyó, a magyar összefogást hirdető zenei eseményre került sor.

Baráth László az esemény előtt nyilatkozott lapunknak az érzéseiről Trianonnal kapcsolatban, valamint az egyedi kezdeményezésről. Elmondta, a harmadik generációhoz tartozik a békeszerződést követően, így még emlékszik a történetekre, amelyeket az édesapjától hallott a nagyapjáról, aki az olasz fronton súlyosan megsebesült. A háborúból hazatérve emberileg többé nem tudott magához térni a testi és lelki sokktól. A művész úr úgy véli, nincs olyan magyar család, amely valamilyen módon ne lenne érintett az első világháború történései, illetve az azt lezáró igazságtalan békediktátum által, amely mind a mai napig friss sebként ég a lelkekben, a nemzetben.

Baráth László hozzátette, ő amolyan „végvári vitézként”, az anyaországtól elszakadt sarjként próbál minderről megemlékezni. Így adja tovább a fiának, majdan pedig az unokáinak is. A százéves évforduló alkalmával úgy döntött, szeretne tenni egy cseppnyit a tengerbe, és a tárogatószövetség felkérésére kiáll a zentaiak elé, hogy eljátsszon néhány történelmi dalt. Mint mondta, úgy érzi, ez az ő lelkének is gyógyír, amivel adózunk egy kicsit az őseinknek, hogy megmaradjon Trianon emléke, hiszen talán ez az egyetlen dolog, amit tovább lehet adni az elkövetkező generációknak – a megemlékezés tesz bennünket emberré, hiszen egyedüliek vagyunk Európában abból a szempontból, hogy országunk önmagával határos, kétharmadát jogtalanul elvették, és mindent számlát a magyaroknak nyújtottak be az első világégést követően – tulajdonképpen ez vezetett a második világháborúhoz is, és a mai napig csak tetézzük a gondokat. Egyetlen többnemzetiségű országból lett nagyon sok, ezek a problémák pedig máig sincsenek megoldva – fejtette ki Baráth László.