Tóthfaluban, a Délvidék legnagyobb turulszobra előtt tartottak megemlékezést tegnap délután fél ötkor a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulóján.
Az összejövetelen a helybeli Csillagok zenekar tagjai is felléptek (Jenei Klementina felvétele)
A templomkertben nagy királyaink szobrainak ölelésében és a templom árnyékában dobbant egyszerre a maroknyi magyar szív, a legkisebbektől a legidősebbekig mindenki együtt emlékezett arra a napra, és az elhangzott énekek, versek meg beszédek is azt erősítették, hogy akármilyenek is a körülmények, a fontos az, hogy mit érzünk legbelül. Amit csendben el kell tűrni, néha kiszakad a lélekből, és még erősebben kel szárnyra az érzés, amely felülír mindent. Nyugtatjuk, temetjük, vigyázunk rá, olykor dacosan, máskor békésen, de nem feledve azt, ami egy tőről fakad, és ami egy álomra serkent.
A helyi Szabó Dénes Egyesület szervezésében lezajlott megemlékezéskor Utasi Jenő atya megszentelte a szobrot, amelyen a résztvevők koszorúi színesedtek. A plébános szerint a lényeg az összetartozás fogalmában van.
– A száz év alatt ezt a napot és ezt a szerződést gyásznapnak és traumának nevezték, de az összetartozás fogalma talán feloldja ezt a görcsöt és traumát. Az utóbbi tíz évben tapasztalhatjuk nemzetünk fejlődését, kulturális, oktatási, egyházi vonatkozásban is, ami az embert reménnyel tölti el – fogalmazott Utasi Jenő atya, aki nem feledve ugyan a régmúlt eseményeit, a megkapaszkodást sugallta beszédében, ami az egész falu lelkületét áthatja, és amit érezni is lehetett ott, ahol nem egy távolabbról érkező hazatérő volt, akik a magyarság ki nem hunyó parazsát ott lobbantották lángra, belül a szívükben.
A mártír pap nevét viselő egyesület elnöke, Faragó Zoltán minden évben a turulszobornál emlékezik meg a helyi gyerekekkel és felnőttekkel együtt, és elmondása szerint úgy érzi, olyan, mintha minden évben temetésre kellene menni június 4-én.
– A békediktátum százéves évfordulója, a határok meghúzása jelentős okot ad a megemlékezésre, hiszen magyarságunk okán ez is hozzátartozik a múltunkhoz, és most már van is rá lehetőség. Olyan égbekiáltó igazságtalanság történt velünk, ami mellett egy jóérzésű ember nem mehet el szó nélkül. Voltak olyan idők, amikor nem lehetett megemlékezni, szerencsére az utóbbi években már van rá lehetőség. A centenáriumi megemlékezés szerte a világon a magyarság számára nagyon fontos, hiszen lehetőséget ad arra is, hogy a múltból erőt merítve szebb, jobb jövőt építsünk. Trianon volt és van, mindannak ellenére, hogy az országaink vezetői törekszenek rá, hogy enyhítsék a fájdalmat, ami mostanában érződik is, és ezáltal most talán könnyebb itt magyarnak lenni – foglalta össze Faragó Zoltán.
A műsorban fellépő helyi és vendég előadók a magyarságról énekeltek és szavaltak, a koszorúzás és a Himnusz felhangzása után pedig a tóthfalui templom harangja marasztalta és engedte útjára az összetartozókat, akik lelkükben vitték haza az érzést.
