Íratlan törvény volt évszázadokon át, hogy a római pápa nem hagyja el az Örök várost. Aki látni szerette volna az egyházfőt, annak bizony Itáliáig kellett gyalogolnia. VI. Pál volt az első pápa, aki megválasztása után kilencszer is átlépte Olaszország határait. De az igazi zarándok pápa a ma már szent II. János Pál lett, aki péteri szolgálata alatt 104 apostoli útja során 129 ország földjére lépett – 1.160.000 km-t megtéve. 822 napot, vagyis két év és három hónapnyit töltött a Vatikánon kívül. Ellátogatott minden olyan országba, ahol szerette volna meglátogatni híveit és meg is hívták, egyedül Kína nem látta vendégül. Születésének centenáriumán néhány érdekes történettel tisztelgünk Szent II. János Pál pápa előtt.
Nem kis meglepetést okozott megválasztása 1978. október 16-án. Egy lengyelországi, szinte ismeretlen, 11 éves bíborosi múlttal rendelkező és ugyanennyi nyelven beszélő, mosolygós ember lépett a Szent Péter-bazilika lodzsájára. Kelet-Európa első pápája lett, 455 év után az első nem olasz származású egyházfő. Megválasztását állítólag nagymértékben a német bíborosok segítették elő. A hírek szerint a több mint száztíz bíborosból csak hét nem őrá szavazott.
Pápává választása után nem elégedett meg azzal, hogy Vatikánvárosból kormányozza egyházát. Együtt akart élni velünk, ezért jött el hozzánk, saját anyanyelvünkön szólított meg, bátorított bennünket. Beszédeit indulás előtt mindig lefordíttatta az idegen ország nyelvére. Ma is beleremegek, amikor felidézem emlékeimben a pécsi Dicsértessék a Jézus Krisztust vagy az eszéki Hvaljen Isust. Amíg egészsége megengedte, a repülőtér betonjára borulva mindig csókkal köszöntötte a vendéglátó földet, jelezve, hogy otthon érzi magát. Egy szeretett volna lenni közülünk, egy a hívek sokaságából, nem pedig egy elérhetetlen egyházi méltóság.
Egyik legkorábbi érdekes utazása, amelyet gyakran emlegetett, még szeretett hazájában esett meg vele. Krakkó bíborosaként egy szomszédos városba ment misézni, ám hazafelé tartva meghibásodott az autója. Vojtyla civil ruhában, gyalog folytatta útját. Megállt mellette egy autós, és felvette. Amikor bemutatkoztak egymásnak, és Karol atya azt mondta, hogy ő Krakkó főpásztora, a sofőr jót nevetett: Ha maga püspök, akkor én vagyok a római pápa. Mire hazaért, asztalán várta a meghívó a pápaválasztási konklávéra.
Az utazás végül több mint negyed évszázadig tartott, amivel a harmadik leghosszabb ideig regnáló katolikus egyházfő lett. Pápasága alatt kilencszer járt hazájában, Magyarországon két ízben, de az elszórt igék a fekete kontinensen hozták meg a legtöbb gyümölcsöt. Egyháztörténészek szerint pápasága alatt 100 millióan keresztelkedtek meg Afrikában. De a Rio de Janeiró-i 200.000 főt befogadó Maracana stadion is tele volt, amikor szentmisét mutatott be benne. Egyik lengyelországi látogatása alkalmával csaknem hárommillióan vettek részt a misén, ezzel ez lett a történelem legtöbb ember előtt megtartott miséje.
Nevéhez és tetteihez számos rekord fűződik, és sok mindenben ő volt az első. Összes elődje pápai trónuson vitette magát, ő szakított a hagyománnyal, és pápamobillal közlekedett. Az első pápa volt, aki nyitott Ferrariban kocsikázott, és napszemüveget is viselt. Elsőként lépett be pápaként zsinagógába 1986-ban és mecsetbe 2001-ben. Zsidó rabbik jelenlétében levelet helyezett el a jeruzsálemi Siratófalban (a zsidók bűnbánati helyén). A levélben bocsánatot kért a keresztények és a katolikus egyház zsidóellenes tetteiért, később pedig bocsánatot kért a világtól is a kereszténység bűneiért. A világi emberek szerint legnagyobb tette a kommunizmus megbuktatásában játszott szerepe volt Közép- és Kelet-Európában. Ő viszont azt tartotta legfőbb feladatának, hogy egyesítse a II. világháborúban kettészakadt világot, kibékítse a keresztényeket és a többi vallás képviselőit. 1996-ban Pannonhalmán találkoznia kellett volna Alekszij moszkvai pátriárkával, ám a történelmi találkozóra nem került sor. II. János Pál sohasem találkozott az ortodox egyház fejével. Később Assziszibe hívta a világ vezető vallásainak képviselőit, hogy bebizonyítsa: megérett a helyzet a vallásközi párbeszédre.
Számos érzékeny témában kellett állást foglalnia és irányt mutatnia. Egész életében nyíltan küzdött az abortusz, a kegyes halál, a klónozás ellen és a papi nőtlenség mellett. Az évek során egyre határozottabban lépett fel a békéért. Hirosimában azt mondta, hogy a XX. század technikai fejlettsége miatt többé nem beszélhetünk igazságos háborúról. Több mint ötvenszer emelte fel szavát az iraki háború ellen. Élete nagy álma volt, hogy békét teremtsen a világban. Mikor látta, hogy ez csak illúzió lehet, beérte volna a keresztény egység megteremtésével is. Százada legnagyobb békemisszionáriusának tartják. A nagy békeharcost többször jelölték Nobel-díjra, de sosem kapta meg. Mint minden nagy ember, ő is több merénylet célpontja volt. Az elsőt a Fülöp-szigeteken meghiúsították, de Mehmet Ali Agca lövései 1981-ben célba találtak.
2005. április 2-án bekövetkezett halálával is számos rekordot átírt. Legalább egymillió lengyel zarándok indult Rómába, hogy lerója kegyeletét előtte, a lengyel delegáció vitt egy marék hazai földet. Ravatala előtt percenként háromszázan haladtak el. Temetésén 2000 politikus, valamint 600 egyházi méltóság volt jelen, és tízezren tudósítottak róla, így a nép pápája földi útjának utolsó percei mindenkihez eljutottak szerte a nagyvilágban, csakúgy, mint boldoggá és szentté avatási ünnepe is.
