A járvány közbeszólt, a versenyek sorozatosan elmaradtak, de a szezon végül is beindult, csak éppen a versenynaptár módosult. A múlt heti egyéni versennyel ellentétben a hétvégén megtartott járeki pontyfogón kéttagú csapatok vívtak 35 órás versenyt. Csapattársammal, Simon Csabával a már bevált csalikat választottunk, három különböző ízvilággal. Jelentősebb mennyiséget a tigrismogyorós bojliból készítettük, de volt nálunk 1-2 kiló eper-hal ízesítésű és fűszeres is.
Döcögősen indult a verseny, az időjárás nem kedvezett a horgászoknak és a halak kapókedvére sem volt jó hatással. Óránként váltották egymást a szakadő eső, az erős napsütés és az éles szél. Úgy terveztük, hogy nagyobb mennyiségű etetéssel a szektorunk közepébe csaljuk a termetesebb halakat, bár a halak zöme a túlpart hűvösét részesítette előnyben. Mi végig kitartottunk tervünk mellett, és folyamatosan etettük a horgászhely közepét.
Akik partközelben horgásztak, több halat fogtak, de ezek átlagsúlya legfeljebb öt kiló körül alakult. Késő délutánig kellett várnunk, hogy nagytestű pontyot akasztjunk, de fontos volt, hogy ez a hal az etésről jelentkezett. Aztán leszállt az éj, és kisimult a víz. A halak meg jöttek, jöttek... A reggeli mérésnél tizenegy darab halat mérlegeltünk. A kitartás meghozta gyümölcsét.
A verseny végéig továbbra is ütemesen jöttek a pontyok meg az amurok. Lefújáskor 204 kiló összfogással büszkélkedhettünk. Legnagyobb vetélytársaink csak egy hallal fogtak kevesebbet, de lényegesen kisebb átlagsúllyal. Utcahosszal nyertük meg a verseny, a második helyezett csapatra 40, a harmadikra pedig 80 kilót vertünk rá.
Ennél azonban fontosabb volt az a fantaszikus érzés, amikor az előre kiterveltet sikerül keresztülvinni. Ráadásul saját fejlesztésű csalikészlettel. A sorozatosan következő színvonalas nemzetközi versenyek előtt ígéretes idénykezdés.
