2024. március 29., péntek

Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek”

„Amikor elérkezett Pünkösd napja, ugyanazon a helyen (az emeleti teremben) mindnyájan együtt voltak az apostolok. Hirtelen zúgás támadt az égből, mintha heves szélvihar közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol együtt voltak. Majd lángnyelvek tűntek fel, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és nyelveken kezdtek beszélni, ahogyan a Lélek indította őket.” (ApCsel 2,1–11)

Krisztusban kedves Testvéreim!

Elérkezett pünkösd napja, az a nap, amelyet már az apostolok is nagyon várhattak. Ez az ünnep már az Ószövetségben létezett a zsidó nép számára. Egy zarándok ünnep volt, amelyen Izrael fiainak meg kellett jelenniük Jahve színe előtt. A hetek ünnepének is nevezték, mert hét héttel a kovásztalan kenyér ünnepe után, azaz a zsidó húsvét után ülték meg. Aratási ünnep volt, az első búzatermés ünnepe, amelyet az Úrnak ajánlottak fel. Feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak és megígérte nekik a Szentlélek eljövetelét, ami érdekes, hogy pont pünkösd napján szállt le az apostolokra (húsvét utáni 50. nap). Ennek az üzenete az, hogy itt is valami új dolog kezdődik. Egy régi ószövetségi ünnep egy újszövetségi ünneppé válik. Ahogyan Jézus kereszthalála és feltámadása felváltotta a régi szövetséget és megszabadított bennünket a bűn rabságából, úgy ahogy Jahve az Ószövetségben az Izraelitákat az egyiptomi fogságból, most ez a betakarítási ünnep, ahol minden megújul és bőséges, átvált a Jézust követők számára egy lelki megújulásba, a Lélek ajándékainak bőségébe. A tanítványok mindannyian együtt voltak abban a teremben ahol Jézus is megjelent nekik, és várták az Ő ígéretének beteljesedését, a Szentlélek eljövetelét. Egy szívvel és egy lélekkel imádkoztak a bezárt teremben, bár még ott volt a félelem bennük a zsidó elöljáróktól. Nem tudták, hogy mi fog történni, hogy mire számíthatnak, de Jézus szavára hallgatva együtt imádkoztak. És ekkor történt az, amit még nem tapasztaltak meg a tanítványok. Nagy zúgással és lángnyelvek formájában kiáradt az apostolokra a Szentlélek. Erőt kaptak odafentről, mennyei erőt, amely eloszlatta félelmeiket, kételyeiket. Az Apostolok Cselekedeteiben Lukács evangélista leírja, hogy a Szentlélek kiáradása következtében a tanítványok különböző nyelveken kezdtek el beszélni és a téren összegyűlt emberek, akik idegenek voltak mindegyik a saját nyelvén hallotta a beszédet. Kedves testvéreim, a Szentlélek nem a zűrzavar Lelke, hanem az egység Lelke. Az apostolok lélektől átitatott beszéde háromezer embert térített meg. Ebben az eseményben megtörtént az egyház születése, amiben a mai napig is ott van a Szentlélek, aki vezeti Isten népét az üdvösség felé.

De vajon engedjük-e ma, hogy munkálkodjon Isten Lelke, mind bennünk és az egyházban is? Sokan azt gondolják, hogy a Szentléleknek intenzív kiáradása csak az apostolok korában volt, mert akkor indult útjára a kereszténység, és ezért erre szükség volt. De ez az álláspont nem helyes. A Szentlélek kiáradása nem csak egy múltbéli esemény, ami valamikor régen az apostolokkal megtörtént, hanem ma is egy valóság, amiben mi is részesülhetünk. Jézus azt mondja, hogy kérjük a Szentlelket és meg fogjuk kapni: „Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” A Szentlélekről mi az, amit tudhatunk tulajdonképpen? Ő a harmadik isteni személy. Az Atyától és a Fiútól származik, a kettőjük szeretetkapcsolatából. A Szentlelket már a keresztségben megkapjuk. A bérmálásban kibontakoznak bennünk az ajándékai (Bölcsesség Lelke, Értelem Lelke, Jótanács Lelke, Erősség Lelke, Tudomány Lelke, Jámborság Lelke, Istenfélelem lelke). Betölt bennünket a Lélek a bérmáláskor, belépünk a felnőtt keresztény életbe. Erőt ad számunkra, hogy tanúságot tegyünk a feltámadt Krisztusról. Mindezeket jól tudjuk, hiszen megtanultuk a hittanórán. De valójában mi is a személyes tapasztalatunk a Szentlélekkel? Van-e ilyen tapasztalat az életünkben? Könyvekből nem tudjuk megtanulni és megismerni Isten Lelkét. Ahhoz, hogy igazán megismerjük, Őt vele kell élnünk, Lélek által kell élnünk. Szükség van arra, hogy betöltekezzünk vele. Egy alkalommal a nővérem elmesélte a Szentlélekkel való betöltekezés élményét, hogyan élte meg ő a saját életében. Nagyon depressziós volt az első gyermeke születése után és barátnője meghívta őt egy karizmatikus imaestre, ahol imádkoztak érte. Lehívták rá a Szentlelket és kérték Istent, hogy gyógyítsa meg őt a depresszióból. Amit az ima alatt megtapasztalta a nővérem, az egy kissé lehet, hogy hihetetlenül hangzik. Azt mondta, hogy amikor betöltötte a Szentlélek, akkor elkezdett hangosan nevetni és teljesen felszabadult a lelke, olyan volt ez a nevetés, mintha rózsák hullottak volna a szájából. Rá is csodálkoztam, hogyan lehet rózsákat nevetni. De hát a Szentlélek adhat ilyen különös ajándékokat, ha imádkozunk a kiáradásáért. Hasonlót tapasztaltam én is a Szentlélek szemináriumon, amikor imádkoztak értem. A Lélek kiáradásának hatására engem is nevetés töltött be és vigasztalást éreztem, valamint forróságot, amely teljesen átmosta és megtisztította a szívemet a bűntől. Olyan érzés volt minthogyha a szívemet egy gyors folyású patak mosná át.

Krisztusban kedves testvéreim!

A Lélek kiáradása és annak tapasztalatai nem csak valamilyen kiváltságos személyekre érvényesek, nem csak a könyvekben leírt szentekre, hanem mindenkire. Egyetlenegy feltétele van ennek, mégpedig az, hogy bizalommal, kitartással kell kérni. Kérjük hát gyermeki szívvel a Szentlélek kiáradását mind magunkra, mind testvéreinkre. Ne teli szívvel álljunk az Úr elé, hanem nyitott szívvel, engedjük, hogy ránk árrassza Lelkét, hogy átjárjon bennünket, hogy szívünket dicsőítő szívvé formálja, mert csak ezáltal tudjuk majd Őt igazán imádni Lélekben és igazságban.

Ámen.

(A szerző a szabadkai Székesegyház káplánja.)