Kedves László atya!
Tapasztalom, hogy az ima csodát és változást hoz. Olyan dolgokat tesz jóvá, amik esélytelennek tűntek. Nekünk csak fel kell ülni a jó vonatra. Sajnos azt is megélem, hogy amikor valami végre rendbejött, s boldog vagyok, hálás; egy másik vonalon, vagy kapcsolatban (ami jónak tűnt) hatalmas gond kerekedik a semmiből. Ez akkor történik, amikor boldog vagyok, s hiszek. Ilyenkor darabjaimra hullok, elrettenek a gonosztól. A hitem nem vesztem el soha, de megijedek a vitáktól, a haragos emberektől. Olyan mintha a gonosz munkálkodna. Erőtlenné válok, s megrémít, amikor a gyűlöletet látom.
Hogyan kezeljem az ilyen visszás helyzeteket, ezeket a haragos embereket? Válaszát köszönöm: Manu
Kedves Manu!
Valóban az történik velünk szinte minden nap, amit levelében leír: míg az egyik oldalon valami rendbe jön, addig a másik oldalon a semmiből hatalmas gond kerekedik. Vitázó, haragos emberek támadnak ránk, mi is vitázva visszatámadunk, és úgy tűnik, hogy ez maga a gonosz, ő munkálkodik. Ilyenkor erőtlenné válunk, és a darabjainkra hullunk. Ezek a támadások jobban gyilkolnak minket, mint bármilyen vírus. A harag igazi méreg, ezért öl. A másokban tomboló harag és a bennünk füstölgő harag rombol és gyilkol.
Hogyan védjük meg magunkat, hogyan kezeljük a ránk támadó és a bennünk kavargó haragot? Hogyan őrizzük meg testi-lelki egészségünket, hogy élhetünk békében?
Tudnunk kell, hogy a harag az idegrendszert felizgató rémület, amit valamilyen bennünket fenyegető rossz látása vagy hallása vált ki bennünk. Amikor minket érintő rosszat látunk vagy hallunk, akkor megijedünk, megrémülünk, feldühösödünk, megharagszunk, és pusztító támadásra, agresszióra indulunk.
Mi, emberek ma, többségükben – Pál apostol kifejezésével –, „a harag gyermekei” (Ef, 2,3) vagyunk. Szinte mindig mindenben és mindenkiben rosszat látunk, mindenről és mindenkiről rosszat gondolunk, és ez a negatív világszemlélet állandóan a haragot, az agressziót gerjeszti, „szüli” bennünk. A haragos indulat „kiüti a biztosítékot”, „felnyomja a cukrot”, elborítja az agyat, elveszi az észt, megvadít, ösztönös állati szintre süllyeszt. Ennek a vadállati természetnek hiteles ábrázolása a tüskéivel agyonszúró, karmaival széttépő, rémült tekintetével gyilkoló, kirobbanó türelmetlenségével mérgező sündisznó. A haragos ember bosszús tekintetével „megfagyasztja az erekben a vért”, vádoló szavaival kést szúr a szívbe, éles karmaival, vagyis gyilkoló eszközeivel darabokra tép, kirobbanó türelmetlenségével halálra mérgez.
Mivel folyamatosan a rosszat látjuk, a rosszat feltételezzük, ezért haragos vagyis vad természet alakul ki bennünk, „a harag gyermekeivé” válunk, szúrós, gyilkoló, mérgező „sündisznókká”, ezért lépten-nyomon „a kapcsolatainkban hatalmas gond kerekedik a semmiből”, vitázunk és veszekszünk. Minden vita, minden veszekedés mind két felet még jobban megrémíti, feldühíti, felzaklatja, kirobbanó türelmetlenséget gerjeszt benne. Minden vitatkozás, veszekedés után mind két fél magába zárkózik, és folytatja magában a mérgelődést, dühöngést. Ekkor az agresszió már nem a másik ellen, hanem önmaga ellen irányul, a haragvással magát gyilkolja, magát mérgezi meg.
A harag valódi méreg. Az indulatos feszültség károsítja, rombolja, gyilkolja a szervezetünket. Minden negatív indulat, mint a harag, a gyűlölet, az irigység, a fösvénység, a megvetés és a féltékenység agresszió önmagunk ellen. Ez mind olyan feszültséget teremt az idegrendszerben, ami leblokkolja a sejtek működését és megbetegíti a szerveket. Ezért van az, hogy a legtöbb betegséget idegalapon kapjuk. Minden idegeskedést, mérgelődés, haragtartás rombol és gyilkol bennünket.
Mit tegyünk, hogy a ránk zúduló haragos támadás ne zaklasson fel minket, ne gerjesszen bennünk meg nem szűnő háborgást, ne tegyen minket a „harag gyermekeivé”?
Először azt, hogy – ahogy Jézus mondja – „ne szálljunk szembe a gonosszal” (Mt 5, 39), ne vitázzunk, ne veszekedjünk vele. Szelíden tűrjük el támadásait, és zárjuk ki az emlékezetünkből gyilkoló szavait, vessük ki a képzeletünkből dühöngő képét. Ha ezt nem tesszük, hanem állandóan emlékezünk rosszindulatú szavaira, ha folyamatosan nézegetjük fantáziánkban haragtól eltorzult alakját, akkor ezekkel a gondolatokkal, ezekkel a képzetekkel mérgezzük, károsítjuk, gyilkoljuk magunkat. Az ellenségnek egyáltalán nem árt a mi haragunk, de nekünk magunknak annál inkább. Súlyosabban megbetegít minket, mint bármilyen vírus. A vírus ugyanis egy szervet támad meg, viszont a harag (és minden más negatív indulat) megfertőzi összes szervünket, pszichésen és szomatikusan megtámadja egész lényünket (ezek a pszichoszomatikus betegségek!), és ezzel lassú vagy gyors folyamatban a halálunkat okozza.
A védekezés a harag „vírusa” ellen az, hogy ne vegyük magunkba a haragvó ember szavait és lényét, ne „fertőzzük meg” magunkat vele. Minden támadás után mondogatnunk kell: „Nem gondolok rá, nem foglalkozom vele, nem létezik a számomra!” Ez valódi fertőtlenítés és igazán hatásos védekezés, mert ezzel megőrizzük lelki és testi egészségünket.
Másodszor meg képesítenünk kell magunkat a jó meglátására. A Bibliában, a világ teremtésének leírásában többször olvassuk ezt a mondatot: „Isten látta, hogy jó, amit alkotott.” Isten jónak lát mindent. Isten jóra fordít mindent, amit teremtett, teremt és teremteni fog. Ha megtanulunk Isten szemével nézni, akkor képesek leszünk a jó meglátására, meglátni mindenben a jót. Ehhez az kell, hogy fiaivá, lányaivá váljunk, és isteni vagyis békés, szelíd természetet neveljünk ki magunkban. Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus a jót látta még a kereszten rázúduló gyilkos haragban is: „Ez az a keserű kehely, amelyet Atyám kezéből iszom ki az emberek megistenítése céljából!” (vö. Jn 18, 11) És tudta jónak látni gyilkolóit, amikor megfeszítésekor így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 25, 34) Benne nem volt egy szemernyi harag sem, ellenkezőleg, szelídség és teljes béke.
Ha kialakítjuk magunkban az isteni világnézetet, ha megtanuljuk Jézustól a szelídséget és az alázatosságot, akkor mindig békében tudunk lenni önmagunkkal és a világgal. Ezt kívánom Önnek is, kedves Manu!
Szeretettel László atya
Kedves Olvasóink, Pósa László atyának szánt kérdéseiket, gondolataikat a következő e-mail-címre várjuk: lelkesz@magyarszo.rs illetve hagyományos, postai úton is az alábbi címre: Magyar Szó – Tiszavidék szerkesztősége, 24400 Zenta, Posta utca 14. A borítékra kérjük írják rá: PÓSA ATYA, A LELKÉSZ VÁLASZOL.
Kérnénk, hogy gondjukat pár mondatban, érthetően, a problémát alaposan elmagyarázva fejtsék ki az atya számára, aki lapunk hasábjain fog erre felelni. Levelük meg fog jelenni a válasszal együtt, azzal, hogy igény szerint ez történhet névtelenül, vagy álnéven. Mindenképp tüntessék fel a felénk intézett soraikban, hogy milyen aláírás vagy monogram megjelenését engedélyezik.
