Száz évvel ezelőtt, a trianoni békediktátum aláírásának híre, és az, hogy Szabadka hivatalosan is a délszláv állam fennhatósága alá került, a város magyar lakosságát nem érte váratlanul. A városba ugyanis a szerb csapatok már 1918. november 13-án bevonultak, és az azt követő időszakban már úgy kezelték a várost, mintha az a délszláv államhoz tartozna. 1920 elején pedig már a Párizsból érkező hírekből tudható volt, hogy a békeszerződés Szabadkát az SZHSZ Királyságnak ítéli. Így a szabadkai magyar polgárok számára a Bácskai Hírlap június 8-ai számában található tudósítása, amely a trianoni békeszerződés aláírásáról adott hírt, nem tartalmazott újdonságot.
„A magyar békedelegátusok péntek [június 4.] d. u. 4 óra 30 perckor írták alá a magyar békét. Az aláírás tényével Subotica – Szabadkát Jugoszláviához csatolták. A város polgárainak tehát – akik ezentúl S. H. S. királyság alá tartoznak – lojalisan kell viselkedniök az uj állammal szemben, amely jogosztás tekintetében nem tesz különbséget vallás és nemzetiség között” – írta címlapján a szabadkai napilap.
A Bácskai Hírlap másnapi, június 9-ei számában a békekötés egyik pozitív hozadékát emelték ki, ugyanis a szerződés aláírásával várható volt, hogy újraindul a közlekedés az elszakított területek és az anyaország között.
„A békeszerződést aláírták Versaillesben tehát beállott a békeállapot. Az aláírás tényével véget ért a fegyverszünet és felváltotta a béke. A ratifikáció maga után vonja az ellentétek kiegyenlítését. Utánna jön a nagy tetterő, az állami és egyéni alkotó munka.
Ennek a békeállapotnak első és legfontosabb eredménye az lesz, hogy feloldják a határokat, amelyek most szigorú zár alatt vannak. Megindul a közlekedés a határokon s ami a legfőbb: megindul a forgalom. A mostani csereszerződést kibővítik és helyébe lépnek a különböző kereskedelmi, vám gazdasági s pénzügyi megállapodások, vagyis lassan megközelítjük a békét.”
A Bácskai Hírlap szerint a vonatforgalom, köztük is az anyaországba induló járatok újraindítása lett volna a legégetőbb, de erre a szabadkaiaknak még várniuk kellett. A vonatok ugyanis csak az SZHSZ Királyság és Magyarország állami vasútvállalatainak egyeztetései után indulhattak volna újra. Ezekre az egyeztetésekre azonban még várni kellett. Püspöky Gusztáv szabadkai vasúti állomásfőnök erről a következőket nyilatkozta a Bácskai Hírlapnak:
„A forgalom megnyitásáról még semmi rendeletet nem kaptunk. A vasuti forgalom ujbóli felvétele a közös megállapodásoktól függ. Rengeteg tárgyalás fogja ennek a problémának végleges megoldását megelőzni, de érthető is, mert sok nagyon fontos kérdés és még fontosabb államérdek van vele kapcsolatban. Hogy mikor veszik majd fel a tárgyalások fonalát, azt valószínűleg rövidesen hivatalos uton rendeletileg tudatják velünk.”
A szabadkai magyarok csendben vették tudomásul a trianoni ítéletet. A város szláv lakossága viszont június 20-án nagy ünnepséget tartott Szabadkán a trianoni békeszerződés aláírásának alkalmából. Az esemény részletei Marko Protić Zlatni dani Subotice (Od oslobođenja do potpisa mira 13. nov. 1918 – 4. jun. 1920) című könyvében olvashatóak. Az ünnepség reggel 8 órakor a városi tanács díszülésével vette kezdetét. A Városháza dísztermében megtartott ülésre megjelentek a városi közigazgatás tisztviselői, a katonai és állami szervek, valamint a közvállalatok képviselői. A díszülés után a résztvevők a pravoszláv templomba, majd a Szent Teréz-templomba vonultak istentiszteletre, miközben zúgtak a harangok. Az istentiszteletek után a Városháza előtt nagygyűlést tartottak. Közben reggel 8 nyolc órától egészen délután 1 óráig szólt a katonazene az utcákon. A Városháza déli oldalánál a polgároknak nyárson ökröt sütöttek, amelyet a városi pincéből hozott hordónyi jó borral locsoltak. A főtéri vigadalom késő estig tartott.
