Csak a pillanat fájdalmas, amikor Trianonra gondolok, mert a döbbenet mögött emlékeimben azonnal megjelenik a történelmi Magyarország csodája, a Kárpátok hatalmas karéja, a kék Adria ragyogása, s a Kazán-szoros titkokat őrző misztikuma közötti világ. Arányaiban és méreteiben tökéletes ország volt, maga a Birodalom. Erdély adta hozzá gyógyító forrásait, a bércek az éltető kincseket, az Alföld terített asztalaink biztosan beérő terméseit, s a Dunántúl a latinitást, a fegyelmezett keresztény hagyományokat. S a ragyogásban látom a Délvidéket a maga kiszolgáltatottságában, amint bölcs tanáraink munkája révén otthona lesz a tudományoknak, és fenyegetettségében, amint a teremtő lélek a helytállás kegyelméért remeg. Az elmúlt 150 év során hét szerb háború szakadt a nyakunkba, melyeket mégis csak túléltünk valahogy. A történelmi Magyarország káprázata morális tartalmat ad az emlékeknek, és elkötelezettséget az emlékezőknek. Volt egy boldog ország, mely örökké a szívemben él!
