2024. március 28., csütörtök

Trianon

Ha a világ távoli csücskében élő magyarként megérkezem Szabadkára, vajon mit fogok róla megtudni? A város hivatalos honlapján Szabadka története meg sem említi Biró Károlyt, akinek Szabadka a városházát, Palicsfürdő épületegyüttesét és a megújított ősparkot köszönheti. Miközben egy aprócska tér padján üldögélve papírpohárba töltött kávémat szürcsölgetve okostelefonomból tájékozódom tovább, ráakadok a város hivatalos turisztikai oldalára. Örömmel kezdem görgetni a közismert szabadkaiak fülecskét, elégedetten nyugtázva, hogy magyar nyelven is elérhető mindaz, amit a városról tudni kell. Az első közismert szabadkai, akinek arcképével találkozom, Jovan Nenad cár. De ott szerepel  Lugosi Béla is, aki meg sem fordult a városban. Danilo Kiš neve a közismert szabadkaiak között olyan, akár egy igazolás. Nem maga miatt került oda ő sem. Ilyen a hírnév.  Tűnődő tekintetem a pad melletti mellszoborra téved. Azt írja a büszt talapzatán, hogy akit a mellszobor ábrázol, az Szabadka történetírója. Őt sem említik sehol. Érdekes egy város, annyi bizonyos. Ezzel a benyomással hagyom magam mögött a meglehetősen piszkos, de egyébiránt gyönyörű szecessziós városkát.