Pünkösd vasárnapján Muzslya minden táján virágokkal díszítették a kapukat, kerítéseket, ablakpárkányokat, ezzel is jelezve az ünnepet. Az ún. Parton, a Felszabadulás utcában az idén – a kijárási tilalom ellenére – felállították május 1-jén a májusfát, és pünkösdre újra virágokkal tűzdelték teli, ameddig elérték, hogy az ünnepi hangulatot még jobban fokozzák. Igaz, a majálisi pompázást már nem tudták elérni, de így is mindenki elégedett volt, amikor a délutáni órákban gyülekezni kezdtek, hogy a kis népünnepély keretében kidöntsék vagy lebontsák a májusfát.
A májusfa bontásán mintegy ötvenen gyűltek össze (Kónya-Kovács Otília felvétele)
Egykor a lányos házaknál állítottak a legények májusfát, a szimpátia viszonzásának jeléül felkerült a fára a kendő is. A partiak májusfája a közösségé, az ott élők állítják, hogy az utókornak átadhassák a hagyományokat. Régen még italok, édességek, sőt kolbász is került a magas oszlopra, de mivel közveszélyesnek találták, mert a kis legénykék fel akartak mászni a fára, így inkább úgy döntöttek, hogy a jófajta itókákat, a süteményeket, az édességeket inkább a pünkösdi ünnepén kirakják az asztalokra, és nyugodtan, nótázgatva, barátkozva elfogyasztják. A fára pedig sok-sok tarka kendő került, háromszínű – piros, fehér, zöld – szalag, amellyel a gyerekek a lebontást követően szaladgáltak, játszottak.
Az idén is kikerültek késő délután az utcára, a májusfa tövébe az asztalok, amelyek gyorsan megteltek finomabbnál finomabb falatokkal, süteményekkel, amelyek az asszonyok kézügyességét dicsérték, de a jófajta házi borok, pálinkák sem hiányoztak – ezekért már inkább a férfiak feleltek. Az ülőalkalmatosságokat, székeket, padokat, sámlikat gyorsan elfoglalták a jelenlevők, és mindenki jól fel volt öltözve, hogy a hideg, szeles időben ne fázzon meg. A zenészek a falu minden tájáról érkeztek, sőt voltak a városból is meg más városokba is elszármazottak, akik szívesen jöttek muzsikálni. Ilyenkor a régi magyar nóták kerülnek előtérbe, természetesen a jól ismert pünkösdi dallamok is felcsendültek, az egyik legismertebb, a Piros pünkösd napján imádkoztam érted,/Piros pünkösd napján vártam visszatérted./Tele volt a határ nyíló vadvirággal,/Vártalak a keresztútnál pünkösdi rózsával kezdetűt ki nem lehetett hagyni.
A mostani májusfa bontásán mintegy ötvenen gyűltek össze, fiatalok, idősek egyaránt jól szórakoztak, a késő esti órákig tartott a vigadalom, nótázás, társalgás.
Mindenki nagy megelégedésére nyugtázni lehetett, hogy jól döntöttek, amikor elhatározták, hogy mégiscsak felállítják a májusfát, hogy aztán, amikor már szabadabban lehet mozogni, le tudják a hagyományos módon bontani.
A májusfa díszeit, a kendőket kimossák az asszonyok, és elrakják jövőre, de mint kiderült, a partiak zászlaját, amely mindig a májusfa legtetején díszeleg, már annyira megtépázta az idő, hogy jövőre újat varrnak, amelyre hasonló szimbólumok kerülnek, mint a régire. Nem hiányoznak majd róla a borospoharak, a kancsók, a szőlőfürtök sem, hadd hirdessék a parti borászok meglétét, a hagyományok éltetőit.
