Nem kötelező, hogy valaki világhírű versenyző legyen, olimpiai érmek és csúcsok nélkül is széles körű megbecsülésnek örvendhet, és a sportban maradandót alkothat. Ilyen volt a belgrádi Jelena Genčić, aki 1936. október 9-én született, és hét évvel ezelőtt a mai napon hunyt el. Válogatott kézilabdázónő volt, többszörös országos bajnok teniszezőnő, aki utóbb edzőként is jeleskedett, magánéletében pedig egészen más iskolai végzettséget szerzett, és más téren dolgozott.
Elemista korában mutatott hajlamot a sport iránt, és egyszerre kezdett kézilabdázni és teniszezni is. Mivel az iskolának nem volt leánycsapata, Jelena a fiúkkal játszott, ő volt az akkor népszerű nagy kézilabdában és az 1953-tól teret hódító kispályás kézilabdában is a kapus. Gyorsan felfigyeltek rá, és meghívót kapott a Crvena zvezdától. Szinte azonnal pótolhatatlan csapattaggá vált, rövidesen pedig a válogatottban is bemutatkozhatott, és a csapatkapitányi karszalagot is kiérdemelte. 21 éves volt, amikor a Belgrádban megtartott kispályás női Európa-bajnokságon a kaput védve bronzérmes lett, a következő esztendőben pedig a németországi nagypályás vb-n az 5. helyen zárt csapat kapitánya volt.
Ezután felhagyott a kézilabdával, és a teniszre összpontosított. Érdekes, hogy egy időben a C. zvezdában kézilabdázott, teniszezőként pedig a Partizan tagja volt, amiből akkor senki sem csinált kérdést. Teniszezői pályafutása 1954-től 1976-ig tartott, nyert két egyéni országos bajnokságot, hatszor női párosban, tizenkét alkalommal pedig vegyes párosban lett Jugoszlávia legjobbja, és további tizenegy döntőt játszott. Első egyéni címét már 1958-ban nyerte, a másodikat pedig 1964-ben. Részese volt annak az országos egyéni döntőnek, amelyet 1959-ben Újvidéken a Vojvodina Duna parki pályáin a helyi Maja Đukić ellen veszített el, és amely alulírott első élőben látott teniszmeccse volt.
Edzőként a 70-es évek közepén a Partizanban kezdett dolgozni. Igaz, hogy a fővárosi média kicsit eltúlozza az érdemeit, tény viszont, hogy valamilyen mértékben részt vett Szeles Mónika, Goran Ivanišević és Novak Đoković pályafutása kezdetének egyengetésében is. Legtöbbet Novakkal foglalkozott, aki első edzőjeként emlegette és tisztelte.
Jelena Genčić művészettörténetet tanult, és e téren szerzett oklevelet is. Kedvelt hobbija a fényképészet volt, teljes szolgálati idejét pedig a belgrádi tévé iskola- és művelődési műsorában töltötte szerzőként és utóbb rendezőként.
Jelena hétgyermekes családban született, ősei között pedig ismert személyek is voltak. Nagyapja, a Bécsben orvosnak tanult Lazar Genčić volt Belgrád első sebésze, apja osztrák nőt vett el feleségül, nagyapjának bátyja, Đorđe Genčić pedig belügyminiszter volt Nikola Pašić kormányában.
