2024. április 25., csütörtök

Az uniós pénz önmagáért beszél

Az Európai Parlament Strasbourgban (Fotó: Kocsi Zoltán)

Az Európai Parlament Strasbourgban (Fotó: Kocsi Zoltán)

Az EU következő csúcstalálkozóját csak június második felében tartják, de a tagországok már most erőteljes lobbizásba kezdtek, hogy minél több pénz jusson nekik abból a mentőcsomagból (válságkezelési alapból), amelyet Brüsszel a koronavírus-járvány okozta súlyos gazdasági károk enyhítésére, kezelésre szán. Hatalmas összegről van szó, csaknem 750 milliárd euróról, amelyből 500 milliárdot vissza nem térítendő támogatásként osztanának el a társállamok között, 250 milliárdot pedig hitelként folyósítanának.

Válságkezelésre ennyit még soha nem ajánlott föl tagjainak az EU. (Tegyük hozzá: német–francia kezdeményezésre, noszogatással és látványos támogatással.). A pénzből azonban alighanem csak az a tagállam kaphat, amelynek a gazdasági revitalizációra vonatkozó terve összhangban áll az Unió politikai prioritásaival.

A milliárdok jó része valószínűleg – a járvány miatt gazdaságilag leginkább sújtott tagokhoz, így – Olaszországhoz, Spanyolországhoz és Franciaországhoz kerül. Persze jut a többieknek is. Róma csaknem 81,8 milliárdot, Madrid 77,3 milliárdot, Párizs pedig 38,8 milliárdot kapna, ráadásul úgy, hogy a számlát a többiek állnák. Lengyelország és Görögország sem panaszkodhat, előbbi 37,7,  utóbbi 22,5 milliárd euróra számíthat. Németországnak, mint az egyik legjelentősebb befizetőnek, viszont be kell érnie 28,8 milliárddal.

Róma már alig várja a döntést. Giuseppe Conte kormányfő ezért a tárgyalások felgyorsítását sürgeti, hogy a tagállamok mielőbb pénzhez jussanak. Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország (a „takarékos négyek”) azonban ellenzi az „osztogatás” jellegét, módját (lényegében a közös tehervállalást); a Visegrádi négyek (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) sem túlságosan lelkesek, bár ők inkább az elosztási arányokat nehezményezik.

A csomagot majd csak akkor lehet kibontani, ha mindegyik EU-tag beleegyezik. Ezt egyelőre nem lehet borítékolni.

Az viszont nyilvánvaló, hogy a járvány súlyosbodásával a társállamok belátták: vészhelyzetben egyedül nem boldogulnak, pedig kezdetben megpróbálkoztak vele. Azzal is tisztában vannak, hogy újabb vírushullámok jöhetnek, további gazdasági, és az azzal járó nehézségekkel, amelyeket a közösség ellenfelei megpróbálnak majd kihasználni.

Az érintettek számára az is egyértelmű, hogy már az idén rendkívüli gazdasági visszaesés és példátlan recesszió lesz az Unióban. A krízis és annak következményei (munkanélküliség, szociális elégedetlenség és egyebek) ezért rákényszeríthetik a döntéshozókat arra, hogy megszavazzák a válságkezelő alap 750 milliárdját.  

Ha ez bekövetkezik, alighanem ki lehet majd jelenteni, hogy a vírus okozta példátlan fölfordulás és recesszió (amelynek uniós átlaga megközelítheti a 8 százalékot, egyik-másik tagországban pedig a 10 százalékot is meghaladhatja) a szorosabb integráció és összefogás felé terelte a tagállamokat. Vélhetően azt is ki lehet majd jelenteni, hogy az EU még jó ideig velünk marad, az euróval együtt.