A Ferrari első (a kilenc közül) és Olaszország második, egyben utolsó világbajnoka (Giuseppe Farina volt az első) a Formula–1-ben Alberto Ascari volt, aki 1952-ben és 1953-ban nyerte el az autósport egyik legjelentősebb titulusát.
Ascari 1918. július 13-án született Milánóban, és 1955. május 26-án a monzai pályán, 36 éves korában veszítette el az életét. Alberto 7 éves volt, amikor édesapja Antonio, a szintén ismert és sikeres autóversenyző Franciaországban, a Linas-Montlhéry pályán szenvedett halálos balesetet. Antonio hiába intette fiát, hogy ne foglalkozzon a veszélyes sporttal, a motorosként 19 évesen a Bianchinál versenyezni kezdett Alberto három évvel később apja barátjánál, Enzo Ferrarinál kötött ki. Ugyanabban az évben vette feleségül Miettát, aki férje halálos balesete után kijelentette, hogy csak a gyerekeik miatt nem követett el öngyilkosságot, és követte a szeretett Albertót.
Alig kezdett versenyezni a Ferrariban, kitört a II. világháború, és az olaszok az Ascari családi autós műhelyt hadi szolgálatba állították. Ekkor kezdett üzemanyag-üzletbe Antonio az állammal az észak-afrikai fronton, amiben barátja, a szintén autóversenyző Luigi Villoresi volt a társa. Ott is volt balesete, de Tripoliban megúszták, amikor a kikötőben felfordult a kamionjuk.
A háború után a Pocakosnak becézett Alberto gyorsan ismert versenyző lett első GP-győzelmét 1951-ben a Nürburgringen aratta, az utolsó 13-at pedig 1953-ban a svájci Bremgarten pályán.
Aránylag rövid, de kimondottan sikeres pályafutása során Ascari több csúcsot döntött. A két legfontosabb közül az első a zsinórban aratott 9 GP-győzelem, a másik pedig az egy idényben elért öt tripla, vagyis győzelem a hivatalos edzésen az egyes rajthelyért, azután a fő futamban a leggyorsabb kör és végül a futamgyőzelem. Ezt a csúcsot 2004-ben Michael Schumacher állította be. Ascari és Schumacher a Ferrari egyetlen két olyan versenyzője, akik a világbajnoki címet meg tudták védeni.
Alberto és apja halálos balesete a világsport egyik legtragikusabb egybevágó balesetsorozatának része. Mindketten 36. évükben veszítették életüket, egyformán a hónap 26. napján, pontosan négy nappal egy szerencsés kimenetelű baleset után, 13 győzelmet arattak és nagyon hasonló kanyarban és körülmények között haltak meg.
A Monacói Nagydíjon 1955. május 22-én a futam zárószakaszában Ascari vezetett, amikor elvétette a kanyart és a szénabálák meg homokzsákok között, egy acéloszlopot szerencsésen elvétve, a tengerben kötött ki. Kimentették és orrtöréssel úszta meg. Négy nappal később barátját, Eugenio Castellottit kísérte el egy monzai tesztelésre. Terven kívül a barát Ferraijában és sisakjával beállt három próbakörre. Az utolsóban túl nagy sebességgel jött ki a jobb kanyarból, az autó két bukfencet vetett, Alberto az aszfaltra esett ki, végzetes sérüléseket szenvedett, és pár percre rá elhunyt. A kanyart később átépítették, és Ascariról neveztél el, mint ahogyan a Buenos Aires-i autópálya egy kanyarját is.
